Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1905
6 Oroszlánbőr, majd a Magyar Korona, az Elefántfej. A barlang itt már 6—8 méter magas, majd hirtelenűl alacsonnyá válik boltozata. Lépcsőkhöz értünk, ezeken felballagva a Kálváriára érkeztünk, hogy azután ismét más és más látnivalóban legyen részünk. Azonban nemsokára vissza kell fordulnunk a főághoz s erősen meghajolva mennünk egy pár lépést. Ekkor ismét kitágul a barlang s láthatjuk a Lótuszt, a Mohammed szakállát, Persephone fürdőszobáját . . . Most újból visszatérünk, hogy az emeletre érhessünk s láthassuk a barlang legszebb részeit: Kórus, Nagy Orgona, Kapucinus • . , Bethlehem, Három király, £)iván-tanács, Mohammed testőrsége, Török fürdő, Mohammed paradicsoma (a barlang legszebb része). Innét leszállhatunk a Purgatóriumba s letekinthetünk a a Pokolba is. Ide azonban mi jámbor lelkek ne menjünk be, igyekezzünk inkább visszafelé a felvilágra, mert amásodiksa harmadik csapat már bizonyára türelmetlenkedik odakünn. — A barlangot 1903-ban fedezte föl Handl Károly, s azóta több és több termét, ismerték meg, de még mindig van elég tere a kutatásnak. Érdekes leírását adja Czárán Gyula az Erdély 1905. 1. és 2. számában (Küiön lenyomatban is e címen : A révi Zichy-cseppkőbarlang ; ára 20 fillér). Ideje is volt sietnünk, mert az idő gyorsan haladt s jókora út állott előttünk Vársonkolyosig, ,hol fel akartunk szállani a Kolozsvár felé induló vonatra. Átmentünk az új Köröshídon s a pálya mellett vonultunk, meg-megállva, hogy gyönyörködhessünk a vidék szépségében. Kissé hátráltatott az a körülmény, hogy egyik tanulónk, Nagy Sándor, előző nap megránditotta a lábát s most nem bírt gyalogolni. No de a bajtársi szeretet csakhamar segített rajta : a két leg- markosabb diák felváltva a hátán hozta Sonkolyosig. Útközben „megtapasztalhattuk“ az alagutat is: utunk rajta vezetett keresztül. Végre némi késéssel megjött vonatunk s mi örömmel ugráltunk fői, mert az idő hűvösre fordult s paskolni kezdett az eső. Ifjaink természetesen elválhatatlan társai lettek az ablaknak s nem egyszer hallhattuk a meglepetés s a gyönyörködés kifejezését. A Jakobinus-szikla, Bu- csán az oláh fatemplom, Csúcsánál a faúsztatás, Kissebes- nél a gránit-kockák, a várrom, melyben egykor Nagyváradra menekülve II. Rákóczy György is megpihent, voltak a nevezetesebb látnivalók, míg Bánffy-Hunyadra, a Kalotaszeg középpontjára érkeztünk, melynek varrottasai nemcsak hazánkban,
