Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-08-26 / 192. szám

Qyitl», 1937. angusztas 28 csütörtök

LXIX. évfolyam 192. s*ám

'RTh''K''P<s

JD.X!/XV JC/o

Szerkesztőség és kiadóhivatal (jiyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32.

Politikai napilap

Főszerkesztő; PÍSEAY FERENC f

Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér

Csináljunk már valamit!

Úgy bennevagyunk már, hogy minden bajunknak egyetlen oka gyanánt Trianonra hivatkozunk és ezzel valahogy inaktivokká is válunk, mert hát úgy is minden hiába, nem segíthetünk. Ez a megszokottságunk már veszedelmes hatásokat vált ki itt Gyulán. Akkor, amikor azt látjuk, hogy nemcsak az ország, hanem a vármegye számos helyén megmozdulnak a közületek és kiragadva magukat a kétségbeesés letargiájából minden lehetőt megtesznek, hogy sorsukon lendítsenek, hogy lehetőleg magukra, iparukra, gazdaságukra irányítsák a közfigyelmet és ezáltal bizonyos mértékig kereseti lehetőségeket biztosítsanak, mi sem takaródzhatunk a „nem lehet“ negatívumába, hanem tettel, szóval, ha kell szug- gesztiv erővel öntsünk életet a lankadó szervekbe, adjuk vissza a gyulaiak önmagukba vetett hitét, bizalmát. Dolgozzunk, biztassunk, tegyünk meg mindent a saját érdekünkben, mert arra hiába várunk, hogy mások: akár kormányzati, akár más tényezők végezzék el azt, amit nekünk kell elvégezni.

És — tessék elhinni — nálunk ennek megvannak bizonyos mértékben a kellő előfeltételei. Nálunk az a baj, hogy nem vagyunk eléggé telítve becsületes életrevalósággal, nincs bennünk — amint mondani szokás -- kereskedői szellem, lendület, itt van mindjárt az annyit emlegetett gyulai hentesipar. Igaz, hogy az országban szerte jobban ismerik talán, mint mi, sőt külföldön is megfelelő hire kezd már kialakulni, de hol vagyunk mi attól még, hogy valóban világhírű legyen, amint az is lenne, ha egy kissé mindannyiunk ügyének tekintenénk és nem szűnnénk mega reklám, minden megengedett eszközét igénybevéve beleed zeni az orszá;' és a külföld köztudatába, hogy a gyulai hentesáru a legkiválóbb a maga nemében. Azt mondhatnánk erre, hogy mindig csak a hentesárunkkal hozakodunk elő, maholnap már ott tartunk, hogy aki Gyulára gondol, annak azonnal egy levágott rózsaszinü disznófej jut majd az eszébe, mintha Gyulán egyéb nem volna, mint hentesáru.

Hát ezeknek csak azt feleljük, hogy bár csak már ott tartanánk, hogy Gyulával kapcsolatban mindenkinek elsősorban a levágott disznó ej jutna eszébe, mert akkor azt is elérnénk, hogy amikor hentesárut akar valaki beszerezni, azonnal elsősorban Gyulára gondol és gyulai árut vásárol.

Megengedem, hogy van itt Gyulán egyéb is, mint hentesáru, de valljuk be őszintén, ha hirtelen megkérdeznék tőlünk, hogy hát mi is az az egyéb, bizony eleiutén zavarba jönnénk, hogy mit is mutassunk meg a nálunk érdeklődő — Uram bocsá! — idegennek. Pedig tényleg van. Vannak pedig nemcsak kulturális, hanem gazdasági értékeink is. Nézzünk szét csak a határban. A magunk részéről minden Gyulára jövő és a látnivalók után érdeklődő idegennek bemutatnánk a városgazdaságot és egyéb gazdaságokat, ahol már évek óta nemcsak kivánalom, hanem nagyszerűen bevált valóság az öntöző gazdálkodás, ahol már nemcsak a konyhakerti veteményeket öntözik, hanem a gazdasági növényeket is, mint például a tengerit. Van itt már öntözött rétgazdálkodás, öntözött legelő, van nemesitett magtermelés, attól eltekintve, hogy konyhakerti gazdálkodásunk nagy lendülettel fejlődik.

