Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1909

- 20 nap, a rendelkezésére álló technikai eljárások és eszközök segítségével természetesen korántsem okozott volna annyi nehézséget, mint egykor.

Visszatérve a már egyszer megtett úton, az időközben orsovai kirándulókkal is szaporodott közönség közé keveredünk. Majd leülünk, hogy megkóstoljuk a méltán kitűnőnek mondott török kávét s annyira jónak találjuk, hogy megismételjük. A tanulók ekközben a bazárok árúit nézegetik, hogy egyetmást vásároljanak. Hangosan kínálgatják árúikat a kereskedők s az általánossá lett zsivaj és mozgalom közepette is jól esik látni, hogy török sihederek milyen bizalmasan könyökölnek a kereskedők asztalra kirakott holmijai, többnyire könnyen elemelhető árúk, dohány, szivar közé, anélkül, hogy az árúsok ügyet is vetnének rájuk. Nálunk alighanem másképp történne: sírva nézhetne holmija után a kereskedő, ha ilyen közel engedné a paraszt suhancokat. Közben megjelenik a mudir is, olyan polgár- mester féle, akit a török kormány nevez ki. Havonta 450 koronát kap a konzulátus útján. Tisztességes fizetés a dolgához képest. Egy-két török csendőr is látható. Ezek tartják fenn a rendet a szigeten; szükség esetén a helyőrség is támogatja őket.

Nemsokára felkerekedünk, hogy megtekintsük a török mecsetet. Egy várfal tövében épült s lépcsőkön kell felmennünk, hogy belsejébe juthassunk. Amint a lépcsőn feljutunk, a templomot párkány formán körülszegélyező széles várfal térségén éppen a török pap vette számon az iskolás gyerekeket. Jó képű fiúk és leányok hallgatják csendben a tisztelendő ur szavait, majd rendbe sorakozva, lehaladnak a lépcsőn, hogy széjjel oszoljanak. Mi pedig felkerestük a templom belsejét. Az előtérben a szerlartásos mosakodáshoz szükséges víztartók vannak elhelyezve, ahova szivattyún húzzák fel a vizet. A templom maga valamikor a ferencrendi barátoké volt; külsején meg is látszik, hogy nem mohammedán imaháznak készült A vár elfoglalásakor természetesen ez is török kézbe került. A templom berendezkedése nem sok látnivalót nyújt. A keresztyén templomokban helyet foglaló padsorok helyett üres a templom belső tere. Ezt az eléggé tágas teret egyetlen szőnyeg teríti be. Alig lépett ugyanis trónra az uj szultán, az élelmes ada-kalehiak, — hódolatuk jeléül — azonnal egy perzsa szőnyeget kértek ajándékul. A szultán meghatva a figyelemtől, csakugyan elküldötte a szőnyeget. A legalább 120—130 n-méternyi pompás szőnyeg egyetlen dísze a templomnak, amelynek rajta kívül semmi különös érdé