Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1913
Az iskolai év története. II. A múlt évi Értesítőnkben említés történt, hogy felszerelési államsegélyért folyamodunk, mivelhogy az államsegély emelkedése anyagi erőnket nem gyarapítja. Kötelességünkké tétetett ugyanis, hogy a mennyivel többet kapunk, mint az 1911. évben (34.000 K), azt az összeget az építkezési államsegély után fizetendő nyugdíjjárulék törlesztésére fordítsuk. Ezen a címen 1913-ban a 38.000 K fenntartási államsegélyből 4000 K-t vont le az adóhivatal. Az első lépésünk sikertelen maradt. A kormányzóbizottság elhatározta, hogy kérését megismétli s küldöttséget meneszt a miniszter úrhoz, amely küldöttség vezetésére s helyzetünk élő szóval való feltárására a püspök urat kéri fel. Öméltósága a bizottság kérését készséggel teljesítette. Febr. 13-án megtörtént a kihallgatás, amely alkalommal Beliczey Géza úr is, mint Békéscsaba országgyűlési képviselője csatlakozott a küldöttséghez. A miniszter úr a püspök úr beszédére adott válaszában biztos Ígéretet nem tehetett, de reméltük, hogy a kérvényben is bőven kifejtett okokat a kegyelmes úr figyelembe veszi — segítségünkre lesz, hogy intézetünk megfelelő bútorzatot kapjon s szertáraink és könyvtáraink kiegészítést nyerjenek. Ugyanazzal az alkalommal arra is kértük a miniszter urat, hogy a tanárok lakáspénzének a Szolgálati pragmatikában megszabott határig való kiegészítésére szükséges összeget (1800 K) rendes évi segély címén rendelkezésünkre bocsássa s e végből rendelje el, hogy a még mindig a minisztériumnál levő revideált szerződésünkhöz pótszerződés csatoltassék.
