Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1912

25

Már-már feltörjük az ajtót, midőn végre sikerül felébreszteni. De hét óráig mi még sokat akarunk látni. Az öltözködés már sokkal gyorsabban megy, úgy, hogy fél hatkor már ott sétálunk a tengerparton, ahol találkát adtunk a Riviera-szálló lakóinak.

Ragyogó napsugaras reggel van s mi vígan kutatjuk fel a város nevezetességeit. A régi épületek érdekelnek. Gyönyörködve csoportosulunk az Augiistustemplom körül, melyben még a rómaiak áldoztak isteneiknek. Az oszlopos homlokzat még egészen úgy áll, ahogyan évszázadokkal ezelőtt odaépítették. Micsoda hatalmas építkezési mód, melyen nem fog az idő sem. Ilyen a római korból való Cisterna is, mely még most, 2000 év múlva is épen áll, de fű nőtte be. Már későbbi időből, a renaissance-korból való Mnnicipale, melynek oszlopos előcsarnokában Dante szobra áll. Mindezeknél jobban ámulatba ejt az Amphi- teatrum rengeteg épülete. Falai még ma is csaknem épek s hatalmas íveket alkotva úgy állnak ott, mintha nem is volnának alávetve az időnek. A császári páholyok is büszkén merednek 2000 év óta a már pusztulásnak induló porond felett. A lépcsőzetes ülőhelyeknek is csak a falak felé emelkedő fűvel, gyommal benőtt helye van már meg. De azt már jól látjuk, hol volt a tengeri-csatajátékok helye, a fenevadak ketrece, a gladiátorok bejárata s a vízlevezetőcsatornák. Képzeletünk benépesíti a hatalmas cirkuszt a római világ alakjaival. Látjuk a szétmarcangolt keresztyén vértanúkat, az életéért könyörgő elesett gladiátort, a vérszomjas ordító tömeget s a hüvelykujját lefelé tartó kegyetlen császárt, aki a legyőzött halálát kívánja. Mennyivel kedvesebb világba visznek ezek a bejáratnál elhelyezett római korsók, karcsú edények, gyönyörű mozaik padozatrészek, finom díszítések, mindmegannyi egy-egy kedves családi tűzhely emlékei. Régi kor, régi dicsőség! Vájjon elég áhítattal jár-e köveiden a minden régit lenéző s csak a máért lelkesedő huszadik század kiváncsi fia ?

Az Amphiteatrum előtt elterülő parkban, a gyönyörű Erzsébet királyné szobra lábánál pihen meg csapatunk s levelezőlapot írva, várja a „Grenland“-ot, mely valamivel 7 óra után nem messze tőlünk ki is köt.

Fél nyolc órakor hagyja el hajónk a pólai kikötőt,