Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1908
106 A fürdő-igazgatóságnál tett jelentkezés után a „Tündér- lakba“ vonultunk éjjeli szállásra. Miután podgyászunkat leraktuk, átmentünk a „Grand-Hotel“-be, hogy előre bejelentett vacsoránkat (bélszín, 1 adag 1.40 K) elfogyasszuk. A szálloda (115 szobával) igen fényes; minden bútor, az egész berendezés a magyar ipar remeke. A többi szálloda is igen szépen van berendezve. A telepen levő számos épület közül megemlítem a Császka Györgytől épített rom. kath. templomot, Klotild főhercegné palotáját, Odescalchi Géza herceg palotáját. A fürdőtelep kitűnő vízvezetékkel van ellátva, van hidegvíz gyógymód, ásványos, törpefenyő- és szénsavas fürdők; tej-gyógymód, Oertlkúra, testgyakorlat, massage. Az éghajlat enyhe, a levegő tiszta és üde. Megjegyzem, hogy ittlétünk alkalmával a téli idényre már minden hely el volt foglalva. Vacsora után nyugodni tértünk. Tiindéri álmok nem igen vonultak át lelkűnkön, mert testünk sokkal fáradtabb volt, de jól aludtunk. Másnap (szeptember 15-én) verőfényes reggelre ébredtünk és miután megreggeliztünk és további útunkra vezetőről is gondoskodtunk, (Ó-Tátrafüred, Felső-Hági, Osztervá, Poprádi-tó, Békás tavak, Tengerszem-csúcs : 20 K.) felszedtük a sátorfát és Új-Tátrafüreden és Tátra-Széplakon keresztül menve 11 órakor megérkeztünk Felső-Hágiba, ahol 1 '50 koronáért úgy minőség, mint mennyiség dolgában igen jó és Ízléses ebédet kaptunk. A 10 kilométernyi útat énekszó mellett elég könnyen tettük meg. Lelkünket felüdítette a kellemes levegő, szomjúságunkat pedig az út mentén talált áfonyával és erdei málnával enyhítettük. A fenyőerdőtől körülvett telepen (1085. m. a tenger színe felett) ugyan nem soká tartózkodtunk, de igen jól éreztük magunkat. Nein is lehetett soká itt maradni, mert hogy az Gszterván át még este eljussunk a Poprádi-tóhoz, ugyancsak időre és kitartásra volt szükség. ;r Vezetőnk délután 1 órakor megadta a jelt az indúlásra. Ő a rövidebb útat választotta és keskeny, de folyton emelkedő hegyi ösvényen többnyire olvadó hóban járva, 725 óra felé felértünk az Osztervá tetejére (1984 m. a t. sz. f.). Elgondolható, hogy az ilyen úthoz hozzá nem szokott alföldi fiúnak mennyi fáradságába került ezen út! De ifjaink, úgy látszik, kitartóak és az élvezet, melyet a természet a maga változatosságával e vidéken nyújt, még a leg-
