Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1902

- 58 meg ; majd egyre komplikáltabbakká lesznek a mozdulatok . . . Közben-közben már felhangzik a taps, de akkor tör ki valójában, midőn vége van a gyakorlatoknak.

A fiuk erre elvonulnak s átadják a helyet a szereken való csapattólnázásnak. A mieink a nyújtót becsülik legtöbbre s Fehér VII., Rákossy VIII., Révész V. és Simoncsics VII. o. t. többször tapsra ragadják a közönséget.

De ime, jelzik már a aj rúddal való magasugrásból s b) sulydobásból álló összetett verseny kezdetét. A szokatlan homokos talaj s tán az izgatottság is részben, kissé megzavarták a mieinket, úgyhogy nagyobb magasságot aránylag csak kevesen ugrottak [max. 250 cm, Simoncsics VII.J ; a sulydobás sem ment úgy, mint otthon [max. Galli Géza VIII jobb kéz 980 cm, bal 961 cm]. így jártak az idegen intézetek mind. Közben folyt a kötólmászás is. Egyszer csak nagy riadalmat hallunk . . . , odanózünk: hát nagy diadallal emelik vállukra a fiuk intézetünk győztesét, Lautner János V. o. t., a ki első lett gyors és ügyes mászásával.

Végre befejeződtek az összetett versenyek s a távolság-ugrás vette kezdetét. Itt is két első dijat nyertek a mi tornászaink: Kosziba János V. [a ki rekordot csinált 540 cm-vel] és Koráb J. VI. o. t.

A verseny után a staféta-futás, majd a kötélhúzás következett. Bennünket kivált ez utóbbi érdekelt, mert tanulóink hosszas, erős küzdelmet vívtak a debreczeni ref. tanítóképzőnek markos növendékeivel, de végre is a mienk lett a győzelem s igy intézetünk elismerő oklevélhez jutott.

A versenyt a Szózat fenséges hangjai fejezték be, majd megkezdődött az elvonulás, a melynek az egész utón sok nézője akadt.

Másnap, pénteken ülte meg Debreczen városa a Rákóczi-ünnepet. Dicsőséges fejedelmünk tántoríthatatlan híveinek utódai nem feledkeztek meg róla s ez alkalommal újították s ujittatták fel e dicső korszak legalaposabb s leglelkesebb búvárával emlő*