Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-09-30 / 221. szám
gyula, 1937. szeptember 30 csütörtök LX1X. évfolyam 221. szánt Szerkesztőség és kiadóhivatal Gyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32. Politikai napilap Főszerkesztő; DOBAY FERENC Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér A két Vezér találkozása és az európai béke Irta: ORBÓK ATTILA Amikor ezeket a sorokat írjuk, a két Vezér : Mussolini és Hitler német földön baráti kézfogással üdvözölték egymást és ez a kézfogás egyúttal a két nagy nép hüségfoga- dalmát is jelenti. A tekintélyuralmi rendszerekkel élesen szembenálló úgynevezett „demokratikus“ államok sajtójában nagy előszeretettel nevezik a Dúcét és a Führert „diktátorokénak, holott ők sokkal inkább igazi vezérek, mert hatalmuk alapja népük határtalan bizalma zsenijükben és minden képzeletet felülmúló rajongása személyük iránt. Az olasz és német Vezér bará'i kézfogása tehát a két hatalmas nemzet őszinte összefogását szimbolizálja, azt, hogy a két nép az általános európai káoszban szilárd elhatározással ugyanazon az utón akar és fog haladni. Mi ez az ut ? — kérdezi a világ s a világsajtó a legkülönbözőbb kombinációkat, megjegyzéseket és találgatásokat fűzi a valóban világtörténelmi jelentőségű látogatáshoz, a már régebben megszületett berlin—római tengely olyan fokú megerősödéséhez, amely állandósulás jelent — azt, hogy Európán keresztül, északtól délig, a skandináv szigetektől a Földközi-tengerig, egy uj erővonal létesült. Ez az uj erővonal pedig egy uj Közép- európa, amely nagyobb hatalmat képvisel, mint a világháború Középeurópája, amelybe nem tartozott bele Itália. Akadnak bőven, olyan sajtóorgánumok, — persze főként azok, amelyek ridegen „diktatúrának“ nevezik a Duee és a Führer uralmát s ugyanakkor szívesen elmélkednek Sztálin uj „alkotmányáról“ — amelyek bizonyosra veszik, hogy Münchenben, illetve Berlinben „fasiszta-hitlerista összeesküvés“ készül a demokratikus rendszerek ellen ; Itália és Németország katonai szövetséget kötnek, hogy a legelső adandó alkalommal lecsapjanak Angliára, Franciaországra és a velük szövetséges Szovjetre. Aki azonban tárgyilagosan szemléli a világpolitikai események alakulását, azokat a körülményeket, amelyek megteremtették a berlin—római tengely megszületésének előfeltételeit, az egy pillanatig sem kételkedhetik benne, hogy Mussolini és Hitler mostani találkozása, hosszú évek óta a legjelentősebb lépés a béke biztosítása felé. Kihívást „összeesküvést“ s hasonló rémlátásokat a Duce németországi látogatása valóban csak azokban kelthet, akiknek nagyon rossz a lelkiismeretük s akiket súlyos történelmi bűnök tudata nyugtalanít. A német és az olasz nép mostani nagy lelki és politikai összefogásának csak részben az alapja a fasiszta és hitlerista rendszer rokonsága. A két rendszer nagyjából ugyanazok az okok hozták létre s a gondviselés- szerű szerencse, amely mindkét államot a legvégzetesebb időkben megajándékozta egy-egy olyan államférfim lángésszel, mint amilyen Mussolini és Hitler. Sokkal inkább az olasz és a német sorsközösség, mint a hasonlatos belső politikai rendszer volt az, ami létrehozta az olasz és a német barátságot és az ezen a barátságon alapuló berlin—római tengelyt. Sokkal inkább a két Vezér zsenialitása, amely felismerte a nagy realitásokat s egy uj európai külpolitikai rendszer szükségességét a béke biztosítása érdekében, mint a fasizmus és nemzeti szocializmus többé-ke- vésbé rokon ideológiája. A világháború lezárulása után a békediktátumok uralma következett s ezek a békeszerződések, amelyeknek a szellemét a Népszövetségbe is bevitték, nemcsak a legyő- zöttek számára tették szinte elviselhetetlenné az életfeltételeket és lehetetlenné jogos nemzeti igényeik kielégítését, hanem Itáliára nézve is, hiszen a békediktátumok a győztes szövetséget is kinullázták gyarmati téren s reá akarták kényszeríteni a status quo megőrzését szolgáló „kollektiv biztonsági“ rendszert, ami végeredményben nem egyéb, mint a világháború utáni helyzet megmerevítése, diplomáciai utón. Az uj Olaszország Mussolini vezetésével éppen úgy felvette a harcot ez ellen az igazságtalan diplomáciai rendszer, a békeszerződések és a jogos nemzeti igények békés szolgálatát megtagadó Népszövetség ellen, mint ahogy Németország Hitler uralma alatt — s a két nagyhatalom el is érte legfőbb céljait : Itália megoldotta gyarmati problémáját, Németország pedig kiküzdötte teljes egyenjogúságát s ma már mindkét ország újból elsőrendű nagyhatalom, amelynek befolyását, tekintélyét s törekvéseit megfelelő tényleges erő is alátámasztja. A fasiszta Olaszország és a hitlerista Németország tehát, ha nem is együtt, de már rég ugyanannak a külpolitikának az útjait járták, amikor az 1936 julius 11-iki