Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1905
minoritáké volt, a XVI. század közepén azonban elűzték belőle őket s Bethlen Gábor 1622-ben a reformátusoknak adta, I. Rákóczy György pedig helyreállította a templomot. Iqen érdekes épület nemcsak stílje, szószéke, fabútorai XVI. — X\?ll. század) miatt, hanem azért is, hogy többször volt benne országgyűlés. A régi idők emlékéül ágyúgolyót őriz jobb oldalában. Pillantást vetve Szilágyi Sándornak a reform, kollégium régi, 1801-ben emelt épületével szemben lévő szülőházára, térjünk be a kollégium udvarára, hol jobbra a tornacsarnokot, magunk előtt meg az új, hatalmas főgimnáziumot láthatjuk. Itt az alúlirott régi ismerőse, Szathmári Ákos tanár úr fogad s bemutatja az intézetnek egyik, teljesen modernül felszerelt termét. Érdekes, hogy a kollégium termei nem az utcára, hanem az udvarra (a csöndes Farkasutca felé) nyílnak, míg a Petőfi-utcára néző homlokzaton zárt folyosó fut végig. Mikor a kollégiumból kilépünk, a Bethlen-bástya ragadja meg figyelmünket. E bástyáról már a XV. században is találunk említést s „akkor a szabók és posztónyírók egyesült céhe látta el fegyverrel és védelemmel.“ 1627-ben villám érte, ennek következtében a benne őrzött puskapor az egész építményt fölrobbantotta, Bethlen Gábor ural kodása alatt újból fölépítették s bár még e században leégett, csakhamar helyreállították. A céhektől Veteráni osztrák generális vette el, de már 1704-ben a kurucok bírják. Károlyi Sándor elvonulása után felrobbantotta, azonban ismét helyreállították: mai formája 1718-ból való. Az érdekes történeti emlékről a modern technika egyik szép alkotására, az uj színházra vethetjük tekintetünket. Még nem készült el teljesen, de már kibontakozott alakja s a szemlélő láthatja, hogy Magyarországnak talán legnagyobb színháza áll előtte. Már előbb láttuk a Tanitókházát, most pedig az igazságügyi palotát s az erdészeti igazgatóságot nézhetjük. Rövid szemlélődés után a Hunyady-térről a Plonvéd-utcába for- dúltunk be, elmentünk a Siketnémák intézete, s a 31. hon- védgyalogezrad kaszárnyája előtt. Ez útunkban alkalmunk volt látni a kolozsvári földmiveseket, az u. n. hóstátiakat s feltűnt mindnyájunknak, hogy a nők a kosarat s más terhet fejük tetején cipelik. A hohány-utcába kanyarodva, a dohánygyár épületét láttuk, majd visszafordúltunk a Belváros felé- 8 -