Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1867
4 amíg önmagunknak kell önmagunkat a gyakorlati tanítás, nevelés legelső elemeibe is belevezetnünk, amíg a tulosan-tul elfoglaltság a tágabb körű önmivelésnek útjában áll, amíg nálunk ág. hitvallá- suaknál a liivány bevehetien várul szolgál s amig a meg- és elviselt tanárok nyugdíjazása valahonnan elő nem kerül. A téli vizsgákra elpazarolt időről, meg a nagyon is czélszerütlenül beosztott szünnapokról szinte nem, részint azért, mert ezen bajok is közösek, részint azért, mert az értesítő szűk kerete korlátol. Ezúttal csak ezen két helybeli akadályról : a korai iskoláztatásról és a tannyelvben való járatlanságról. Feltűnő gyarlóság az emberek nagyobb részénél, vagy talán édes mindnyájunknál, bogy jobban törődünk kevésbé fontos, semmint fontosabb dolgainkkal: jobban vagyonúnkkal, mint testünkkel; jobban testünkkel, mint lelkűnkkel. Ezen viszásság alkalmazottnak látszik gyermekeink körül is, amennyiben okszerűbben járunk el például csikóidé, mint gyermekünk nevelésében. A csikót csupán óvjuk, de külömben szabad lótást-futást engedünk neki mindaddig, amig a fejlődött ség majdnem teljes fokát el nem érte; a gyermeket akár azért, hogy való vagy képzelt tehetségei zsengéinek mihamarább örvendhessünk, akár azért, hogy a taníttatás gondjain mihamarább átessünk, akár azért, hogy gyermekünk mihamarább állásba jusson, akár csupán azért, hogy otthon ne lábatlankodjék, alig keménykedtek meg még csontjai annyira, hogy járása valamennyire biztos legyen, alig töltötte még be a negyedik évet, már küldjük az óvodába, alig az ötödiket, a népiskolába, alig a nyolczadikat, — már amennyiben rajtunk áll — a gymnásiunba. így a gyermek szabad testi fejlődésére fenhagytunk négy kurta évet, azután nyakába akasztjuk az iskola egész és folytonos súlyát, nyűgéül a test, az ész és az érzelem fejlődésének. Miután a természet törvényei a mi óhajtásunkhoz nem alkalmazkodnak, szükséges, hogy mi alkalmazkodjunk azokhoz; nézzük tehát mennyire természetes és igy mennyire előnyös a gyermek oly korai munka alá fogása. Az első gyermekkor az életévek 7 elsejét foglalja magában. Saját szemeink után tudjuk, hogy ezen 7 év alatt a test annyit fejlődik, amennyinél többet az összes későbbi években is alig, nevezetesen : a végtagok erősen megnyúlnak, a lélekző szervek hirtelen kitágulnak, az agyvelő — hozzá értők állítása szerint — egészen elkészült. Ezen tapasztalásból gondolnám, az következik, hogy a természet az első gyermekkort, az-az az első 7 évet, tisztán a test számára követeli, tehát ebbe az öntudatos nevelés nem nyúlhat bele egyébért, hanem csak, hogy a test fejlődésében a természetnek kezére járjon, s hogy a gyermek érzelmi kis világ ában ültetgessen, netalán gyom- lálgasson s ez által a még csak jövendő tanítás-nevelésnek alapot készítsen S kezére járnak- e a természetnek akár a feladatokat
