Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-06-26 / 142. szám
Oynla, 1937. fnnins 26 szombat LXIX. évfolyam 142. szám. BÉKÉS Saserkesütőségiés kiadóhivatal gyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32. Politikai napilap Főszerkesztő: POBAY FERENC fr Előfizetés egy .hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér A kamilla meg az — egy kéz Szép beszéd, jó beszéd azzal a kamillával. Igaza van Az Estnek. Mi lesz itt Magyarországon, ha még a kamilla is egy kézen át kerül ki külföldre ti Nem elég a ló, a hagyma, a paprika és tudja Isten, még mi minden ? Á végén még csodákat fogunk megélni. Az az egy kéz, az egy borzasztó nagy egy kéz, hogy lehet, hogy majd mindent össze tud markolni. Ma holnap még azt is megérjük, hogy a bőr, a gyümölcs, a baromfi, a tojás és mit tudom én mi minden egy kezes lesz. Na és mi lesz akkor a kereskedelemmel és a kereskedőkkel ? No, hanem van azonban vigaztaló momentum is. Lám — Írja a sokkezes Az Est — megbosz- szulta magát a kamilla, hogy egy kézre adták. Egyszerűen nem vette a külföld, mert nem érezte a hervadt virág szirmokon a sok izzadt, szőrös kéz pikáns bukéját. Hogy is szól az Estnek idevágó siráma ? Rövidesen és erélyesen kisajátította a kereskedelem kezéből az üzletet — már t. i. az egy kéz. Félretolta azokat, akik évek szorgalmas munkájával megcsinálták szegény kis kamilla (direkt sírni való. Szerk.) karrierjét úgy, hogy tavaly már ötven vágón illatos magyar kamilla utazott külföldre. Az éhes és elbizakodott egykéz tehát magához ragadta a szépen fellendült üzletet. Majd igy folytatja látnoki ihlettel az esti sirám : „ ... meg fogják tanulni, hogy a kereskedelemnek azt a bölcs rendjét, amely több ezer év (!) alatt alakult ki; nem szabad megzavarni. Az egész testnek részt kell venni a munkában, minden sejtnek, minden atomnak, minden csepp vérnek, nemcsak egy kéznek. Annál is inkább, mert ez az egy kéz rendszerint bal kéz.“ Eddig a jeremiád, amelynél önhittebb, képmutatóbb mellébeszélést keveset termelt ki a túloldalnak ebben a műfajban nem szűkölködő agytrösztje. Egy kéz ellen panaszkodnak, pedig a nemrég múltban a legsivárabban és a legkegyetlenebbiil érvényesült az egykéz zsarnoki uralma. Egy kéz volt csak : az ö shylocki markoló kezük. A többi kezeknek, a dolgozó milliók kezének, minden atomjának, minden csepp vérének, feszülő izmainak, görnyedő gerincének részt kell venni a munkában, hogy csak ök, az ö egykezük markolhasson fel minden hasznot, minden eredményt. Lehet, hogy bizonyos körök nemzetközi szó lidaritása ideig-óráig több kevesebb akadályt tud gördíteni az egykéz export elé, de tudomásul kell venniök, hogy lejárt a kereskedelemnek ama bölcs rendje, amely több ezer év alatt alakult ki és oda fejlődött, hogy egy kéznek, helyesebben egy fajta, egy réteg kezének biztosította a dolgozó tömegek véres verejtékének eredményeit. Hitvány volt ez a rend és nem bölcs, leg feljebb agyafúrt és gonosz. Kérdezzék meg azokat a dolgozókat, akik igenis mindeu atomjuk, minden csepp vérük erejét beleadták a munkába, vájjon a többezer éves fejlettségű bölcs rendszert kiván- ják-e vissza uzsora béreivel, avagy az egy kezet, amelyből azonban a beszállított kamillának a tavalyi két-háromszoros árát fizetik. Az a bizonyos ,,bölcs rend“ sem bölcs sem rend nem volt. Nem bölcsesség az az eljárás, amely milliókat kizsarolva halmozza anyagi javait, mert az ekrazitnál is gyúlékonyabb robbanóanyagot halmoz fel a kiuzsorázottak elkeseredésében. A rendnek pedig igazságosságon kell felépülnie, mert ha nem az az alap, a társadalmi berendezkedés épülete összeomlik és maga alá temeti a hazug Po- temkineket. De az igazságnak az a természete, hogy feltámad és rendíthetetlenül megmarad és jaj azok nak, akik szembehelyezkednek vele. Bölcs az, aki megérti az idők szavát és nem dugja be fülét az uj, igazságos társadalmi rend titánai dörömbölése előtt. Ha ezt nem teszi, a koráramlat ereje bedönti a régi rendszer kapuit és lebirhatatlan er?je elsodorja az ellenszegülőket. Tessék megtanulni, hogy a munka semmivel sem alsóbbrendű tényező, mint a töke, tessék tudomásul venni: az életnek, még pedig a fisz tességes emberi életnek egyenlöjogn igénylői vagyunk mindannyian, le — vagy fel — a legkisebb kétkézi munkásig. Elismerjük és honorálni is kívánjuk mi is a kivételes tudást és munkateljesítményt, de mindig és állandóan hangsúlyozzuk: az ember — Em bér, tehát emberi élethez van jussa, ha azt btA felsőház legutóbbi ülésén felszólalók között Papp Kálmán örömmel veszi tudomásul, hogy a kormány keresztény nemzeti alapon áll. Bízik abban, hogy