Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1910

II.

Az iskolai év története.

Bányakerületünk gyászában főgimnáziumunk is osztozott, midőn tudomásunkra jutott, hogy szeretett főpásztorunk, Sárkány Sámuel, nyugalmazott püspök úr, február 15-én az élők sorából elköltözött. Áldásdús életében a tanügy iránt is mindenkor nagy érdeklődést tanúsított s főgimnáziumunk fejlődését is gondos atyai szeretetével kisérte s valahányszor szükség merült fel, mindannyiszor a legnagyobb készséggel támogatta. Megtestesült jóság volt s kegyes jóindulatában mindenkit részesített. Tíz esztendeje, hogy az első érettségi vizsgálatunkat vezette s szeretetteljes bánásmódja mindnyájunk emlékezetébe vésődött. Emlékezete legyen áldott miközöttünk !

Intézetünknek főgimnáziummá való fejlesztésében tevékeny részt vett Bajcsy János úr, aki akkoriban egyházunk felügyelője s főgimnáziumi bizottságunk világi elnöke volt. Múlt évi július 13-án bekövetkezett tíáTSTa^benníinket is fájdalmasan érintett s hálánk és kegyeletünk Jeléül koszorút helyeztünk ravatalára. '

Az államsegély felemelésének ügye végleges megoldást nem nyert. A szerződés revíziója alkalmával biztatást kaptunk, hogy a kért 6000 K többletet már az 1910. évre meg fogjuk kapni. A beállott kedvezőtlen viszonyok miatt azonban 1910-ben a remélt többlettől elestünk. így történt, hogy az építési államsegély után az orsz. tanári nyugdíjalap javára fizetendő 1910. évi járulékkal (6960 K) hátralékban maradtunk. Hogy a végrehajtás kellemetlenségétől megszabaduljunk, a főgimnáziumi kormányzó-bizottság újból kérvényt intézett a nagyin, vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, melyben rendkívüli államsegélyért folyamodott vagy — amennyiben eme kérelem teljesítése aka-