Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1911
11 Tovább sietünk. Körülbelül 200 méternyi magasan lehetünk, midőn átjutunk a hegy Rév felé néző oldalára. Az itt látott kép sokak szerint még szebb az előbbinél. A szemben levő hegycsoportból az úgynevezett Bagoly-hegy tűnik fel legelébb csodálatos két fekete szemével, majd egy rablóbarlang sötét kijárata tátong felénk. Előttünk hatalmas fensík, határt az erdős bihari hegyek vonnak körülötte, melyeknek tövéből hegyi falvacskák mosolyognak felénk. A kép legfőbb dísze persze itt is a kanyargós, rohanó Körös, mellyel versenyt fut a partjára épített hatalmas hegyi vágányokon egy Erdélyből kiigyekvő vasút. — Esteledik. Felkerekedünk pihenő helyünkről, mert beletelik vagy egy félórába, míg haza érünk. — Alig érzünk valami fáradtságot a nehéz hegyi út után. A jó levegő új erőt önt belénk. S hogy most kapaszkodni sem kell, dalolva sietünk lefelé a kitűnő szerpentin útakon. Indulóra gyújt kicsiny csapatunk: „Ha a föld Isten kalapja“ . . . izzó lelkesedéssel, nagy, őszinte meggyőződéssel folytatjuk: „Úgy hazánk bokréta rajta“... Sötétedik. Már egy-egy holdsugár belopódzott az erdő fái közé s szelíden simogatja ezt a boldog, szilaj diákcsapatot. — Egyszerre óriási „éljen“ s „hip-hip-hurráh“ tör elő. Lent vagyunk az Erdélyi Kárpát Egyesület vendégfogadójánál, melynek terraszán 50 teritékü asztal barátságosan hív: menjünk vacsorázni. Éhes diákjainkat nem nagyon kell kínálni. Kár, hogy a kecskehús szagához nem szokott alföldi fiúk nem tudják kellőkép élvezni a különben ízletesen elkészített pörköltet. — De azért egy sem marad éhen. — Vacsora után még néhány, a szálló előtt elrohanó vonatot éljenez meg csapatunk, aztán nyugovóra térünk. Kissé körülményes ez elszállásolás, mert ennyi embernek szűk az E. K. E. háza, de azért jut mindenkinek hely. Biztosra vesszük, hogy fáradt diákjaink jól fognak aludni s nehéz lesz őket fél 6 órakor felverni, hogy a 6 órára rendelt reggelivel ne kelljen ránk várni. Május 29 reggel 4 óra. Friss, ózondús hegyi levegő áramlik szobánkba. Behallik az erdő ezer énekesének pompás hangversenye. De minket nem a csalogánydal vert fel, hanem diákjaink jókedvű lármája. Ők már nem alszanak. Van, aki fél négy óta fen vaun, de legalább is öltözik mindenki. Nem kell ezeket költögetni. Kicsalta az ágyból mindegyiket a jó levegő s a sok látni való. Mi is felkelünk. Mire felöltözünk, együtt van a csapat s boldog, hogy még reggeliig egy szép utat tehet. Átmegyünk a Körös fahídján s a vasúti sínek mellett indulunk sétára. Legelőbb a szembe eső vízesés állít meg, melynek fehér habján most kezd játszani az első napsugár.
