Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-09-07 / 202. szám
iyiilffl, 1937. szeptember 7 kedd LXIX. évfolyam 202. szám. Szerkesztőség és kfadőhlvatal Gyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32. Politikai napilap Főszerkesztő; DOBAY FERENC f Előfizetés egy héra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér £1 innen rablók! Két és félezer év távlatából zeng felénk egy csodálatos lángésznek örökértékü szózata. Aischylos leláncolt Prometheusának jajszava valahogy olyan ismerősnek, olyan mai aktualitásunk hangzik : „Szent levegő, lengő fuvallatok, Folyóvizek forrása, tengerek Véget nem érő tükre, földanyánk, S mindent belátó nap : feléd kiáltok ! lm, — isten én, — a többi istenektől Mit szenvedek, minő kínok között Gyötrődve keil egy ezredéven át Vergődnöm itt ! Az égi uj Uralkodó kezemre ily Gyalázatos bilincset üttetett . . . A földet üdvözítve : járomba Vert a sors szegény fejem . . Igen, mi is egy ezredéven át szenvedtünk s szenvedünk, pedig ez az ezredév a föld üdvözitésében múlt el felettünk .. . Vérünk omolt, soraink pusztultak, mig nyugat bizton haladt a fejlődés, a civilizáció utján s vert palotát heverő helyének. Egernél, Drégely falain és annyiszor Nándorfehérvárnál, a Rigó-mezőn és annyi véres állomásán stációztunk a magyar Kálváriának, mig ők városokat szépítettek, templomokat építettek, műremeket alkottak, tudományt fejlesztettek, ipart űztek, kereskedtek és kincseket hordtak halomba. Nálunk bujt az üldözött s felé kard nyúlt barlangjában, szertenézett s nem leié honját e hazában. Nálunk egy hazáért két pogány közt omlott ki vérünk, ők díszes ezüst- kehelyből itták a vidámság borát és férfiaik, asszonyaik kényes, testüket bársonyba, se- lyembiborba burkolták, ékszereik kövén ezer színre törve szikrázott a nap sugara. A mi omló vérünk tartotta össze azt a hatalmas falat, amelyen megtört minden nyugatot elnyeléssel fenyegető ár. „Magunkban tépelő- dünk, miként vagyunk tiporva most, holott ez ujdon istenek díszhelyüket nekünk köszönhetik csupán.“ Igen, a föld mai istenei : a gőgös kis és nagy nemzetek „újoncokul ujoncosan uralják“ az orzott koncot. De éppen a letűnt évszáza- d ok sora tanított meg minket e büszke dacra, hogy Proniethus-szal elmondhassuk, hogy: „Se gyötrelem, se csel reá nem vesz, hogy én Zeusznak hódoljak, mig el nem old e szörnyű lánctól. Ám hát röpítse perzselő nyilát; ontson le szürke hózivatart reám, süllyesszen össze földalatti harccal mindent: le nem tipor !“ Nem tipor és nem aláz meg, hiszen, amit tesz, az öngyalázata. Ők tördelték szét a pajzsot, mely eddig védte őket; ők kötöz tek csonkán keresztre bennünket és még ma is ott kóvályognak hitvány vazallusaik saskeselyükként lesve, hogy mikor téphetik szét szivünket is. De hiába minden — „...elenünk- től szenvedni nem gyalázat ! Ám azért csapjon, ha kell, reám a tűznek ős két csikja, bár ; a lég a bősz vihartól rezegjen és a menny dörögve zúgjon ; a földtekét talpában és tövestől rengesse fergeteg — s a tengerek hulláma vad zajgás között verődjék a csillagoknak égi útjáig, a Tartaros éjébe sújtsa testem a sors sebes örvényitől ragadva, de engem megölni még se fog !“ így száll felénk harmadfélezer esztendő századain át egy lángszellem biztatásában az örök igazság üzenete. Mi is szenvedjük méltatlan kínjaink, minket is azok juttattak méltatlan sorsunkra, akiktől ezerszer hálát érdemeltünk. De az igazság Prometheus lángjaként itt lobog a földön : többé már eloltani nem lehet. Ha bárki eloltaná, ő is belepusztulna. Amig azonban ég, addig feltámadásunkba vetett minden reményünk jogosult. A világnak érdeke, hogy mi éljÜDk s ezért biztos a magyar feltámadás. Talán már itt jár soraink között az a magyar Herakles, aki eloldja Pro- metheus-láncainkat, akinek kezében ott az égő csóva, mely a magyar éjszaka sötétjét fogja felderíteni. Ott gubbasztanak ugyan a magyarság kinfalának ormán a pusztulásunkat leső dögkeselyűk : a rablott koncért aggódó szomszédok, a nemzet életerejét belülről pusztító férgek : a vörös őrület pionírjai és csat lósai, a lelketlen, kizsákmányoló kapitalizmus sóvár duvadai, a magyar népnek testétől-lelkétől idegen eszme rabszolgatartói ... A vérünket szívnák, a szivünket tépnék ki, de dögleletes lehelletük hiába liheg türelmetlenül reánk, sárgásán izzó szemük hiába foszforeszkál felénk : a magyar Prometheus sem hal meg soha ; elpattannak méltatlan láncai, erősen, ifjan áll talpra, öklével szétüt a gubbasztó keselyük között és odadörgi északnak, délnek, nyugatnak és keletnek : „Ei innen rablók! Itt az élet sarjad : itt nem temetnek!