Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1911
6 szemében! Annál gyorsabb a beszállás. Néhány pillanat alatt mind az ötvenen benn ülünk s boldogan integetünk a mozgó vonatról az itthon maradt ismerősöknek. Megigazítjuk óránkat a vasúti idő szerint: 6 óra 49 perc. Ismerős, megszokott tájakon száguld vasparipánk. Csak kevés diákot érdekel a kép, mely mindkét oldalon nagy egyformaságban terül elénk. De azért korántsem unatkozunk. Előkerülnek a vidám nóták, ropogós indulók s azokat fújva, jobban rohan az idő. Egy csoport meg azzal mulat, hogy fogadásokat tesz, ki hányszor tud felhúzódzkodni az ülések felső részét összekötő nyújtónak kinevezett vasrúdon. Amott egy csoport nagyokat kacag. Bizonyosan érdekes anekdotákat mesélnek. Itt-ott egy-egy komolyabb diák oda húzódva az ablak mellé, szorgalmasan jegyez. Belepillantok jegyzetükbe:... Gyula: megyénk székhelye . . . József-szanatórium, a tüdőbajosok gyógyító telepe ... Sarkad hatalmas állami cukorgyár... Nagyszalonta Arany János szülőhelye, Csonkatorony stb. — Bizony mindezekre a dolgokra csak akkor figyel az egész csapat, ha külön felhívja rá Laurovics tanár úr a figyelmüket. Nagyon elfoglalja őket egyéb mulatság. — Csak akkor marad abba a játék,, a dal, mikor elébünk tárúl Nagyvárad. A pompás kép mindnyájunk figyelmét leköti. Gyönyörködve legeltetjük szemünket a várost szegélyező zöld dombokon, a kiemelkedő tornyokon s palotákon és jól esik látnunk a gyárak büszkélkedő kéményeit is, melyek egy magyar város ipari fejlődéséről beszélnek. — Mennél közelebb jutunk a pályaudvarhoz, annál több rész vágódik le az imént még festői látványból s inig az egyik sínpárról a másikra zökken át nagy dübörögve vonatunk, addig már diákjaink arról tárgyalnak, vájjon érdemes lesz-e megnézni ezt a várost. Arról van szó t. i., hogy vagy a várost nézzük meg, vagy megfürdünk a Félix-fürdőben. Ha fürödni akarunk, akkor azonnal tovább kell mennünk. — A nagy többség ez utóbbit akarja. így aztán 9 óra 49 perckor leszállván kocsinkból, ki se mozdulunk a pályaudvarról, hanem néhány perc múlva már fenn vagyunk a Félix-fürdőre induló vicinálison. Félix-fürdö az első állomás, hol megpihen csapatunk. Már a vonatról látjuk, hogy szép, gyönyörű parkban álló nagy fürdő van előttünk. De a látnivalók megtekintésénél is előbbrevalónak tartják diákjaink a fürdést. A fürdőházhoz sietnek legelőbb. Azaz, hogy még előbb a bazárokat, cukros bódékat rohanják meg s csak miután felpakolództak mindenféle emlékkel (legnagyobb keletje van a félixi fokosoknak, ebből vesznek vagy húszat) csigafűzérrel,
