Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-09-04 / 200. szám
LXIX. évfolyam 200. szám, Hytilre, 1937. szeptember 4 szombat BÉKÉS Szerkesztőség és kiadóhivatal Politikai napilap Előfizetés egy héra helyben Gyula Városház-utca 7 szám Főszerkesztő: 1.50, vidéken 1.80 pengő Telefon Gyula 32. DOBAY FERENC f Egyes szám ára 8 fillér Már nem csodálkozunk Nem, mert elszoktattak bennünket a csodálkozástól azok, akik annakidején nemzetközi szerződésekben ünnepélyesen vállalták, hogy betartják mindazt a soknak egyáltalában nem mondható, a kisebbségek részére nem jogot, de természetes életlehetőséget biztositó rendelkezéseit az úgynevezett békeszerződéseknek, amelyekkel valahogy elviselhetővé iparkodtak tenni a kisebbségi sorsra degradált nemzetiségeknek az uj helyzetet. Nem csodálkozunk, mert a békeszerződések folytán uralkodóvá lett faj Erdélyben például nagyon elszoktatott bennünket attól, hogy a legcsekélyebb mértékben is komolyan vegyük azoknak az Ígéreteknek a betartását, melyeket nemcsak az uralkodó fajta vállalt ünnepélyesen, hanem azoknak megtartását garantálták a szignatárius hatalmak is. Ma már ott tartunk, hogy a nemzetközi szerződések hitele a minimumon alól devalválódott, mert hisz a szerződések gyengébb jogosítottjai, illetve az úgynevezett legyőzött nemzetek azt tapasztalják lépten nyomon, hogy a részükre biztosított legelemibb jogosítványokat lábbal tiporják és nincs az a nemzetközi forum, amely ezeknek a jogoknak érvényesülését szankciókkal biztosítaná, illetve biztosítani komolyan akarná. Frivol játék mindaz, ami e téren történik. Ha már nem tudnak az illetékes nemzetközi szervek elutasító határozatot hozni a kisebbségi panaszok ügyében, akkor valamilyen ürüggyel bizonytalan időre elnapolják a kényes ügy tárgyalását, amely ügy a várakozás ideje alatt elévül és igy kibújtak az illetékesek az érdemi intézkedés kötelezettsége alól. Ez természetesen csak vérszemet ad az amúgy sem jóakaratu, ezidőszerint uralmon levő fajnak és a legbarbárabb rendszabályok egész sorozatával teszik napról napra elviselhetetlenebbé azoknak a hasonlíthatatlanul magasabb kultúrájú nemzeti csoportoknak az életét, akiket a balsors uralmuk alatt kisebbségi s orsba sülyesztett. Természetesen elsősorban a nyelvét akarják elrabolni a magyaroknak, németeknek és minden más fajtájú nemzetiségnek. A legagyafurtabb és szemérmetlenebb hazug ürügyek alatt iparkodnak célt érni. Eleintén a névelemzéssel, majd meg azzal a hazug és Jorga által kitalált mesével iparkodtak célt érni, hogy a székelyek tulajdonképpen a magyarok által erőszakosan el- magyarositott románok, akiket vissza kell románositani. Utóbbi időben már ehhez az ürügyhöz sem folyamodnak és egyszerűen kimondják, hogy csak milyen — természetesen alárendelt — állásokban türhetök meg magyarok, akiket néhol még a szabad ipari és kereskedőpályák folytatásától is el akarnak ütni. A városok, községek igazgatásában még ott sem lehet részük, ahol a lakosság túlnyomó része, sőt százszázaléka magyar. Legnagyobb vehemenciával természetesen az iskoláztatás ügyére vetették magukat. Itt aztán alapos munkát végeztek. Már régebben tervszerű jogtiprással kobozták el az iskolafenntartó magyar egyházak vagyonát, hogy azok igy képtelenek legyenek a magyar gyermekeket anyanyelvükön oktatni. Bár állami magyarnyelvű iskolák fenntartására a békeszerződésekben kötelezettséget vállaltak, az alább felsorolandó adatok beszédes bizonyítékai lesznek ezirányu működésűknek. 