Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-07-11 / 154. szám
LXIX. évfolyam 154. szám tiyula. 1937. jiillii» 11 vasárnap BÉKÉS Szerkesztőségié* kiadóhivatal Gyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32. Politikai napilap Főszerkesztő; DOBAY FERENC * Előfizetés egy ;hdra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám (ára 8 fillér Aranyásók Annak idején a hires és hírhedt északamerikai és délafrikai aranymezők birtokba- véieléért elkeseredett, igensokszor kegyetlen, véres versengések folytak. Versenyfutással döntik el még ma is Délafrikában, hogy kié legyen a sejtett dús kincseket rejtő terület. A játék durva, életre-halálra megy és sokszor dönti el egy-egy csákánycsapás, egy-egy revolverdörrenés. Az Alföld aranya a búza A legutóbbi időkig ez az aranytömeg is szabad prédája volt a kíméletet nem ismerő, kegyetlen „aranyásókénak. Azzal a különbséggel mégis, hogy az a földterület, ahol az Alföld aranya terem, nem mindenki által birtokbavehető senki földje, hanem vérrel-verejtékkel megszerzett tulajdona, legtöbbször magyar kisgazdáknak. Az ő kemény, küzdelmes, kockázatos munkájuk gyümölcse az aratók kaszasuhintása alatt rendekbe dűlő „élet“. Ezt a drága kincsét, ezt a verejtékes munkája jutalmát a magyar falvak népének lesi sóvár vággyal az „aranyásók“ kapzsi, kegyetlen serege. Nem a nagybirtokok gabonás raktárai közvetlen céljuk; ezeket átkaroló mozdulattal akarják megszerezni. Előbb a „gyönge kéz", a kisember búzáját harácsolják össze és amikor már gyűjtöttek annyit, hogy a gabonapiacon áralakitólag léphetnek fel, a nagybirtokost is lehetőleg kényszeríteni akarják, hogy az általuk megszabott áron, nekik engedje át eladásra szánt, sokszor eladni kényszerült búzakészletét. Azután pedig majd ők adnak el akkor és olyan áron, amikor és ainenyiért jónak látják. Régi recept ez, de annál jobban bevált az ö szempontjukból, mert egyik oldalról, a kis- és nagygazdák részéről egyaránt, a szükség forszírozza az eladást, másrészt pedig az ő, az „aranyásók“ kezében levő világkereskedelmi hálózat biztosítja őket a külföldről jövő esetleges kellemetlen meglepetések ellen. Ezzel szemben sikeresen védekezni az egyén sehogysem tud, az állam, a társadalom is csak abban az esetben, ha ezzel az „arany- versennyel“ szemben fel van készülve, meg van szervezve. Azt természetesen nem lehet és nem szabad várni, hogy ezen a téren mindent az állam tegyen. Nem lehet azt követelni, hogy az állam ilyen meg ilyen búzaárat biztosítson, ilyen áron vegye át az egész jelentkező búzamennyiséget. Bár nem egészen abszurd gondolat, mégis nehéz volna ma a buzamonopólium megvalósítása. Az állam feladata csak az lehet, hogy őrtálljon és erre a célra készenlétben tartott szerveivel azonnal szabályozóig lépjen fel, mihelyt túlkapásokra van kilátás. A legnagyobb feladat ezen a téren a termelő-, a gazdatársadalomra hárul. Szövetkezetekbe tömörülve közraktárakat kell létesíteni, lombardkölcsönök folyósításával kell a gazdatársadalom ellenállóképességét biztosítani. így lassankint az állami monopolisztikus berendezkedés elkerülésével lehet az egykéz rendszert a szükséges mértékben ezen a téren is bevezetni. Sokszor elmondott, egyszerű igazságok ezek, nem mi találtuk ki. Hogy mégis ismételten előhozakodunk vele, annak megvan a maga nyomós oka. Még