Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1895

6. A reálirány megszüntetése; az al- gymnasium visszaállítása.

(1876/77—1881/s2.)

A mint a 30-ik oldalon közölt táblázat mutatja, a reál irányú tanulók száma évről-évre csökkent. Ez oknál fogva 1876. julius hó 20-án a presbyterium a következő határozatot hozta: ..Az egyház jelenlegi anyagi telyzetének, az idők mostohaságának s a mellett az iskolák évről-évre való szaporítása kényszerűségének tekintetbe vételével, hozzá adva azt is, hogy a reálirányu tanulók a gymnasiális tanulókhoz képest mindig szembeszökő kisebbséget képeznek, szótöbbséggel határozza a presbyterium, hogy a gymnasium, mint tisztán gymnasiális irányú, négy tanerővel hagyassák meg.“

A czimváltoztatásnak bevallott indoka nem volt más, mint módot nyújtani az intézet látogatására azoknak a fiuknak is, kik csak két-három évig szándékoztak maradni a tanulói pályán ; tehát azoknak is, kik a latin nyelvet magokra nézve szükségesnek nem tartották. Ilyen utón segítségére kívánt lenni az egyház, illetőleg a lelkészei a városnak, mely a felsőbb népoktatásról gondoskodni hajlandó nem volt. Hogy megtehessék, megváltoztatták az algymnasium czimét, először „latin nyelvvel kapcsolatos polgári iskoládra, később „reál-gymnasium“-ra s a megvolt négy rendes tanárhoz még egyet adtak. Midőn az „algymnasium“ czimlicz visszatért az egyház, Soltész Nándort visszavette ; az iskola irányán azonban, a mely eleitől fogva túlnyomóan gymnasiális volt, mit sem változtatott, liánom egyszerűen csak tanerejét fogyasztotta.

Az intézetben, életének erre a 6 évre terjedő szakában, rendes tanárokul a régi tanerők működtek, Horváth János szakadatlan igazgatása alatt. Kisegitőkül alkalmaztattak: Németh Lajos, (tanította a rajzolást és éneklést, mind a négy osztályban,) Bartóky István, a népbank vezérigazgatója, — Donner Lajos, a polgári iskola rendes tanára és Galli János