Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1898
Iti — panorámája, gyönyörű völgyek következnek egymásra s majd szükebb, majd tágabb völgy kínálja szemünknek lomblevelű vagy tűlevéllel tarkázott zöldjét, melyre itt-ott hóból foltot varrt az Alkotó keze . . . Skradtól Lokvéig a Lujza műút irányát követjük. E részen van a leghosszabb, Kupjak nevű alagút, mely 1 km. és 222 m. hosszú. A vegetáczió Alföldünkéhez képest nagyon elmaradt, de nem is csoda, magasan járunk s egyre magasabbra emelkedünk és ha letekintünk, szinte szédület fog el a mélység láttára. De lelkünk csakhamar feledi a mélység aggasztó benyomását, mert elbűvöli a kibontakozó tájak varázsa. Delnice állomásán tűnt fel először a házak sajátságos cserép-fedele, mely innen túl mindenütt s Fiúméban is általános. A fedél két sor cserépből áll, s a cserepek vályúalakúak. Az alsó sorban a cserepek vájt. oldalukkal fölfelé néznek, a felső soréi pedig, hol minden cserép két alsó érintkezését fedi, vályújukkal lefelé állanak. Az ilyen fedél biztos a szél dühöngése ellen s alkalmas a viz összegyűjtésére is. Megszűnt azonban a kapaszkodás s most eséssel száguld a vonat Fuzsinébe, mely 728 m. magasban fekszik. Ezután azonban újra kell kapaszkodnia s eléri a vonal legnagyobb magasságát, a 913 métert. Innen túl aztán mindig ereszkedve halad lefelé a Liburni Karszton s Licsnél már csak 816 m. magasban jár. A hegyek egyre kopárabbak lesznek, de oldalt néhol még fenyők nőnek a sziklák között; ezek megélhetése tanulóink körében élénk eszmecserére nyújtott alkalmat. A pálya sokszor halad mesterséges hegy-szakadékok között, hol nem egyhelyt fenyegetőleg néznek ránk a függőlegesen álló, megrepedezett sziklák. De figyelmünket csakhamar magára vonja a sajátságos földmivelés, mely hazánkban csupán a Karszt vidéken látható. Az ember a völgyekbe tekintve különféle, ellipsis, négyzet stb alakú kőkerítéseket lát s midőn elhalad mellettük a vonat, akkor vesszük észre, hogy, bár egészen sziklás vidéken járunk, e kerítéseken belül földet találhatunk. A szegény karsztlakók ugyanis nagy fáradsággal gyűjtik össze a földet s kosarakban viszik egy helyre, melyet aztán kövekkel bekerítenek, hogy a
