Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1895

I. Előzmények.

(185Vs8—1859/«o.)

Békés-Csaba lakosságának zömét földmivelő nép alkotja. A község határának jósága és kedvező fekvése, valamint népének szorgalma és takarékossága jólétet eredményezett. De az úgyszólván általános jólét, mely rendszerint a szellemi fejlődést maga után vonja, Bókés-Csabán a magasabb nevelési igény szükség-érzetét elő nem idézte. Békés-Csabának, nevezetesen az ág. h. ev. lakosainak 1855-ig csupán népiskolái voltak, azon hozzátevéssel mégis, hogy 1841-től kezdve ezek fölött egy úgynevezett reál- (polgári) iskola állott, mely azonban, mivelhogy leginkább a magyar nyelv terjesztésére szolgált, a tanügyet alig vitte előbbre.

Ámde Békés-Csaba intelligens lakossága szükségét érezte egy oly intézet felállításának, mely az elemi iskola színvonalát meghaladja; úgy gyakorlati, mint tudományos pályára előkészít s módot nyújt a szüléknek, hogy gyermekeik nevelése szemük láttára történjék. A terv megvalósítása egyelőre csak magán utón sikerülhetett; még pedig akkép, hogy azok a szülék, kik fiaikat a tudományos pályára szánták, összebeszéltek, magántársulatot alkottak; Breznyik Jánost, kit a kormány politikai tekintetből rendes tanárságától megfosztott, fiaik gymn. vezetésével megbízták s intézetüket, hogy a hatóság zaklatásai ellen biztosítsák, a helybeli ág. ev. egyház pártfogása és felügyelete alá helyezték.

A növendékek, — bár 100 pfrt volt az évi tandíj, - az első évben 20-an, részint előkészítő, részint első osztálybeliek voltak; a másodikban 22-en, most már másodosztálybeliek is. Breznyik János a belehelyezett bizalmat két éven át fényesen igazolta, az intézet hasznosságát kézzel foghatóvá s ez által annak fennmaradását kívánatossá tette. Ennek folytán már 1857-ben az iskolaszék azzal az ajánlattal lépett föl a presbyteriumban, hogy az eddigi úgynevezett reáliskola a