“ Darányi Kálmán vasárnap bejelentette a mnnkabéruzsora letörését Vasárnap nyílt meg hatalmas ünneplés keretében Hajdúböszörményben a történelmi hat hajdú-város együttes rendezésében a Haj- du-hét, mellyel a Hajdúság népe Bocskay István fejedelem emlékének áldoz. Az ünnepségekre Darányi Kálmán miniszterelnök és Lázár Andor igazságügyminiszter is leutazott több előkelő politikus és főhsztviselő kíséretében. A kiállítás megnyitása a főgimnázium épületében történt és Darányi Kálmán miniszterelnök nyitotta meg. A városháza közgyűlési termében fél 1 órakor kezdődött a gazdagyülés, amelyen a miniszterelnök beszédében a következőket mondotta : — A budapesti lapokban azt olvastam, hogy én Hajdúböszörményben politikai beszédet fogok mondani. Kijelentem, hogy eszem- ágában sem volt, hogy Hajdúböszörményben politikai beszédet mondjak és hogy azokról a témákról beszéljek, amelyeket nekem a lapok előírni szívesek voltak. Azért jöttem ide, hogy meghallgassam azokat a kéréseket és panaszokat, amelyeket elsősorban a Hajdúság népét érdeklik és hogy visszatérve a fővárosba, keressem a lehetőség határain belül a módokat és eszközöket, hogy amennyit emberileg a mai viszonyok között a panaszok közül orvosolni lehet, azt orvosoljam. — Uzonyi György barátom csokorba szedte azoknak a vágyaknak virágait, amelyek a hajdú ivadékok szivét ma eltöltik. Beszédében megemlítette, hogy a tiszántúliak kérése a vasúti tarifával kapcsolatosan jogosult. A minisztertanács már elhatározta, hogy az egész országban 20 százalékkal leszállítja a csöves tengeri tarifáját. A tiszapolgári hid előmunkálatait 30,000 pengővel megkezdjük és igy a jövő évben 3,800,000 pengővel elkészülhet a hid. A tőzsdei jegyzéssel kapcsolatban is intézkedésre van szükség. De nem lehet megengedni a tengeri árának letörését sem. Bizottságot szervez, mely figyelemmel kiséri a tengeri árának alakulását. — Néhányszót kívánok még szólni a munkabérekről is. Tudom azt, hogy mindenki szereti, ha minél olcsóbb munkaerő áll rendelkezésére. Be kell látnunk, hogy most, amikor részben a világpiaci helyzet alakulása következtében, részben boldogult elődöm kormányának működése, de az én kormányom működése következtében is ma már, hála Istennek, megfelelőnek mondhatjuk termény- és állatárainkat, nem tarthatjuk fenn továbbra is az eddigi alacsony napszámbéreket. Lépést kell tartanunk, még ha sokan vannak is, akiknek ez nem tetszik, a terményárak emelkedésével. Ahol azt látjuk, hogy a munkabérekkel bizonyos uzsora folyik a munkás kárára, ott nem fogunk habozni, hogy megvédjük a munkás érdekeit. Ezt a célt fogja szolgálni az a javaslat is, amelyet az ősz folyamán nyújtunk be a mezőgazdasági munkásság aggkori biztosításáról. Ismét megakasztotta a közlekedést a gyulai gyalogjárókon a vasárnapi eső Egy alkalommal már megemlitettük, hogy Gyulán, ha egy záporeső szakad a városra, lehetetlenné válik a gyalogközlekedés, mert a viz ár lepi el a gyalogjárókat. Megjelöltük ennek okát is, abban t. i., hogy egyrészt kevés a csatornázás Gyulán, másrészt pedig a gyalogjárók mellett levő nyílt esővizlevezető árkok annyira el vannak gazosodva, hogy az alá ömlő víztömeg nem tud lefolyni rajtuk. Az árkok megtelnek szennyes vízzel és ez az áradat aztán sokszor bokáig elönti a gyalogjárókat. így történt ez most vasárnap is. Han- kó tanár jóslatainak engedelmeskedve olyan hatalmas víztömeg zudult alá az egek megnyílt csatornáiból, hogy az uccán talált menekülő emberek méltán beszélhettek felhőszakadásról. Hamarosan bekövetkezett a már — úgy látszik — hagyományossá váló állapot, hogy az utcákon viz alá kerültek a gyalogjárók és sok helyen befolyt az udvarokba a viz. Mindezt azzal ajánljuk a város vezetőségének figyelmébe, hogy a meginduló közmunkák során az utszéli vízlevezető árkokat tisz- tittassa ki, amivel elejét veszi a minden kia- dósabb esőzés alkalmával megismétlődő uccai áradásnak. Agyvérzés érte Koudela Géza pápai kamarást Megdöbbenéssel értesült a főváros közönsége, hogy szombaton este súlyos agyvérzés érte Koudela Géza pápai kamarást, az egyetemi templom népszerű karnagyát. Koudela Géza szombaton este egy óbudai zászlószen- telési ünnepségről tartott az óbudai főtéri villamos megálló felé, hogy beutazzék a városba. A szentendrei utón hirtelen rosszullett, megszédült, majd balálsápadt arccal összerogyott Szerencsére többen voltak kíséretében barátai közül és ezek mentőkért telefonáltak. A mentők megállapították, hogy agyvérzés érte és pillanatok alatt az Irgalmasok kórházába szállították. Koudela Géza állapota vasárnap erősen javult.