Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1912
10 meg örömmel köszöntjük a budapesti fasori ev. gimnázium csapatát s ismerős vezető tanárát, akik már tegnap óta itt vannak s holnap reggel Velencébe indáinak. Majd összeszedjük a csapatot s szállásunkra, a Tengerészeti Akadémiára sietünk. Hegy oldalon, gyönyörű parkban áll ez a hatalmas épület. Már látása is örömmel tölt el. Milyen gyönyörű szállásunk lesz! A földszinten öt termet rendeztek be számunkra. Pompás katonaágyak azzal biztatnak, hogy itt nagyszerűen fogunk aludni. S mi nem is tudjuk, ennek öröljünk-e vagy a festői kilátásnak, mely a tengerre s a városra nyíló ablakainkból fenséges képként integet felénk. — De ki kell használnunk minden percet. Az ablakoktól a folyosóra küldünk mindenkit, ahol már elkészítettek egy csomó mozsdótálat számunkra. Ez az üdítő mozsdás tulajdonképen a mi igazi alvásunk. Míg teljesen elkészül az útra csapatunk, van még annyi időnk, hogy mi, vezető tanárok felmehetünk az igazgató úrhoz, megköszönni neki az Akadémia szíves vendégszeretetét. Lekötelező szívességgel fogad s mi csak azt sajnáljuk, hogy az ebédet s vacsorát is nem itt rendeltük meg, mert mint az igazgató úr mondja, az intézet inter- nátusában olcsón s bizonyára igen jól étkezhettünk volna. Kedves beszélgetésünket diákjaink zajongása szakítja meg, akik a parkban már türelmetlenül várják az indúlás idejét. Elbúcsúztunk hát figyelmes házigazdánktól, mégegyszer megköszönve vendégszeretetét. A két akadémista vezetése mellett szép, többnyire új házak sorai közt haladunk. Különösen a törvényszéki s kormányzósági palota az, mely figyelmünket felhívja. Ez utóbbi előtt meg is állunk s mialatt ennek szépségeiben gyönyörködünk, valaki megtudja, hogy a szomszédságban levő gyönyörű parkot — a József-főherceg tulajdona — szívesen megmutatják nekünk. Kettős, olykor egyes zárt sorokban egy kertész vezetésével járjuk be a nagyszerű ligetet. A szubtropikus növényzet teljes pompájában díszük. Virágzó, hatalmas pálmák, gyönyörű cédrus- és ciprusfák ragadják ámulatot jelző nyilatkozatokra diákjainkat. Most meg egy valóságos babérerdőn megyünk keresztül s egy kedves kis tó partján nem győzünk eleget gyönyörködni az abban úszkáló aranyhalakban, a partján virágzó színes
