Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1898

— 42 —

hallgatták s az utóbbiak közűi valaki csengő hangon még a „Tavasz elmúlt“ kezdetű dal eléneklését is kérte. Diákjaink szívesen tettek eleget az óhajtásnak s végül elénekeltük nemzeti hymnusunkat s elhangzása után nyugodni tértünk, hogy megerősítsük magunkat a hosszú visszautazásra.

8. Az elutazás. Zágráb. Megérkezés Csabára.

Május 12 én derülten mosolygott ránk Fiume kék ege, de akárhogy is csalogatott s bármikép is sajnáltunk elválni a tenger vidékétől, titkon egy édes érzelem lopódzott szívünkbe, mely azt súgta nekünk: jobb otthon! Már jókor reggel megkezdődtek a bevásárlások, mert mindenki kedveskedni akart otthonn valami tengerparti ajándékkal s csak úgy czipelték diákjaink a sok csiga-biga-féle tárgyat s déligyümölcsneműt a szállásunkra. Távozásunk alkalmával kijött az egész szálló háznépe s mi szívesen búcsút vettünk tőlük, mert Kiatochvil E. vendéglősnél valóban jó ellátásra és figyelmes kiszolgálásra találtunk.

Délelőtt 10 órakor indúlt a vonat Budapest felé. S a mint ki-kitekintettünk az ablakon, jó darabon mindenütt ismerős, részben megjárt vidék terűit el mellettünk s egy-egy előbukkanó pontja újra és újra a tapasztaltakra fordította mindnyájunk beszédét.

Útunk visszafelé is lebilincselte figyelmünket s egyes részeit szinte jobban lehetett élveznünk, mert most már nem kapkodtunk ide-oda, hogy mindent láthassunk. Lökve után erős vihar, mennydörgés s jeges eső fogott elő bennünket s egy peicz alatt láthatatlanná váltak az alant elterülő völgyek szépségei De a ki széllel jött, széllel megy s a vihar is csakhamar kiadta mérgét.

Estefelé, 6 óra körűi járt az idő, mikor horvátországi utunk legnevezetesebb pontjára, Zágrábba érkeztünk. Mivel a vonat 1 órán felül állott a pályaudvaron, elhatároztuk, hogy széjjel nézünk a horvátok fővárosában. Jó sorsunk itt is kedvezett, mert alighogy beértünk a városba, magyar beszédünket hallva hozzánk csatlakozott a zágrábi dohánygyár igazgatója, Skrbek