egyezmény utján sikerült az egyetlen komoly ellentétet kiküszöbölniük, ami elválasztotta őket : Németország megegyezett Ausztriával s ezzel a megegyezéssel biztosította Itáliát, hogy nem tör középeurópai egyeduralomra és Ausztria függetlenségét tiszteletben tartja, mint a középeurópai egyensúly zálogát. Ez a megegyezés tette aztán lehetővé a római jegyzőkönyvek kiterjesztését Berlinre is, szóval a bécs—budapest—római tengely kiszélesedését berlin—római tengellyé. Mussolini mostani látogatása a berlin— római tengely megszilárdulását jelenti ; a két Sokan vannak még olyanok, akik részint tendenciózusan, elfogultságból, részint a tényeket nem ismerve azzal vádolják a gyulai ifjúságot, illetve annak a „Gyulai Vezér“ Bajtársi Egyesületbe tömörült csoportjába elitélő- leg rámondják, hogy egyebet sem tesznek, mint tüntetnek, állástfoglalnak, de minden komoly akciótól távol tartják magukat. nagyhatalom teljes és végleges összefogását annak a szellemnek a szolgálatára, azoknak a céloknak a megvalósítására, amelyeket a római jegyzőkönyvek jelölnek meg. Ezt a szellemet s ezeket a célokat pedig valameny- nyien jól ismerjük és tudjuk, hogy azok kizárólag a béke céljait szolgálják, — egy olyan uj Európa megteremtését, amely az európai kérdések rendezését, a nemzetek kölcsönös megértése és méltányossága alapján akarja elérni, felszámolva a békeszerződések igazságtalanságait s kizárva az európai ügyek intézéséből a Szovjetet, az európai civilizáció legnagyobb ellenségét. Mussolini látogatása tehát a római jegyzőkönyvekben lefektetett uj európai rendszer diadalünnepe, azé a rendszeré, amelyet az uj, hatalmas III. német birodalom is magáévá tett, szóval igazi békeünnepség, amelyben csak a történelmi bűnök elkövetői láthatnak „összeesküvést“ az ő halálraítélt „békéjük“ ellen, amelynek fenntartásáért még mindig meddő erőfeszítéseket tesznek ‘iár annak bilincseit már csak a kis rJLzetek viselik. Hisszük, hogy ahogy a bék^Btátumok gerincét kitevő versaillesi sű^^Bés összeomlott Németország szilárd elsz^Hrakaratából, éppen úgy össze fognak omílffi a többi igazságtalan békeszerződések is az olasz—német összefogás nyomán, ami biztosítja a római egyezmények szellemének további előretörését és hódítását. Münchenben és Berlinben nem fegyveres szövetség készül, hanem a béke két nagy apostolának minden történelmi bűnt elsöprő szellemi forradalma. A két Vezér összefogása megteremtheti Európa vértelen forradalmát az igazságtalan békediktátumok s a romboló bolsevizmus ellen. Ezeknek a véleménynek a jóhiszemű része bizonyára hamarosan meg fog változni. Már hirt adtunk és rég megemlékeztünk arról az akcióról, melyet az ifjúság a szellemi szükségmunkával kapcsolatban kezdett, amely mozgalom az összes vezetőtényezők legnagyobb helyeslésével és jóakaratával találkozott. Legutóbb az alispánnál jártak. Erről az alispán I A főispán a Németországban dolgozó békésmegyei munkások között Dr. vitéz Ricsóy-Uhlarik Béla főispán dunántúli tartózkodását befejezte szeptember 28-án Budapestre ment, ahol Darányi Káimán miniszterelnök kihallgatáson fogadta és személyesen vett búcsút a Németországba, az ott dolgozó magyar munkások meglátogatására utazó főispántól, kinek bizonyos direktívákat adott és megkérte, hogy tapasztalatairól visz- szatérte után tegye tájékoztató jelentést. Mussolini és Hitler békeszózata Vérzivataros, történelmi viharokban bővelkedő huszadik századnak fordulópontját jelenti az a két békeszózat, amelyet Mussolini és Hitler intézett Európa népeihez. Kedden este hat óra negyvenöt perckor lépett a mikrofon elé Hitler, majd utána Mussolini, hogy a hétfőn este elhangzott pohárköszöntők szellemében bejelentsék az olasz és német nép törhetetlen barátságát, a fasizmus és a nemzeti szocializmus összefogását a világ igazi békéje és a dicső európai kultúra mentése érdekében. Száztizenötmillió egységes akaratú, Nagyjelentőségű ifjúsági kongresszus lesz Gyulán Szeptember 29-én indul a főispán Zsolnán, Rutkán, Oderbergen át Berlinbe, ahonnan azonnal a Keleti-tenger partvidékre megy, ahol Strahlsundba és Pomeráuia és Mecklenburg más helyeinken dolgozó magyar munkásokat látogatja meg. Onnan Berlinen át a Hannover, Magdeburg és Holle vidékén dolgozó munkacsoportokat keresi fe. egységes célért hevülő olasz és német nevében beszélt a két vezér, de a két hatalmas népen kívül megdobbant a világ minden sarkán a népmilliók szive, mert a két őszinte szózat felhívás arra a békére, amelyre vágynak. A két vezér berlini milliók előtt beszélt, de szózatuk bejárta az egész világot, amely előbb-utóbb tisztán látja : Berlin és Róma jelenti a békét, és Moszkva a pusztulást. A világ minden nyelvére lefordított és továbbított két beszédből ezt érezték ki a két államon kívül élő, elnémított népmilliók is.
