Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1898

tekedő kiabálása. Majd befordultunk a Mária Terézia- molora, jól megnéztük” ezt a hatalmas alkotást s láttuk, hogyan törnek meg a szabad tenger felé néző oldalára helyezett s kb. 5 tonna súlyú köveken a tenger hullámai.

Azonban jó lesz már hazafelé igyekeznünk, mert délután fárasztó út áll előttünk, felmegyünk a Tersat-tora.

3. Tersatto.

Délután dr Csepreghy Kálmán tanártársunk vezetése alatt a Tersattot látogattuk meg. Mikor a Fiumara hidján átkeltünk, már Horvátország földjét tapostuk, mert Susak és Tersatto már horvát terület. A hegy lábához érve tömérdek lépcsőt látunk magunk előtt. — No, fiuk, ezekkel kell megbirkóznunk, ha élvezni akarjuk a tersattoi kilátást! Azonban nem volt szükség nagy biztatásra, csakhamar megkezdődött a fölmenetel. Hogy a fölmenetel ne legyen olyan fárasztó, a lépcsők 4-es csoportban meg vannak szakítva. Emelkedik a mell, duzzad a tüdő, lekerül a felöltő s törülgetjük az izzadságot, míg vagy 500 lépcsőt nem olvasunk. De azért van akárhány fürge lábú, a ki a lópcsőcsoportokat még át is ugrálja. Két oldalt kertek között járunk s a feljárat mellett Mária-képek állanak; közbe-közbe koldúsok nyújtják felénk kezeiket s lenn olaszul, feljebb pedig horvátul mormolják imáikat.

S a mintifelfelé haladunk, egyre jobban kibontakozik előttünk Fiume sa tenger képe; többé nem sajnáljuk a fáradságot. Mikor pedig túlérünk. a meglepetés „ah“ szócskája lebben el ajkunkról mert előttünk — lenn a mélyben — a tenger síma tüköré, melyben kéken merülnek el a Veglia és Cherso szigetak; jobb felé pedig Fiume, mint egy kibontott legyező, melynek festményeit a tarka-barka házfedelek s a sürgő-forgó hajók alkotják. Azonban legyen elég a bájos képből, lépjünk be a Fran- gepánok várába. Öreg horvát ember nyitja ki a kert kapuját s mi azt kérdezzük, hol a vár ? Csak néhány rom hirdeti hajdanát. Itt egy bástya inxradvány, lőrései még épek is, bejáratánál egy tört ágyú darabja. Tovább