Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1909

hangos morajlással siet tova. Az alkonyat felé hajló idő is meg- kettőzteti a lépteinket, mig egyszerre csak felhangzik az „Ég a kunyhó, ropog a nád“ dallama s a ritmus diktálta gyorsabb ütemben sietünk tovább. Egyszerre csak, mintha meglassudna a gyorsan rohanó patak futása, majd hirtelen tóvá szélesedik : az Oravicaiak zsilippel zárták el, hogy uszodát létesíthessenek. Tudjuk, hogy a város nem lehet messze. Lassan-lassan feltünedeznek a városvégi házak, s csakhamar befordulunk a város egyetlen utcájába.

Útközben még egy oláh lakadalmat is volt alkalmunk látni. Egy csoportba verődve hangosan diskuráltak a násznép férfi tagjai, valószínűleg a megfelelő mennyiségben fogyasztott szeszes italok előidézte emelkedett hangulatban, mig a cigányok valamiféle eredeti formájából kivetköztetett nótával mulattatták, illetőleg botránkoztatták a köréjük csődült hallgatóságot. A másik csoportban a bájos — igazán az — menyaszonyt vették körül a barátnők és hozzátartozói, mindannyi nemzeti viseletben.

Nem sokáig élvezhettük az érdekes jelenetet, haza kellett sietnünk, hogy a 7 órára megrendelt vacsoráról el ne késsünk. Jóízűen elfogyasztottuk a vendéglőben az egyszerű, de Ízletes vacsorát s rövidesen nyugalomra tériünk, hogy kipihenhessük a nap fáradalmait.

A kora reggeli órákban harmadszor is végigrójuk Oravica hosszú utcáját, hogy idején elérhessük az állomást. Elhelyezkedtünk a fenntartott kocsiban s vonatunk nemsokára megindúl. J

aszenova átszálló állomáson tartott rövid pihenő után tovább robog vonatunk Báziás felé. Majd elhagyjuk Fehértemplomot s lassan lassan közeledünk kirándulásunk legnehezebben várt része, az Alduna felé. Mindenki az ablak felé tódúl, mindenki az első szeretne lenni, aki megpillantja a Dunát. Az egyik tenyerét illeszti szeme fölé, a másik méter hosszú ósdi távcsövet kattogtat. Mindhiába. Végre több kilométernyi út után mégis csak felfedezi valamelyik a messzelátóval a fénylő Dunát. Sebesen rohanó vonatunk közelebb és közelebb visz hozzá, mígnem egy hirtelen kanyarulat után ott vagyunk közvetlen a folyó partján s pár percnyi haladás után Báziáson kiszállunk.

Alig kell pár lépést haladnunk, felülhetünk a kikötőben tartózkodó hajóra. Hamarosan elhelyezkedtünk a fedélzeten s belemerülünk a hatalmas folyam szemléletébe. A kép, amelyet látunk, valóban nagyszerű! Gyorsan hömpölygeti a megáradt folyó habjait tova a szerb és magyar part között s ameddig csak