Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1913
12 a százados fák közt. Egyszerre csak megcsillan a lábunk alatt valami kékség. Ez a tó. A hegytetőről nem soká kell mennünk, hogy ott legyünk csodaszép partjánál. Hegytetőn terül el a sima tükrü víz, melyet köröskörül fenyves erdő övez. És most úgy látjuk, hogy mégis tán nem az öregnek, hanem a tudománynak van igaza, mely azt állítja, hogy a Szent Anna-tó egy vulkán kialudt krátere s a körülötte emelkedő erdős, meredek hegykoszorú a kiokádott láva. Felejthetetlen kedves látványt nyújt ez a tó. Szinte érthetetlen, hogy teljesen magára hagyták. Nincs egy épület, menedékház, semmi a partján, csak egy rozoga, dtiledező kápolna, ahova Anna-napkor búcsúra jár a környék lakossága. Ez is omladozik s a benn levő szenteknek csak a képe van meg; a mi értékesebb dolog kerül oda (még a viaszgyertya is), eltűnik az erre járó pásztorok kezén. Volt itt valaha még egy kápolna, de abban — mint az öreg Ördög mondja — rossz szellemek tanyáztak. Egy hosszú, fekete, emberforma valami járta körül minden éjszaka az Isten házát, akit se füstölővel, se búcsúval, se szenteltvízzel nem lehetett elűzni. Azért kellett másik kápolnát építeni. Mialatt mindezeket elmeséli derék vezetőnk, a csapat hatalmas tüzet rak és köréje telepedve, nagy szalonnasütés, kosztolás indúl meg. A farkasétvágygyal elfogyasztott reggeli után (hisz két és fél órát gyalogoltunk mindig felfelé), még pihenünk egy keveset, aztán búcsúzásul csinálunk még egy-két felvételt, felpakkolódzunk s meg- indúl a menet Bálványfürdő felé. Most következik a legnehezebb félóra. Roppant meredek lejtőn kell felkapaszkodnunk. Egyik-másik alig bírja szusszal. Van, a ki el is marad, úgy hogy a lávahegy tetején levő tisztáson várnunk kell egy negyedórát, míg az elmaradottak is megérkezvén, együtt ereszkedhetünk alá. Innentől kezdve valamivel könnyebb az út. Csak olykor borsódzik a hátunk egy kissé, amidőn uj emelkedés előtt állunk. De azért azok a rettentő nagy bükfák, melyek alatt elhaladunk, több tréfát hallanak, mint panaszt. Csak a folytonos borús idő okoz sok aggodalmat; mennyivel szebb lenne, ha napsugarak szűrődnének át a rengeteg lombokon ! De napsugár helyett, fájdalom, a felhő leve
