Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-09-07 / 202. szám

iyiilffl, 1937. szeptember 7 kedd LXIX. évfolyam 202. szám. Szerkesztőség és kfadőhlvatal Gyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32. Politikai napilap Főszerkesztő; DOBAY FERENC f Előfizetés egy héra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér £1 innen rablók! Két és félezer év távlatából zeng felénk egy csodálatos lángésznek örökértékü szózata. Aischylos leláncolt Prometheusának jajszava valahogy olyan ismerősnek, olyan mai aktu­alitásunk hangzik : „Szent levegő, lengő fuvallatok, Folyóvizek forrása, tengerek Véget nem érő tükre, földanyánk, S mindent belátó nap : feléd kiáltok ! lm, — isten én, — a többi istenektől Mit szenvedek, minő kínok között Gyötrődve keil egy ezredéven át Vergődnöm itt ! Az égi uj Uralkodó kezemre ily Gyalázatos bilincset üttetett . . . A földet üdvözítve : járomba Vert a sors szegény fejem . . Igen, mi is egy ezredéven át szenvedtünk s szenvedünk, pedig ez az ezredév a föld üdvözitésében múlt el felettünk .. . Vérünk omolt, soraink pusztultak, mig nyugat bizton haladt a fejlődés, a civilizáció utján s vert palotát heverő helyének. Egernél, Drégely falain és annyiszor Nándorfehérvárnál, a Ri­gó-mezőn és annyi véres állomásán stációz­tunk a magyar Kálváriának, mig ők városo­kat szépítettek, templomokat építettek, műre­meket alkottak, tudományt fejlesztettek, ipart űztek, kereskedtek és kincseket hordtak ha­lomba. Nálunk bujt az üldözött s felé kard nyúlt barlangjában, szertenézett s nem leié honját e hazában. Nálunk egy hazáért két po­gány közt omlott ki vérünk, ők díszes ezüst- kehelyből itták a vidámság borát és férfiaik, asszonyaik kényes, testüket bársonyba, se- lyembiborba burkolták, ékszereik kövén ezer színre törve szikrázott a nap sugara. A mi omló vérünk tartotta össze azt a hatalmas falat, amelyen megtört minden nyugatot el­nyeléssel fenyegető ár. „Magunkban tépelő- dünk, miként vagyunk tiporva most, holott ez ujdon istenek díszhelyüket nekünk köszönhe­tik csupán.“ Igen, a föld mai istenei : a gőgös kis és nagy nemzetek „újoncokul ujoncosan uralják“ az orzott koncot. De éppen a letűnt évszáza- d ok sora tanított meg minket e büszke dacra, hogy Proniethus-szal elmondhassuk, hogy: „Se gyötrelem, se csel reá nem vesz, hogy én Zeusznak hódoljak, mig el nem old e ször­nyű lánctól. Ám hát röpítse perzselő nyilát; ontson le szürke hózivatart reám, süllyesszen össze földalatti harccal mindent: le nem ti­por !“ Nem tipor és nem aláz meg, hiszen, amit tesz, az öngyalázata. Ők tördelték szét a pajzsot, mely eddig védte őket; ők kötöz tek csonkán keresztre bennünket és még ma is ott kóvályognak hitvány vazallusaik sas­keselyükként lesve, hogy mikor téphetik szét szivünket is. De hiába minden — „...elenünk- től szenvedni nem gyalázat ! Ám azért csap­jon, ha kell, reám a tűznek ős két csikja, bár ; a lég a bősz vihartól rezegjen és a menny dörögve zúgjon ; a földtekét talpában és tövestől rengesse fergeteg — s a tengerek hulláma vad zajgás között verődjék a csilla­goknak égi útjáig, a Tartaros éjébe sújtsa testem a sors sebes örvényitől ragadva, de engem megölni még se fog !“ így száll felénk harmadfélezer esztendő századain át egy lángszellem biztatásában az örök igazság üzenete. Mi is szenvedjük mél­tatlan kínjaink, minket is azok juttattak mél­tatlan sorsunkra, akiktől ezerszer hálát érde­meltünk. De az igazság Prometheus lángjaként itt lobog a földön : többé már eloltani nem lehet. Ha bárki eloltaná, ő is belepusztulna. Amig azonban ég, addig feltámadásunkba ve­tett minden reményünk jogosult. A világnak érdeke, hogy mi éljÜDk s ezért biztos a ma­gyar feltámadás. Talán már itt jár soraink között az a magyar Herakles, aki eloldja Pro- metheus-láncainkat, akinek kezében ott az égő csóva, mely a magyar éjszaka sötétjét fogja felderíteni. Ott gubbasztanak ugyan a magyarság kinfalának ormán a pusztulásunkat leső dögkeselyűk : a rablott koncért aggódó szomszédok, a nemzet életerejét belülről pusz­tító férgek : a vörös őrület pionírjai és csat lósai, a lelketlen, kizsákmányoló kapitalizmus sóvár duvadai, a magyar népnek testétől-lelké­től idegen eszme rabszolgatartói ... A vérünket szívnák, a szivünket tépnék ki, de dögleletes lehelletük hiába liheg türelmetlenül reánk, sárgásán izzó szemük hiába foszforeszkál fe­lénk : a magyar Prometheus sem hal meg soha ; elpattannak méltatlan láncai, erősen, ifjan áll talpra, öklével szétüt a gubbasztó keselyük között és odadörgi északnak, délnek, nyugat­nak és keletnek : „Ei innen rablók! Itt az élet sarjad : itt nem temetnek!