Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1912
6 zése s lomhán indúl el velünk a sok vasház Szeged- Rókus felé. A peronról egy csapat diák sóvár, irigy tekintete s a szülők szemeiből szeretet és szerencsekivá- nat sugárzik felénk. Kendőlobogtatás, kalaplengetés, egy csomó összefüggés nélkül való kiáltás: „Jó utat!“ . . . „írjatok!“ . . . „Vigyázz magadra!“ . . . „Éljen a kirándulás!“ . . . „Hozz tengervizet!“ ... „X néninek el ne felejts írni!“ . . . „El ne rontsd a gyomrodat!“ . . . „Meg ne hülj!“ . . . „Ha megérkeztek, mindjárt táviratozd meg, hogy . . .“ Többet már nem lehet hallani a nagy zajtól, kerekek csattogásától, éljenzéstől. Azután mind gyorsabban száguldunk kifelé az állomásról. Még nehányat zökken kocsink, átvágódik egy-két váltónál másik sínpárra, aztán teljes gőzzel rohanunk a nyílt pályán. Vasúton. Mialatt Békéscsaba házai s a nagy templom tornya elvész a borús távolban, megtörténik az elhelyezkedés. Csak most tapasztaljuk, hogy milyen jót tett velünk a M. Á. V., amikor ily pompás, kényelmes kocsit bocsátott rendelkezésünkre. Az egyik 8 üléses fülkében mi, vezetőtanárok helyezkedünk el. Ide jön Székely Vilmos kollegánk, ki Fiúméig elkísér, Kolozsy Endre mezőberényi főjegyző úr, Galli Károly dr. és Uhrin László dr. ügyvéd urak is, akik csatlakoztak kiránduló csapatunkhoz. — A kocsi többi részeit diákjaink száliják meg. Most nagy vígan folyik a dalolás. Lelkes indulók, pajkos diáknóták, bús magyar dalok, ropogós csárdások járják. Különös gondot fordítanak arra, hogy az egyes állomásokon okvetlenül észrevegyék, hogy itt vidám, dalos diákcsapat utazik. Persze az út hosszabb, mint a nótázásbán való kitartás. Új mulatság akad. Itt egy csoport anekdótázik. Amott sakkoznak. Roppant érdekes a parti. Gyönyörű kombinációk, izgatott gibicek — egyszerre nagyot zökken a vonat s felborúinak a figurák. A gibicek komikusán fogják fel a dolgot s jót nevetnek, de a győzelemnek már előre örülő játékos dühbe gurul, ami persze még fokozza a kacagok mulatságát. — A dominóval már nem történik ilyen katasztrófa. De már a kártya minden döccenés nélkül is majdnem kirepül az ablakon. Csak mikor meg
