Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1912
15 zésére. Csak most érezzük igazán, hogy nem aludtuk ki magunkat. Nagyon erőt vett rajtunk a fáradtság. Alig ván- szorgunk, pedig igazán minden lépésért kár, amit meg nem teszünk. Ezért csak biztatjuk fáradt diákjainkat, kik minden pádon szívesen pihennének, sőt tán aludnának is. Hiába ! Nem aludni s mégis egész délelőtt járkálni, fárasztó a diákokra s tanárokra egyaránt! Pedig milyen szép ez a sok hatalmas szálló, az előttünk elterülő festői park, meg a nyolc méteres magas strand ! Itt legszívesebben időzünk. Letelepszünk a tengerparti sétahelyek padjaira s fáradt tekintetünk ott pihen egy-egy palota balkonján, vagy a szürke tenger végtelenségén révedez. Igen, most szürkére festette a gyönyörű kék vizeh a hirtelen beborúlt égbolt. Az álmos idő még aléltabbá tesz. Sehogy sem akaródzik tovább menni, sőt még az előszedett levelezőlapok is üresen hevernek előttünk, még az írás sem megy. Kipp-kopp . . . Kövér esőcsöpp hűl az orrunkra. Máskor ez megszalajtana, most még le sem törüljük a vizet arcunkról. Csak mikor már szaporán hűl ránk a felhő leve, akkor tápászkodunk fel. De nem fogunk sokáig ázni. Nem messze van a „Hermitage“ pensió s mi oda készülünk ozsonnára. — „Gyertek fiúk, már forró a kávé, jól fog esni!“ Tán az „enni“ az egyetlen varázsszó, mely lelket tud önteni a csapatba? Hát ha még tudnák, hogy milyen finom ozsonna vár! Mert el is felejtettem mondani, hogy a Hermitageba vendégként megyünk. Ez a penzió ugyanis a csabaiak kedvenc abbaziai otthona. Sehol annyi előzékenységet, figyelmet, s oly jó ellátást (hozzá olcsón) nem kapnak. Hogy tulajdonosa mily figyelmes, arra jó példa a mi esetünk. A csabaiaknak akar most is kedveskedni Thuryné őnagysága, amidőn gimnáziumunk csapatát vendégül látja. És milyen kedves velünk szemben ! Nem esik kétségbe, amikor közel 50 poros, piszkos gyerek vonul be a pompás étterembe, a legkomolyabb veszedelembe hozván a fényes parkettet, sőt nagy szeretettel terelgeti be ezt az ilyen előkelő helyhez nem szokott, ép azért félszeg „nyájat“. Mi azonnal megértjük, hogy itt igazán nagyon kellemesen érzi magát mindenki, akit jó sorsa ebbe a pensióba vezetett. A nagy kedvesség, amelylyel a tulajdonosod s a vendégek fogadnak