A dinnye is nagyszerűen tenyészik határunkban, ebből megfelelő mennyiség jut távolabbi piacokra is. Itt van az utóbbi időben szépen fejlődő gyümölcstermelésünk. Tudjuk nagyon jól, hogy a szilvatermelésre legalkalmasabb vidék Gyula és környéke. Sehol az országban nem terem olyan kitűnő izü és olyan cukortartalmú besztercei szilva, mint nálunk. Azt is tudjuk, hogy Boszniában a legkiválóbb szilvafajtát magyar szilvának hivják

és mégsem Gyula a világ szilvatermelési központja, de még országos, sőt helyi piaca sincs megszervezve a gyulai szilvának.

Tavaly, amikor kincseket érő mennyiségű és minőségű szilvánk termett, a termelők nem tudták, hogy mit kezdjenek termésükkel. Várták, mint a jószerencsét, a szilvakereskedőket, akiknek kénytelenek voltak odaadni minden kínált áron, különben a nyakukon maradt volna. Vannak — igaz — szilvaaszalóink is az utóbbi időben, de egyrészt még nem elegendő, másrészt pedig sok olyan kistermelő van, aki nem birja az aszalásnak aránylag szerény költségeit sem.

Hát itt' van a tennivaló. Itt nyílik tág tere a köz irányitó és segítő tevékenységének.

A kormány átlátta" már ennek a kérdésnek nagy horderejét és a maga részéről megteszi a lehetőt, hogy a gyümölcs és általában a j gazdasági termelés megfelelő irányítást és tá- j maszt nyerjen, meg kell tehát tenni a helyi •

Megrendítő gyermektragédia történt Med- gyesbodzáson. Egy magyarbánhegyesi gazdálkodó Szent István napján az apáczai búcsúra tartott tiz éves fiával együtt. Útközben betértek rokonuk tanyájára, hogy kipihenjék magukat. A vendéglátó gazda fia a vendég kisfiúval elment játszani a tanya környékére Játékközben egy szalmakazalra találtak, amelyet szorgosan átkutattak. Kutatás közben fegyvert találtak. Játszani kezdett vele és tréfából ráfogta a fegyvert magyarbánhegyesi | rokonára. A fegyver töltve volt, elsült és a j kis rokon hangtalanul esett össze a szalma- 1

hatóságoknak is, ami módjukban van és meglátják, hogy nem lesz haszontalan befektetés. Mindenek előtt megfelelő reklámmal rá kell irányítani a figyelmet a gyulai termékekre, legyenek azok akár gazdaságiak, akár ipariak és ezáltal piacot kell biztosítani. Vannak még városunkban is tervező művészek, akik ízléses és ötletes reklámgondolatokat tudnának felszínre hozni. Vájjon mi akadálya volna annak, hogy Gyula városa is ott szerepeljen azok között a plakátok között, amelyeket mindm belföldi, de sok esetben külföldi pályaudvarokon is ottlátunk. Én azt hiszem, hogy még az sem volna egészen felesleges kiadás, ha ezek a reklámképek újságokban és folyóiratokban jelennének meg.

Ez csak egy-két odavetett gondolat, nem is egészen uj gondolatok, de éppen azért arra kérjük azokat, akiket illet, az Istenért kezdjenek már erős lendülettel hozzá, mert elmaradunk és tespedünk és sorvadunk tovább !

kazal tövében. A végzetes golyó száját találta, azounal szörnyethalt. Amikor társa ezt látta, nagyon megijedt és tettének következményétől félve behintette szalmával a holttestet. Otthon nem szólt egy szót sem. Hagyta, hogy keressék kis rokonát. A szülők és rokonok tűvé tették érte az egész környéket, végre az édesanyja 24 óra múltával megtalálta az eldugott szalmakazal tövében holtan fiacskáját szalmával betakarva, akit ekkorra már megtámadtak a férgek.

A végzetes szerencsétlenség ügyében a nyomozás megindult.