suhognak a kaszák a békési földeken, már sokfelé bug a gép, ömlik az Isten- áldás és vijjogó karvalyokként rajzik már a sóvár had. Ma általában az a vélemény, hogy a világpiaci árak kellőképp szabályozták az uj búza árát: semmilyen beavatkozásra nincs szükség ez irányban. A magunk részéről nem tudjuk a kérdést olyan nyugodtan a laisez fair, laissez passer alapján látni. A világ ma nem él abban a stabil gazdasági légkörben, hogy a szabályos kereslet-kínálat alapján normális áralakulásra lehetne biztosan számítani. A mai világképlet mellett könnyen lehetséges, hogy hirtelen kereslet jelentkezik és a most szabadon összevásárolt gabonakészlet árát saját jótetszésük szerint szabhatják meg és idézhetnek elő minden eddigit felülmúló drágaságot. Ennek az áremelkedésnek azonban nem a termelő, hanem a harmadik, negyedik..., tizedik kéz látja hasznát. Nem a termelők, hanem azok az „aranyásók“, akik mindenkin és mindenen keresztülgázolva rohannak a buzaasztagok felé. Egy azonban megnyugtató: a kormány már megmutatta és bebizonyította, hogy szükség esetén akar és tud is hatékonyan közbelépni. Természetes azonban, hogy az államnak ez nem elsőrendű hivatása. Állandósítani ezt nem lehet. A társadalomnak, elsősorban a gazdatársadalomnak kell — amint már említettük is — megtenni a saját érdekében, ami módjában áll. Az allam segitőkeze bizonyára rendelkezésükre áll majd bizonyos mértékig, A „Békés“ szerkesztője kérdést intézett Báró Apor Vilmos c. apát, plébánoshoz a Gyula környékén sorozatosan feltárt templomokra vonatkozólag és tőle a következő nyilatkozatot nyertük : „Kétségtelen, hogy a feltárt templomromok igen nagy jelentőségűek a magyar történelem, a kultur és müvészettörténelem szempontjából. De talán leginkább a lelkipásztor tanul ezekből a leletekből. Kézzel fogható bizonyosságot szerezhetünk arról, mily intenzív gondoskodás volt a régmúlt időkben a lelkek igényéről. Ahol emberi település volt, ott templomocska is épült, o t lelkészi állomás is volt. Könnyen nyilt alkalma a szegénynek és gazdagnak, városi polgárnak és jobbágynak templomba menni, az isteni igét hallgatni és szenvedésért égi vigasztalásban részesülni. Ezért volt Gyulán a török hódoltság előtti időben a plébánián kívül bencés apátsági templom és a várfalakon kívül letelepült nép részére ferences zárda, de a betegek és szegények gondozására is kiterjedt a figyelem : a Beginák rendháza a mostani cseodőrségi laktanya környékén, ezt a célt szolgálta. A környékbeli falvak pedig úgy volt, mint ahogy ma Erdélyben is Dunántúlon is láthatjuk, hogy a jobbágyok és a zsellérek házai a dombra épített falusi templom köré csoportosultak, mintegy védelmet keresve kicsinységükben a hatalmas Isten hajlékánál. A török hódoltság (részben már a tatárjárás) mindezt tönkretette és az uj települési politika, mely már a „felvilágosodás“ szellemével eltelt emberek által nyert irányítást, már nem a vallásos szellemben irányította a telepítést. Nem alapított falvakat, csak hatalmas határral rendelkező mezővárosok létesültek, mig a földmivelő nép tanyákat épített kiki a maga telkén, sok kilométernyire a váTöbbizben megemlékeztünk arról, hogy a dugábadőlt gyulai hétből csak az egészséghét maradt meg. Amikor azt Írjuk, hogy csak, azzal nem azt akarjuk állítani, hogy az Egészséghét nem elsőrendű fontosságú