Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1895
tctlen. Mindössze is fejenként 50—50 frt évi pótlékot szavazott meg a folyamodóknak. Nem csoda tehát, hogy a fiatalabb tanárok csak alkalomra vártak, hogy sorsukon segítsenek, jövőjüket biztosítsák. Az iskola nem várhatta tőlük, hogy mint okleveles, rendes tanárok lakbérrel, pótlékkal együtt 850 irtot kitevő fizetésükkel állhatatosan ragaszkodjanak hozzá. Így történt, hogy 1889. évi szeptember 7-én Krajcsovics Soma megvált az intézettől. Bizonyos dolog, hogy az iskola színvonalát a tanári kara határozza meg első sorban. Súlyos csapás érte tehát az iskolát akkor, midőn oly sokoldalúan képzett s jeles eredménynyel működő tanár búcsút vet tőle ; de kétszeres volt a vesztesége, mert Krajesovicsban nem csak szakavatott, kipróbált tanerőt veszített, hanem egyúttal okleveles tanárt is. Pótolhatatlan lett a veszteség az iskolára nézve, mert honnan vegyen okleveles tanárt 800 írtért ! Az ötödik tanerő beállításának sürgőssége lehetetlenné tette a pályázat kihirdetését. A tanárképzőben, a bölcsészet- tanhallgatók segély-egyesületében és még más helyeken is valami okleveles vagy legalább német nyelvre készült tanárjelölt után való minden keresgélés eredménytelen maradt. A bizottság elvégre is úgy oldatta meg a kérdést, a hogy lehetett. A német nyelv tanítását Szoinorára bízta és a beérkezett ajánló nyilatkozatok alapján Balogh István tanárjelöltet hívta meg helyettes tanárnak az 1889/90. tanévre. A tanár-kérdés ideiglenes megoldása után módokat keresett a bizottság, hogy az építkezést befejezhesse s a mellett az iskola jövedelmét is fokozhassa; vagyis, hogy az iskola élethenmaradását biztosíthassa. Az államra többé nem számíthatott. Fordult tehát a presbytóriumhoz, ; zzal a kérelemmel, legyen az egyház az algymnasiumnak tettleg is pártfogója ; fogadja magáévá minden vagyonával, de egyszersmind minden terhével együtt: állítsa fel a még hiányzó épületrészt s adjon neki évente 1000 frt segélyt. A presbyterium azonban a bizottság eme különben jogosultnak elismert kérelmét az egyház szorult anyagi helyzetére való tekintette] nem teljesíthette s a segélynyújtást kedvezőbb időre halasztotta el. Az a körülmény, hogy az 1889/90-iki tanév 2374 írttal szaporította az iskola vagyonát, beleértve ebbe a szaporulatba azt a 1000 frt összeget is, a melylyel özv. Rutkay Andrásné, született dancsovies Judit. „Kutkay-Janesovics alapítvány“
