Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-09-01 / 197. szám

«üyiiiw, $937. szeptember I szerda LXIX. évfolyam 197, szám. "RTh'T^'TTQ Szerkesztőség és kiadóhivatal Politikai napilap Előfizetés egy hóra helyben Gyula Városház-utca 7 szám Főszerkesztő; 1.50, vidéken 1.80 pengő Telefon Gyula 32. DOBAY FERENC f Egyes szám ára 8 fillér A tanítói tanfolyam margójára Valahogy úgy érezzük, hogy vannak az életben foglalkozások még a lelkész! hivatá­son kívül is, amelynek gyakorlása istentisz­telet számba megy. Ilyen a tanítói hivatás. Egy ünnepi hangulata hét folyt le Gyulán, ahol oly sokat hangoztatott jelszó, hogy nem lehet itt semmit sem csinálni, mert nincs meg sem a szükséges anyagi bázis, sem a kellő érdeklődés, nincs meg — amit mondani szok­ták a kellő lelki adottság ahhoz, hogy itt bármilyen nagyobb szabású akció sikerrel le­gyen lebonyolítható. Hát kérem, itt az eleven cáfolat: a tanítói tanfolyam. Meg lehetett rendezni úgy, hogy simán bonyolódjék le az egész, hogy megmozduljon a hatóságok, a társadalmi" egyesületek, az egyesek szeretettől áthatott áldozatkészsége, hogy ez a város úgy fogadja háromszázegynéhány vendégét, hogy azt mondhassák az érdekeltek, hogy gyulai tartózkodásuk életük egyik legkedvesebb em­lékei közzé fog tartozni mindenkor. Amikor azt vallják a nálunk járt tanítók, hogy ilyen kedves fogadtatásra és bánásmódra, mint amilyenben Gyulán volt részük, nemcsak hogy nem számitoltak, hanem máshol sem igen tapasztaltak. Tehát lehet. Tehát megvannak az anyagi és pszihikai lehetőségek, hogy Gyu­lát az alispán kívánságának megfelelően ne- csak a botránykrónikák alapján ismerjék félre, hanem olyannak ismerjék meg ennek a vá­rosnak a népét, mint amilyen valóban: jó­akaratig becsületes embertszerető és meg­becsülni tudó népnek, melyben megvan min­den szép és jó iránt a kellő fogékonyság, sőt áldozatkészség. Ha pedig ez igy van, már pedig a ta­pasztalatok szerint igy is van, akkor fel kell tennünk azt a kérdést, hogy hát mi az oka mégis annak, hogy Gyulát annyira félreisme­rik, hogy a tanfolyamra ide érkezett tanítók a kellemes csalódás hatása alatt bevallották, hogy bizonyos idegenkedéssel jöttek Gyulára és csak a százszázalékos ellenkező tapaszta­latosztatta el lelkűkben az averziót. Itt vala­hol hiba van. Vagy nem vagyunk elég élel­mesek, vagy pedig bizonyos szándékos ten­denciák érvényesülnek ellenünk, melyek ferde megvilágításba iparkodnak helyezni ennek a városnak az állapotait, azzal a céllal, hogy az egyébként természetszerűen felénk forduló közérdeklődést tőlünk eltereljék. Ha az előbbi eset állana fenn, arra azt kellene mondanunk, hogy vessük ki már magunkból azt a Minder- wertigkeitsgefühlt, azt a csökkentértéküségi érzetetet, mert arra semmi, de semmi okunk nincs. Nekünk ezerféle lehetőségünk van arra, hogy városunkat az idegenek számára vonzó­vá tegyük. Higgyük el, hogy igazi értékek azok az értékek, mellyekkel úgy a természet, mint a város ősi, sajnos sokszor oly szomorú története megajándékozott bennünket. Hiszen láthatjuk, hogy minden másvidékről való ven­dégünk megfelelőképpen értékeli és méltá­nyolja mindazt, ami mellett mi sokszor unot­tan megyünk el és amiről nem akarjuk el­hinni, hogy érték. Ha pedig tendenciózus el­lenhatással kell megküzdenünk, úgy vegyük fel a harcot és ne