“ Darányi Kálmán vasárnap bejelentette a mnnkabéruzsora letörését Vasárnap nyílt meg hatalmas ünneplés keretében Hajdúböszörményben a történelmi hat hajdú-város együttes rendezésében a Haj- du-hét, mellyel a Hajdúság népe Bocskay Ist­ván fejedelem emlékének áldoz. Az ünnepsé­gekre Darányi Kálmán miniszterelnök és Lá­zár Andor igazságügyminiszter is leutazott több előkelő politikus és főhsztviselő kísé­retében. A kiállítás megnyitása a főgimnázium épületében történt és Darányi Kálmán minisz­terelnök nyitotta meg. A városháza közgyűlési termében fél 1 órakor kezdődött a gazdagyülés, amelyen a miniszterelnök beszédében a következőket mondotta : — A budapesti lapokban azt olvastam, hogy én Hajdúböszörményben politikai beszé­det fogok mondani. Kijelentem, hogy eszem- ágában sem volt, hogy Hajdúböszörményben politikai beszédet mondjak és hogy azokról a témákról beszéljek, amelyeket nekem a la­pok előírni szívesek voltak. Azért jöttem ide, hogy meghallgassam azokat a kéréseket és panaszokat, amelyeket elsősorban a Hajdúság népét érdeklik és hogy visszatérve a főváros­ba, keressem a lehetőség határain belül a módokat és eszközöket, hogy amennyit em­berileg a mai viszonyok között a panaszok közül orvosolni lehet, azt orvosoljam. — Uzonyi György barátom csokorba szedte azoknak a vágyaknak virágait, ame­lyek a hajdú ivadékok szivét ma eltöltik. Beszédében megemlítette, hogy a tiszán­túliak kérése a vasúti tarifával kapcsola­tosan jogosult. A minisztertanács már elha­tározta, hogy az egész országban 20 százalék­kal leszállítja a csöves tengeri tarifáját. A tiszapolgári hid előmunkálatait 30,000 pengő­vel megkezdjük és igy a jövő évben 3,800,000 pengővel elkészülhet a hid. A tőzsdei jegyzés­sel kapcsolatban is intézkedésre van szükség. De nem lehet megengedni a tengeri árának letörését sem. Bizottságot szervez, mely figye­lemmel kiséri a tengeri árának alakulását. — Néhányszót kívánok még szólni a munkabérekről is. Tudom azt, hogy minden­ki szereti, ha minél olcsóbb munkaerő áll ren­delkezésére. Be kell látnunk, hogy most, ami­kor részben a világpiaci helyzet alakulása kö­vetkeztében, részben boldogult elődöm kor­mányának működése, de az én kormányom működése következtében is ma már, hála Is­tennek, megfelelőnek mondhatjuk termény- és állatárainkat, nem tarthatjuk fenn továbbra is az eddigi alacsony napszámbéreket. Lépést kell tartanunk, még ha sokan vannak is, akik­nek ez nem tetszik, a terményárak emelke­désével. Ahol azt látjuk, hogy a munkabé­rekkel bizonyos uzsora folyik a munkás kárá­ra, ott nem fogunk habozni, hogy megvédjük a munkás érdekeit. Ezt a célt fogja szolgálni az a javaslat is, amelyet az ősz folyamán nyújtunk be a mezőgazdasági munkásság aggkori biztosí­tásáról. Ismét megakasztotta a közlekedést a gyulai gyalogjárókon a va­sárnapi eső Egy alkalommal már megemlitettük, hogy Gyulán, ha egy záporeső szakad a városra, lehetetlenné válik a gyalogközlekedés, mert a viz ár lepi el a gyalogjárókat. Megjelöltük en­nek okát is, abban t. i., hogy egyrészt kevés a csatornázás Gyulán, másrészt pedig a gya­logjárók mellett levő nyílt esővizlevezető ár­kok annyira el vannak gazosodva, hogy az alá ömlő víztömeg nem tud lefolyni rajtuk. Az árkok megtelnek szennyes vízzel és ez az áradat aztán sokszor bokáig elönti a gyalog­járókat. így történt ez most vasárnap is. Han- kó tanár jóslatainak engedelmeskedve olyan hatalmas víztömeg zudult alá az egek meg­nyílt csatornáiból, hogy az uccán talált mene­külő emberek méltán beszélhettek felhőszaka­dásról. Hamarosan bekövetkezett a már — úgy látszik — hagyományossá váló állapot, hogy az utcákon viz alá kerültek a gyalog­járók és sok helyen befolyt az udvarokba a viz. Mindezt azzal ajánljuk a város vezetősé­gének figyelmébe, hogy a meginduló közmun­kák során az utszéli vízlevezető árkokat tisz- tittassa ki, amivel elejét veszi a minden kia- dósabb esőzés alkalmával megismétlődő uccai áradásnak. Agyvérzés érte Koudela Géza pápai kamarást Megdöbbenéssel értesült a főváros közön­sége, hogy szombaton este súlyos agyvérzés érte Koudela Géza pápai kamarást, az egye­temi templom népszerű karnagyát. Koudela Géza szombaton este egy óbudai zászlószen- telési ünnepségről tartott az óbudai főtéri vil­lamos megálló felé, hogy beutazzék a városba. A szentendrei utón hirtelen rosszullett, meg­szédült, majd balálsápadt arccal összerogyott Szerencsére többen voltak kíséretében barátai közül és ezek mentőkért telefonáltak. A mentők megállapították, hogy agyvér­zés érte és pillanatok alatt az Irgalmasok kór­házába szállították. Koudela Géza állapota vasárnap erősen javult.

Next

/
Oldalképek
Tartalom