esemény Gyula város életében. Sőt őszintén örülünk, hogy ez a megmozdulás éppen városunk falai közt történik és alkalmunk lesz abba a nagy munkába betekintést nyernünk, melyet var megyénk és városunk orvosi kara az Orszáde a legfontosabb feladat — ismételjük — a társadalomra vár. Szakemberek kellenek ezeknek a kérdéseknek a megoldására és nem beamterek. Itt van az egyik legnagyobb Ígéretű lehetősége az állástalanok elhelyezkedésének. Hangsúlyozzuk újólag, hogy nem uj eszmét akartunk a nyilvánosság elé hozni. Az aggodalom, a magyar jövő féltése Íratta le velünk ezeket a sorokat. Szeretnők, ha azoknál találnánk elsősorban megértésre, akiknek módjukban van a népi csoportokat irányítani, az ő buzdító, kezdeményező irányitó tevékenységük áidásthozó lehet a magyar jövendőre. A magyar gazda imádságos áhítattal keresztekbe rakott munkaeredménye környékéről hessegessük el a gazdasági élet kalandor „aranyásóit“. Adassák meg Istennek, ami az Istené; a gazdának, ami a gazdáé. rostól, illetve a nagyközségtől. Intenzív lelkipásztorkodásról igy szó sem lehet. Nem éri utol a pásztor a szétszórt nyáját. A mai lelkipásztorkodás iránya tehát nem lehet más, mint követni a régmúlt idők példáját. A városok szélén fekvő külső negyedek nem irányíthatók rendszeresen lelki vonatkozásban, központilag, ott kell állani a külvárosi templomnak, ott élnie köztük a lelkipásztornak, hogy mindegyiket hivei közül ismerje és bárki könnyen felkereshesse őt, minden ügyével bajával. De ki a tanyára is eljutnia lelkipásztori tevékenységnek. Annak a tanyai népnek is kell lelki vezető, tanácsadó. Remélem, hogy Gyulán is elindul majd ez a decentrációs lelkipásztori folyamat. A Józsefvárosnak és Gyulavári községnek már van külön temploma, illetve káplánja. Előbbi helyen K. Schriffert László nagylelkű alapítása által már meg van a kilátás önálló plébánia létesítésére. A máriafalvi Napközi Otthon is bizonyára lelkipásztori központtá alakul ki lassanként. Tervbevettük hasonló intézmény létesítését a galbácskerti illetve krinolinkerti híveink részére is. Utóbbi időben több adomány érkezett egy tanyai kápolna alapítására Gyürkehely részére. Remélhető, hogy a javuló gazdasági helyzettel párhuzamosan az adakozási kedv is emelkedik népünkben e téren is és nemsokára templomtorony fogja hirdetni Gyula és Csaba között templomtorony fogja hirdetni Gyula és Csaba között a tanyai népnek Istenfélelmét és lehetővé tehetjük azt, hogy esetleg ferences szerzetesek gondozzák azokat a szétszórt, ezer gonddal küzdő, de Istent kereső tanyai lakosokat. Mindezt modern pasztorációs terveknek mondhatnók, ha az ásatások nyomán rá nem jöttünk volna arra, hogy évszázados elve ez az apostolok nyomán járó Krisztusi egyháznak. gos Közegészségügyi Intézet aagykoncepcióju országom programjába belekapcsolódva a köz- egészségügy előbbrevitele érdekében úgy gyógyító, mint preventív irányban végez. Az egészségűével kapcsolatos kiállítást Johann Béla dr. államtitkár nyitja meg szeptember 18 án délután a gyulai polgári fiúiskolában, amelynek második emeletén nyer elhelyezést a tájékoztató jellegű egészségügyi kiállítás. A kiállítás©» láthatók lesznek a béBr. Apor Vilmos apátplébános nyilatkozik a külterületen lakó hívek lelki gondozásáról Szeptember 18-án nyitja meg Johann Béla államtitkár a gyulai Egészséghetet