hagyjuk értékeinket és ér­dekünket az ebek harmincadján. A ma élete küzdelmet jelent, inkább, mint bármely más kor élete és tisztában kell lennünk azzal, hogy ha magunk nem védjük meg magunkat, igazunkat, más nem véd meg, sőt legtöbbször ellenünk fordul saját érdekének istápolásában. Tehát a város, a város lakosságának az érdeke, hogy minél szélesebb körben, minél többen ismerjenek meg bennünket, ismerjék meg természeti és történelmi kincseinket, hogy eloszoljon végre az a tévhit, amely azonban — sajnos — általánossá kezdett válni, hogy Gyula és Békésmegye kultúrában, történelmi és természeti adottságokban teljesen értékte­len hely, amelynek lakossága indolens és egyáltalában nem iparkodik azon, hogy a hozzájuk tévedt vendég itt jól érezze magát. Ne a Viharsarok nyomortanyáját és gyűlölve gyűlölő népét lássák ennek a vidéknek sokat szenvedő lakosságában, hanem ismerjék meg olyannak, amilyen a valóságban. Mi nem a reklámtrükkök káprázatával akarjuk elszédi- teni azokat, akik hozzánk jönnek, mi nem igy akarunk csábítani, csak azt akarjuk bebi­zonyítani, hogy itt a Körösök partjain egy hazáját szerető, szegény trianoni sorsra nyo­morított nép él, mely azonban szereti hazáját, szereti magyar testvéreit, becsüli az idegent, amely miután más egyebe alig maradt, szere- tetét, melegen érző becsületes szivét osztja meg vendégeivel. Eddig, valljuk meg őszin­tén, kevés kivételtől eltekintve igy gondol­koztak sokan ebben az ősi városban. De ez ntul, a taniiói tanfolyam tanulságai után ezt a felfogást vallani már hűn, bűn különö­sen a hatósági és társadalmi vezetőtényezők részéről. Mert most már nyilvánvaló, hogy minden máskép áll, mint, ahogy ezt eddig hittük és mások velünk elhitetni akarták. Ezentúl már nem lehet az aktivitást azzal elhárítani, hogy úgy sem érdemes, mert nem lehet. Itt a bizonyíték, hogy lehet és hisszük, hogy a közeljövőben megrendezésre kerülő egészségügyi kiállítás is ezt fogja bebizonyí­tani. Fogjon tehát össze ennek a városnak nagyja, kicsinye, hatósági és társadalmi té­nyezői, tegyenek meg mindent városunk jó- hirneve és a maguk jólfelfogott érdekében, hogy ez a város, ez a vármegye hírében is legyen az, ami valójában : az ország egyik legkellemesebb városa és vidéke, amely min­denképpen megérdemli, hogy jóhirét keltsék, merthisz, ime, a tanítók rövid ittartózkodás után már jóhirünket viszik szerte az or­szágba. Ezeket kívántuk megjegyezni a tanítók tanfolyama kapcsán, mely tanfolyam kétséget- kizáróan bebizonyította annak a tételnek a valóságát, hogy segíts magadon, az Isten is megsegít. Köszönjük ezt a bizonyságtételt a magyar tanítóságnak és azoknak, akik ezt a tanfolyamot itt Gyulán megrendezték. Az idén is megindul a népművelő munka Békésvármegye Törvényhatósági Iskolán- kivüli Népművelési Bizottsága az 1937—38. esztendőben is továbbfolytatja nagyértékü munkáját. Felhívással fordult mindazokhoz, akik, mint előadók, vagy rendezők eddig is működtek az iskolánkivüli népművelés terén, hogy a megküldött bejelentőlapot megfelelően kitöltve a fentnevezett bizottsághoz (Gyula, vármegyeháza) küldjék be. Arra kéri a bizott­ság felhívásában mindazokat, akiknek szivén fekszik, hogy az ország népét szellemi kin­csekkel minél gazdagabban ellássák, hogy eb­ben a munkában minél nagyobb tevé­kenységgel vegyenek