Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1913
17 a hosszú Vasút-uccán. Van idő bőven. Csak 9 óra 4 perckor indúl vonatunk Marosújvár felé. Talán érthetetlen, hogy miért megyünk visszafelé s miért nem ma voltunk Marosújváron? Talán időt és költséget is spóroltunk volna ? ügy van ! Csakhogy mi az utolsó napokban tudtuk meg, hogy a marosujvári sóbányát csak június 3-án nézhetjük meg. Ezért voltunk kénytelenek megváltoztatni így kényelmesebb tervünket. Ezért kell most éjszaka utaznunk. De ez se ejt kétségbe. Kényelmes, tágas kocsink van, úgy, hogy ha a pakkok helyét is használjuk, — iefekhetik mindenki. Nem is igen van itt ébren, alig egy-két ember, jóízűen alszik a társaság. S mintha sajnálnák felkölteni a fáradt csapatot; a nem nagyon hosszú úton megkésetik a vonatot, úgy hogy 11 óra 22 perc helyett éjfél után érkezünk meg Marosújvárm. Egyenesen a kincstári Korona-vendéglőbe tartunk. Itt még vígan vannak. Szól a zene s egy csomó ember jókedvűen ünnepli pünkösd harmadnapját. Bezzeg a mi kedvünk alábbszáll, amidőn megmutatják éjjeli szállásunkat. Mindössze két vendégszoba van. A csapat nagyobb része pedig a vendéglő nagytermében lepedőkkel és pokrócokkal letakart szalmán kénytelen aludni. Még a billiárd- asztalra is kerül egy pasas. Szerencsére, fáradtak és álmosak vagyunk. így azután a cigányzene, szúrós szalma, kevés takaró ellenére is csakhamar mély álomba merülnek diákjaink s reggel 6-ig édesen alusznak. Borongós, csepergős napra ébredünk. (Június 3.) Jó, hogy már nincs semmiféle gyalogtúra hátra. A sóbányában nem fogunk megázni. Sietve fogyasztjuk el reggelinket, aztán egyenesen a közeli sóbányához megyünk, ahol már bejelentettük érkezésünket. Küpenyegeket, posztó süveget adnak ránk, azután (miután belépődíjat, személyenként 50 fillért befizettünk) két hivatalnok vezetése mellett a Stefánia-tárna liftjéhez megyünk. Nyolcas csoportban szádunk a le-felvonó gépre. „Jó szerencsét!“ — kiáltják a bányászok s az első csapat már rohanva ereszkedik le a nyirkos, hideg aknán át a bányába. Hatvan méter mélyen van az első állomás. Itt kezdték e tárna kiművelését. Hosszú, 260 méter hosszú folyosót vágtak a sóba, amelyet aztán fokozatosan szélesítettek úgy, hogy 2
