Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1901
6 Az algymnasiumot ezentúl úgyszólván teljes hatalommal kormányozta eme bizottság, melynek körültekintő, bölcs tanácsadója mindenkor Horváth János volt. — Midőn e bizottság az algymnasiumot átvette, az intézet pénzbeli vagyona 43,807 forintra rúgott. Csekély összeg, de valahogy mégis csak meg lehetett volna élni belőle és a tandíjakból. Csakhogy az 1883-iki középiskolai törvény oly magas igényeket támasztott, a melyek kielégítésére az algymnasium vagyonkája vajmi kicsinek bizonyúlt. Itt kezdődött Horváth János küzködésének második szakasza, mely a szükséges segély elnyerésére irányúit. Kérvény kérvény után szerkesztődött, mindenik egy-egy logikai mestermű. De a sok kérvényezés mégis haszontalannak bizonyúlt: 1886-ban megjött az első, 1890-ben a második megintés. Az algymnasiumot fenyegető eme második veszede- delem idejében a gymnasiumi bizottság Horváth János segítségével rengeteg munkát végzett. Mindenekelőtt a régi nádfödeles viskónak egy darabját bontatta el s elég czélszerű emeletes épületrészszel toldotta meg a maradványt, melynek helyiségeit kibővítette. Azután a tanári kar kiegészítéséről gondoskodott. A miniszteri leiratokban erősen hangoztatott tornacsarnokhoz az algymnasiumot úgy juttatta Horváth János, hogy Torna-Egyesületet létesített. A megalakúit Torna-Egyesület úgy rótta le háláját a megalapítója iránt, hogy tiszteletbeli elnökévé választotta meg. Ha már segélyt nem adott a kormány, legalább arra kértük, hogy moratóriumot engedjen. Ezt meg is kaptuk. De a moratorium nem sokat használt volna, ha segítségünkre nem jő a községi segély. Városunk képviselő-testülete nem akart tétlen szemlélője lenni az algymnasium eme egyetlen, az elemi iskolák színvonalát meghaladó intézete kínos vergődésének s nemsokára bekövetkezendő kimúlásának. 1891. aug. 3-ika az a nevezetes nap, a melyen a képviselőtestület az első 2500 frtnyi évi segélyt szavata meg s ezzel a gymnasium életét biztosította s további fejlődésének alapját megvetette.