részt, mert — amint a felhívás mondja — a nemzet életében minden a lelkieken fordul meg. A nemzet minden ja­va, minden jó, vagy balsorsa a lélek alakítá­sának függvénye, a lélek az, ami építi a tes tét; a szellem az, ami építi és fenntartja ál­lamot, a látható világ ezen a láthatatlan vi­lágon épül fel. Kéri a bizottság elnöksége, hogy a ter­vezeteket legkésősb október tizedikéig ter­jesszék be a bizottsághoz, mindenesetre azon­ban a megkezdés előtt legalább két héttel, a tanfolyami tervezeteket pedig részletes tan- tárgyankint való anyagbeosztással, órákra beosztva, a hallgatók névsora kíséretében a megkezdés előtt legalább négy héttel. Ameny- nyiben az előző évek során nem történt volna meg, megküldi a bizottság a Népművelési Tá­jékoztatót, amely minden tekintetben kimerítő útmutatással szolgál. Az évenkint kiadott beszámoló jelentés­ből egyre jobban kidomborodik az a hatalmas nemzetmentő munka, amelyet az iskolánkivüli népművelés utján végeznek lelkes munkáiéi a nemzeti boldogulásnak, hisszük, hogy ennek a szép munkának egyre több buzgó munkása akad a vármegyében és mint eddig, ezután is az élen fog járni Békésvármegye a lelkek kul­túrájának emelésében. Magyarország megkezdi adósságainak törlesztését A magyar kormány a washingtoni ma- gyav követség utján jegyzékben javaslatot tett az Egyesült Államok kormányának arra, hogy Magyarország Amerikával szemben fennálló adóssága után 1937 december 15-étől kezdve a legközelebbi három évbeD dollárban részle ges fizetéseket kiváu teljesíteni. Hull külügy­miniszter az Egyesült Államok kormányának nevében válaszolt a magyar kormány javasla­tára. A válasz kijelenti, hogy az Egyesült Államok kormánya nagy elismeréssel szól a magyar kormány lépéséről. Washingtoni jelentés szerint Roosevelt elnök nyilatkozatot jutatott el a sajtóhoz amely­ben többek között kijelenti, hogy jó hirt ka­pott : egy nem gazdag ország, Magyarország kormánya bejelentette, hogy fennálló adóssá­gaira részleges fizetéseket fog teljesíteni. Az egész amerikai sajtó a legnagyobb rokonszenv hangján ir Magyarország javasla­táról. A lapok megállapítják, hogy Finnország után Magyarország az első állam, amely adós­sága után fizetést teljesít az Egyesült Álla­moknak. A törlesztő részletek részleges tran- ferálásának újrakezdése Magyarország becsü­letességét és tisztességét bizonyítja. A sajtó egyhangú megállapítása szerint a Fehér Ház a legnagyobb Örömmel fogadja a magyar kor­mány lépését. Tiz lovat sorozott be a Lóértékesitő Szövetkezet Gyulán Szombaton tartott a gyulai lóvásár-téren lósorozást a Lóértékesitő Szövetkezet lósorozó bizottsága. Száznál több lovat hajtottak fel, de a bizottság csak tizet talált olyannak, melyet megvehetőnek sorozott be. Az ilyen lovak tulajdonosai egy bárcát kaptak, amelyen feltüntették a majdan a lóvásárló bizottság által kifizetendő vételárakat. A legmagasabb ár, amit fizetni fognak 760 pengő. Amikor a közeljövőben a lóvásárló bizottság megérke­zik, csak azokat a lovakat hívják majd be, amelyek besorozási bárcát kaptak. Érdekes volt, hogy a lókupecek nagynehezen akartak beletörődni abba, hogy a Lóértékesitő Bizott­ság vásárlásainál nem terem babér a közve­títő kereskedelem számára, úgy, hogy rend­őrrel kellett nekik megmagyarázni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom