Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1900
26 s egyéb hiányok miatt. S mert lehetetlenség volt egyszerre mindezeket a hiányokat megszüntetni, 1890-ben másodszori megintésben is részesültünk. A harmadik megintés megszűntette volna az iskola nyilvánossági jogát, a nyilvánossági jog elvesztése pedig egyjelentésű lett volna az iskola bezárásával. Még egy helyre fordultunk a segélynyújtásért: a városhoz. S a városi képviselőtestülel nem zárkózott el az algymnasium kérő szava elől s újabb fényes jelét adta annak, hogy hivatása magaslatán áll. Nem akart tétlen szemlélője lenni a város eme egyetlenegy, az elemi iskolák színvonalát meghaladó intézete kínos vergődésének s nemsokára bekövetkezhetett halálának: 1891-ben augusztus 3-án évi 2500 forintnyi segélyt szavazott meg az algymnasium részére. Ez az évi segély eszközt nyújtott a bizottságnak, hogy a tanárok sanyarú állapotán segítsen s hogy az építkezést befejezhesse. Elkészült az épület, melyet eléggé megfelelőnek talált a nagyméltóságu minisztérium. Eme küzdelmek közepette s terhe alatt évről-évre változott a tanári kar. 1892-ben nyugalomra tért az anyaföldbe az intézet legrégibb tanárainak másik kitűnősége,Szomora Bertalan; 1896-ban a családi hajlékba az intézet nagyérdemű vezetője, Horváth János. Ez utóbbi éppen abban az esztendőben, amelyben hazánk ezeréves fennállásának jubileumát ünnepeltük; abban az időben, amikor már tudtuk, hogy algymnasiumunkból főgymnasiumot alkot a város lelkesedése s a magas kormány jóindulata. Nem adatott meg neki, hogy az általános örömben osztozzék, hogy nemzeti önállóságunkat, szabadságunkat fényesen bizonyító tényekben gyönyörködjék; pedig a millenniumot előkészítő ama nagy időkben tevékeny része vala. Súlyos betegségében tiszta szemmel nem láthatta az ő kis gymnasiumának a megnövekedését, főgym- nasiummá szándékolt s jelenleg már ténynyé vált kiegészítését; pedig a gyenge palántának ő volt a leghűbb gondozója és ápolója s hogy erős gyökeret verhetett városunkban, abban őneki igen nagy érdeme van. A gymnasiumi bizottság úgy rótta le az elismerés és hála adóját az ő érdemei iránt, hogy arczképét lefesttette a tanácsterem számára. 1895-ben julius hó 14-én városunk társadalmának minden rétegéből meghívott polgárok közül, vagy hatvanan, arról tanácskoztak, miként lehetne az algymnasium kiegészítésének kérdését megoldani.