a magyarság őszinteséggel és barátsággal foghat össze a német nemzettel a közös ellenség, a bolse- vizmus ellen. Báró Perényi Zsigmond a tisztviselők válságos helyzetével foglalkozott. Részletesen kifejtette a tisztviselők sorsának alakulását a világháború kitörése óta. A megélhetési index 1913-hoz hasonlítva 1929- ben 120—122 ponton állott és azóta 95-re esett le. Ezután számszerű adatokkal ismertette az egyes tisztviselő-kategóriák életlehetőségeit. Összehasonlította azokat Ausztria Csehszlovákia, Németország, Panciaország és Dánia adataival, ahol a tisztviselők jobb viszonyok között élnek. Attól tart, hogy ha a kormányzat nem siet sürgősen a tisztviselők segítségére, úgy az a veszély fenyeget, hogy a tisztviselői tömegek szélsőséges irányzatokhoz sodródnak. Herkenberger Konrád világnézeti prob lémákról beszélt. Kijelentette, hogy a zsidókérdés azonnal meg lenne oldva, ha a zsidók a tizparancsoiatot, amely őket is kötelezi, megtartanák. A felekezeti különbségek kikapcsolásával kell összefogni egy igazi kereszténységben. A szegények és gazdagok közötti különbséget csak a vallással lehet áthidalni. A jelek szerint már úgy Londonban, mint Párisban lecsillapodtak azok az aggodalmak, amelyek Németországnak és Olaszországnak a spanyol partok ellenőrzésétől való visszavonulása, helyesebben az ettől a lépéstől várt bonyodalmak keltettek. A baloldali sajtó ugyan mindent elkövetett, hogy úgy Olaszországot, mint Németországot békebontókként tüntesse fel, sőt egyes szélső- baloldali lapok már az uj világháború rémképét is falra festették és az uj háború kitöréséért már előre „a két fasiszta államot* állították oda bűnbakul. Mára már diplomáciai körökben nagy általánosságban belátják, hogy mindössze arról van szó : Róma és Berlin nem hajlandók esetleg hónapokig húzódó vizsgálatokkal eltölteni az időt akkor, amikor olasz és német tengerészek élete forog kockán a vérszemet kapott csiiletes, tisztességes munkával kiérdemli. Az sem szorul bizonyításra, hogy Magyarországon a magyar az ur ; aki. ezt nem tudja, vagy nem akarja tudomásul venni, magara vessen, ha erre kényszerítik. Mindezt elmondja a szerény, illatos kamilla- virág, melynek száraz, illatos szirmai ezentúl tényleg egy kézen keresztül jutnak külföldre. Hiába nevezik ezt az egy kezet balkéznek: tisztességes, becsületes, dolgozó kéz az, legfeljebb nem szent keze, amely kézről tudva vagyon, hogy mindig maga felé hajlik. Vitéz Bárczv Gábor kijelentette, hogy a fiatalságnak nem a nagy vállalatoknál, hanem a kiskereskedelemben és a kisiparban kell elhelyezkedést keresnie. A honvédség az egész nemzet tiszteletét érdemli meg és mindenki hálás lehet Gömbös Gyulának a honvédség színvonalának emeléséért. Ravasz László mondott ezután nagyszabású beszédet, visszaemlékezve Darányi Kál - mán felsőházi bemutatkozójára, amelyben ~ miniszterelnök kilelentette, hogy hivatás gyakorlását szolgálatnak tekinti. A minisz terelnök első nagy alkotása a belső politika' légkör békéjének a megmentése volt. Különösen fontos ez akkor, amikor nagy jelentőségű alkotmányjogi javaslatok tárgyalására kerül a sor és azok keresztülvitelét olyan férfiú fogja diadalra vinni, akinek az egyénisége, politikai stílusa és közéleti súlya arra legalkalmasabb. A magyar nemzet bármilyen kicsi, nemzeti egységbe tartozónak tekinti a határokon kívül élő testvéreit és a 13 millió magyar, ha politikailag nem is, de műveltség tekintetében és lelkiegyeségben együtt él. A politika legfontosabb feladata egyébként a nép egészségének gondozása. Az országokat nem a kardok, hanem az anyák tartják fenn. Befejezésül a vasárnap megünneplésének szükségességét kérte Ravasz László. vörös tengeri kalózok miatt. Annál többet beszélnek azonban a brüsz- szeli diplomáciai körökben azokról az eseményekről, amelyek a második internationale keretein belül, és amelyek világosan mutatják, kik és hol dolgoznak jelenleg az uj világháború kirobbanásán. Már hetek óta folytak a tárgyalások Dimitroff megbízottai és de Brouckére között és ezek a tárgyalások azt célozták, hogy a két marxista alapon álló párt, amelyet amúgy is csak árnyalati különbségek választanak el egymástól, kössön most paktumot és közös irányítás alatt vegyék fel a harcot „az Európát mindjobban fenyegető fasizmus ellen.“ Gyakorlatilag ezt úgy értelmezik, hogy a spanyol félszigeten minden eszközzel diadalra kell vinni a valenciai és barcelonai kormányok ügyét és a „minden eszköz“ alatt még egy esetleges világháború kir#bbantását is értik. A felsőházban Ravasz László a vasárnap teljes megünneplését sürgette Uj világháborút akar Moszkva