1933-ban, tehát 15 évi román uralom után is még 427 magyar tannyelvű, illetve magyar tagozatú iskola működött Erdélyben, ez a szám 1934—35-re már 112-re csőként. Az idei év végén már csak 17 magyar tannyelvű iskola és 27 magyar párhuzamos osztály állott fenn. 1938-ban a kultuszminiszter kimutatása szerint is 96 809 gyermek nyert magyarnyelvű oktatást, 1935. év végén már csak 13.866 volt ezeknek a gyermekeknek a száma, ennek az skolai évnek a végén pedig mindössze 4527. Csik megyében egyetlen magyarnyelvű állami iskola nincs. Udvarhely megyében 6 magyar tagozatú iskolában 342 gyermeket oktattak magyarul, jóllehet a lakosság 130646 ' lelket kitevő számából 119.300 magyar. (91.8 %)• Háromszék megyében egyetlen magyar párhuzamos osztály működik, hol 106 gyermeket tanítanak. Maros-Torda megyében egyetlen magyarnyelvű iskola, vagy párhuzamos osztály nincs. De ez még nem elég. Legújabban rendeletet bocsátott ki a román közoktatás- ügyi miniszter, melynek értelmében osztályfőnök csupán román nemzetiségű tanár, vagy tanító lehet. A rendelet határozottan kimondja, hogy osztályfőnökül sem magyar, sem német, sem zsidó anyanyelvű tanerő nem alkalmazható. így szükül egyre a hurok az elszakított magyarság nyakán, hogy végül is megölje a magyar életet. Mi — mondom — ezen már nem csodálkozunk, legfeljebb azon a kifogyhatatlan leleményességen, amellyel még mindig találnak módot a magyarság zakTegnapi számunkban megemlékeztünk arról a nem épületes jelenetről, amely csütörtökön reggel a vasúti állomás pénztárai előtt lejátszódott. Minthogy mindkét irányból ér keztek hozzánk a kérdéshez hozzászólások, felkerestük Kiszely Gyula állomásfőnököt és megkértük tájékoztasson bennünket az ügy való állásáról. Az állomásfőnök a következőket mondotta : Tény .az, hogy a vasúti pénztárak előtt 2-án torlódás állott elő. A közönség soraiból egyesek méltatlankodtak. Mindennek azonban nem a vasút, hanem a közönség az oka. Reggel 6 óra 35 perckor két pénztárat nyitottunk. Akkor volt összesen 3 utas. 6 óra 50 perc után jöttek csak a bérletjegyet váltani akarók, de akkor azután tömegesen. De jöttek 7 óra 5 perckor is, sőt a vonat beérkezése után is jöttek még mintegy húszán. Mármost figyelembe kell venni, hogy eddig száz bérletjegy- gyei utazó utas jelentkezett, mindenik jeggyel, ha express tempóban is dolgozik vele a vasúti tisztviselő, legalább 1—2 perc munkája van. Figyelembe veendő továbbá az is, hogy ez a vonat erős vonat, mindig van 50—60 más utas is. 150—160 utast kiszolgálni, azoknak bértetigazolványt adni tiz perc alatt nem lehet. De nincs is erre szükség. A közönség három nappal előre megválthatja bérletjegyét i és nem kell az utolsó pillanatra hagyni. Sárga füstszerü porfelhő hosszú csikban fekszi meg a gyulai vásártér mellett elhaladó kétegyházi műutat. Megkezdődött a marha- és sertésvásár. A gazdák nagy felhajtást rendeztek. Kocsi-kocsit ér. Autó tülköl, disznó sivalkodik, busán bőg borja után a tehén. A hagy vásárteret szorongásig megtöltötték a környékbeli gazdák állatjaikkal. A felhőtlen égboltból erősen tűző napsugár leparancsolja az emberekről a kabátot meg a „lajbit“ s fehér meg tarka ingujjban sürögnek-forognak az állatok között. Nincs nagy alku. Gyorsan cserél gazdát a pénz, meg az állat. Jó az ár. A gazda arca elégedettre gömbölyödik, de a kereskedő sem szomorkodik. Úgy látszik mind ketten jó vásárt csináltak s békés egyetértésben térnek be az őszi szél leheletében erősen érző és csábítóan kellemes illatokkal telt lacikonyhák hüs ölébe. Áldomást