Kaüay Mifelés rövidesen folytatja

szemléjét a Körösök vidékén

Magyarország kormányzójának Szolnokon az Alföldi Bizottság ülésén elmondott beszéde óta nyilvánvalóvá lett. hogy az öntözés kérdése messze felülhaladja az átlag gazdasági feladatok horizontját és ma már, mint elsőrendű országos probléma áll a közérdeklődés központjában. Ezt különösen Békésmegyében kell tudomásul venni és ennek következményeit levonni, mert vármegyénk első helyen áll a vizi adottságokkal rendelkező alföldi vármegyék között. Azonban nem elegendő csupán az öntözés problémájával elszigetelten foglalkozni, mert közrejátszik a lecsapolás és az időjárás is, mint a termelés eredményeit determináló tényező. Ma már kezd a köztudatba átmenni, hogy intenzív, többtermelésre törekvő gazdálkodás el sem képzelhető ezeknek a termelési koefficienseknek a megfelelő figyelembevétele nélkül, mert csak mint ezeknek a tényezőknek ere dője jelentkezhetik a kellő és a mainál kedvezőbb eredmény.

Mielőtt ez a vélemény országosan igy kialakult volna és megkezdődött volna a reális gazdálkodást jellemző eme feltételek szer vés biztosításának az egyetemes magyar gazdasági életre kiterjeszkedő előmunkálata, Bé késvármegyébnn már gondoltak erre és intézményesen iparkodtak ezeket a munkálatokat előkészíteni és ahol erre lehetőség kínálkozik, el is végezni. Ebből a célból létesült, illetve alakította meg vitéz Ricsóy-Uhlarik Béla főispán a vármegyei öntöző bizottságot, melyben helyet kaptak mindazok a jelentősebb gazdasági tényezők, akik öntözéssel és az ezzel kapcsolatos feladatokkal már eddig is gyakorlatilag is foglalkoztak. így elsősorban a vármegyei és az ezekkel összefüggően dolgozó szomszédos vármegyei ármentesitő és vizszabá- lyozó társulatok. Ez az öntöző bizottság szeptember hó folyamán ülésre gyűl össze. Tárgyalásainak tengelyében a csekély anyagi erővel felhasználható vizi adottságok felkutatása lesz. Idevonatkozólag a társulatok már megfelelő elaboratumokat terjesztettek be a főispánhoz. Ezek szerint elsősorban a holt körösmedrek jöhetnek számbanmint olyan viztároló medencék, melyeknek vize aránylag a legolcsóbban állítható az öntöző gazdálkodás szolgálatába. Ez lesz a bizottság munkájának első szakasza, a második azoknak a helyeknek a kitűzése, melyek csak nagyobb tőkebefektetés utján lesznek az öntözés céljára igénybe- vehetők, természetesen még mindig a gazdák által elérhető lehetőségek határain belül.

Ennek a munkának párhuzamosan kell haladnia az országos munkálatokkal. Mindenesetre azonban dicséretére válik a vármegyének, hogy ezen a téren az élen halad és mintegy kész anyagot tud az Országos Öntöző Bizottságnak rendelkezésére bocsátani. Ennek az országos bizottságnak az elnöke, Kállay Miklós ezeket a munkálatokat lemmel kiséri és méltányolja, mán megkezdett szemleutját megtekinti a Körösök vidékét fenti két szempontra.

Ennek az egész hatalmas munkaprogramnak tulajdonképpen két ágazata van : egy állami, mely a nagy víztárolók és csatornák építését végzi el. A másik rész a gazdálkodókra hárul, akiknek elsősorban érdeke, hogy az állam által nyújtott lehetőségeket akár egyénileg, akár társaságba tömörülve kihasználják.

Ennek a bizottságnak éppen ezeknek a magánvonatkozásu munkálatoknak előkészítése, összehangolása és jó vágányraterelése egyik legelsőrendü feladata.

Ennek a problémakörnek konkrét szeire a közeljövőben még rátérünk.

ismeri, figye- A nyár folya- folytatni fogja, figyelemmel a

reJáték közben halálos szerencsétlenség