Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1908

I.

A külföldi iskolalátogatás hatása a hazai protestáns nevelésügy fejlődésére.

(1520-1790.)

A külföldi iskolalátogatás Magyarországon százados hagyomány. Nem a reformációval kezdődik, de vele és utána nyer különös jelentőséget. Már Luther fellépése előtt is erős volt a kapocs hazánk és a külföld között. Különösen szoros szellemi kötelék fűzte Magyarországot az Anjouk korában Olaszországhoz s akkoriban sokan látogatták a paduai, a ferrarai és a bolognai főiskolákat.1 Azért nem is csoda, hogy a renaissance és a humanismus szelleme korán, sőt minden más országnál hamarább jött át mihozzánk2 és nem véletlen, hogy Melanchthonnak, a reformátorok e nagy humanistájának a klasszikus nyelvekben első tanítója Hungarus János volt.3 Mikor a török elfoglalta a Balkán-félszigetet és az Adriát, egyúttal elvágta az Olaszországba vezető utat. Részben ennek tulajdonítható, hogy ezentúl Német- és Lengyelország felé irányúi a magyar ifjak külföldi iskolalátogatása. Ha még akadnak is, akik Paduába mennek, a legtöbb tudományszomjas ifjú csak Bécsbe és Krakkóba vándorol. A bécsi egyetemen a négy náció egyike a magyar volt. Ezen egyetemen alapításától a mohácsi vészig 4700 magyar tanuló fordult meg, legtöbben erdélyi szászok, de elegen vannak köztük egyes városoknak, Budának, Pozsonynak, Kalocsának, Sopronnak szülöttjei is. A krakkói egyetemen pedig a mohácsi vészig 653 magyar, leginkább a Nagy Magyar Alföldről való tanuló iratkozott be, sőt itt a magyaroknak külön társházuk (bursa Hungarorum) is volt.4

1 L. Fraknói a Szilágyi-féle magyar nemzet történetében IV. köt. 520., 559., 560. 1.

2 L. i. m. IV. köt. 5191. és Molnár A. A közoktatás története Magyarországon 35. 1.

8 Stromp L. Praeceptor Germaniae 12. 1.

4 Fraknói i. m. 520. 1.

1*