isznak. A lacikonyha elején asztalra rakott tányérokban mosolyog az emberre a pirosra sült lacipecsenye és a frissen sült fánk. Nem is állhatja meg senki, aki előttük elsétál, hogy be ne térjen egy kis harapásra. Evés után látásának fokozására. De azon már nagyon csodálkozunk, hogy itthon, a határokon innen nem mozdul meg hivatalosan, a társadalmi alakulatokban, hírlapokban és minden más lehető helyen minden és mindenki, hogy tiltakozzék és tiltakozásának minden fórum előtt hangot adjon, hogy magyar véreink kiirtásának gyalázatos tényét a világ lelkiismerete elé vive rámutassunk arra, hogy ime ez történik a nagyhatalmak nevében és garanciája mellett. De még jobban csodálkozunk azon, hogy akadnak magyar napilapok és folyóiratok, amelyek Clujnak írják Kolozsvárt, hosicenek Kassát, csak azért, hogy sajtótermékeik zavartalanul átjussanak a határokon. Néhány koldusgarasért,' Judáspénzért eladják a magyarságot. Ezen csodálkozunk, azaz, hogy ezen sem, hiszen nem is vártunk mást, de egyszer majd mégis csak számolni kell mindenért és a számadás súlyos lesz, amilyen súlyos bűn a nemzetárulás. Itt közbevetettük, hogy talán az az oka, hogy nincs az utasoknak előbb pénzük, azért nem váltanak előre bérletet. A mi tapasztalatunk az — hangzott a felelet — hogy a közönség még akkor is az utolsó percekre hagyja a bérletváltást, amikor bebizonyithatóan meg van hozzá a pénze és ideje. így pl. a karácsonyi szünet után, amikor csak január 7.-e körül mennek iskolába a diákok, majdnem valamennyien közvetlenül az elutazás előtt néhány perccel állanak a pénztár elé, ahol hasonlóan eljáró társaikkal hangosan méltatlankodna követelik a lehetetlent. Megteszik ezt annak ellenére, hogy előző napokon a leszállás alkalmával figyelmezteti őket a portás, de minden lehető alkalommal figyelmeztetem én is az utazókat, hogy ne hagyják a bérletváltást az utolsó pillanatra. Sajnos, minden figyelmeztetésünk eredménytelen marad, mert a közönség, különösen a diákság nem veszi komolyan a figyelmeztetést. Eddig tart az állomásfőnök nyilatkozata, melyet azzal közlünk az érdekeltekkel, hogy a jövőben lapunkban is emlékeztetni fogjuk a közönséget a bérletjegyváltási határidőkre, hogy igy figyelmét ki ne kerülje és úgy az állomás, mint a közönség megszabaduljon a tömeges megrohanás kellemetlen követelményeitől. kedélyes poharazgatás kezdődik, aminek a déli harangszó vet véget. Az úgynevezett cédulaházban egymás hegyén-hátán tolonganak emberek, várják a „pakszust“. Bent az üvegablak megetti irószobában ingujra vetkezett hivatalnokok gyorskézzel rójják a betűket. Százhuszas tempóban megy a munka. A mázsaház körül is nagy a forgalom. Itt mérik le a tehenet, bikát, borjut, malacot, sertést. Általában elegendő felhajtás mellett igen jó árakat értek el a jól sikerült őszi vásár első napján a gazdák. Nem volt ritka a 600—700 pengős tehén. A jó tehén ára 450— 500 pengő között mozgott, mig a legsatnyább tehénért is megkapta gazdája a.200—250 pengőt. A sertésvásáron is igen szilárdak voltak az árak. Kövér sertésért megadtak élősúly kilogrammonként 86-92 fillért, mig a soványsertés ára 1.10—1.15 pengő között mozgott. Favoritja a vásárnak a borjú volt, amelynek ára feltornászta magát az élősúly kilogrammonként 0.95—1.— pengős árig. Emelkedett a marha ára is. Tehénért kg. ként 80, mig hízott bikáért 90 fillért fizettek. Ne utolsó pillanatban váltsa meg az utazó közönség a vasúti bérletjegyet Nagy felhozatal mellett szilárdak az állatárak az őszi vásáron
