Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1908
97 ügyünk ezen egész idő alatt az iskolalátogatás közvetítése folytán a külföldi nevelésügy befolyása alatt fejlődött annyira, hogy hazai nevelésügyünk ennek visszhangja vagy „a külföldön feltűnt paedagogiai különféle irányoknak és eszmeáramlatoknak néha töredékes besugárzása“.420 Persze a külföldtől való ezen függésnek az volt a következménye, hogy önálló, sajátos magyar paedagogia ki nem fejlődhetett. Azon tanférfiak, kik a külföldről hazajöttek, sokszor nem folytatták elődeik megkezdett munkáját azon szellemben, amelyben azok azt megkezdték. Az egyszer letett alapot nem fejlesztették tovább sajátos, nemzeti irányban.421 Csakhogy találkozunk ám olyan iskolákkal is, melyekben a megvetett alapon tovább építettek. Ott van a XVI. század ev. iskoláiban Melanchthon szelleme vagy az erdélyi szászoknál Honterus befolyása, mely hosszú ideig él és uralkodik és később is mint életteljes hagyomány érezteti még hatását. Pozsonyban a XVII. században az iskola alapításakor megvetett Sturm-féle alapot nem igen hagyták el, valamint a XVIII-ik században Bél Mátyás és utódai is jó ideig ápolták és fejlesztették a pietismus paedagogiáját. Róluk mondhatjuk azt is, hogy a paedagogia és a kultúra nemzeti irányban való fejlesztésére is eleget tettek, aminek bizonyságául elég az ő iskolai működésükre és főleg Bél Mátyásnak meg Tomka-Szászkynak irodalmi munkásságára is hivatkozni. Még kevésbé lehet a ref. iskoláktól eltagadni, hogy a wittenbergi bursa mintájára vetett alapon a mi három századunkon keresztül sajátos módon tovább építettek. Nevelésügyünknek a külföldtől való függése még azt hozta magával, hogy a magyar nemzeti szellem és nyelv nálunk sem érvényesülhetett az iskolákban. „Hiába keressük ekkortájt Debrecenben vagy Patakon a magyar szellem lüktetését is ... . A nemzeti érzés még a lelkek mélyébe temetve aludta hosszú álmát .... Az eredetére és faji jellegére romlatlan, igazi magyar deák édes honi nyelvének bájait s a hatalmat, mely a nemzeti nyelvben lakozik, még csak nem is sejtette. Szigorú törvények tiltották el a magyar szót“.422 Mindenütt csak a latin nyelv uralkodott. De a nemzeti nyelvnek és szellemnek ápolásával is oly korán találkozunk a prot. iskolákban, amint csak várni lehet. Elég itt csak az 1671-ig fennálló pozsonyi és az 1659-ben létesített soproni magyar iskolákra, az eperjesi 1667-iki tantervre és Ladivér esteli magyar nyelvi gyakorlataira, a Pozsonyban 1735. s Eperjesen 1758. szervezett magyar «o Molnár A. i. m. 27. 1. 421 Molnár A. i. ni. 24. 25. s 27. 1. 422 Fináczy E. i. ni. I. 223. 1. 7
