Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-08-25 / 191. szám
LX1X. évfolyam 191. szám Oynla, 18587. angnsztns 25 szerda Jl3 Jj/ jS*. JOj ö Süerkcntdség és kiadóhivatal Politikai napilap Előfizetés egy hóra helyben Ciynla Városház-utca 7 szám Főszerkesztő; 1.50, vidéken 1.80 pengő Telefon fiyula 32. DOBAY FERENC f Egyes szám ára 8 fillér Vigyázzunk! Iskolásgyermek koromban sokszor gondolkoztam azon, hogy miért olyan korlátoltak az emberek érzékei. Miért van az, hogy az ember ebben a tekintetben sok állattal szemben hátrányban van ? Csodálkoztam magamban azon, hogy hogy lehet az mégis, hogy ez a gyarióan felszerelt ember lett a világ ura. Miért nem jut el hozzánk és miért nem érzékelünk minden hangot, amely a föld bármely pontján elhangzik ? Miért nem jut el látóide- inkig a bárhol fellobbanó fénysugár ? Hiszen a villamosság egy másodperc alatt hétszer kerüli meg a földet és a fény terjedési sebessége sem kisebb. Miért nem tudjuk részletesen látni a holdat és a csillagokat ? Miért korlátozódik észlelőképességünk a parányo- kon innen eső élő világra ? És még számtalan miért foglalkoztatta gyermeki serdülő fantáziámat Sokszor elégedetlenné tett annak tudata, hogy ezekre a kérdésekre feleletet nem kaphatok és hogy bele kell törődnöm abba, hogy semmivel sem vagyok több, mint gyarló ember. Ma megnyugvásom legnagyobb biztosítéka, hogy nem tudok és nem kell mindent érzékelnem, ami a világon akár hangtanilag, akár fénytanilag történik. Minden sátáni borzalmat felülmúlna ugyanis, ha ma ilyen adottságokkal kellene a világon széttekintenem. Mindig lehunyt szemmel és a süketség legnagyobb fokáig bedugott füllel kellene járnom, mert ellenkező esetben az őrületbe vinne az, amit érzékelnem kellene. Minden sikoly, minden keserű sóhaj végigborzongatná lelkemet. Hallanom kellene a keleti és nyugati harcterek pokoli dörejét, robbanásait, a sebesüstek, a haldoklók jajgatását, üvöltését, átkozódását, rimánkodását. Látnom kellene azt a tengernyi vért, könnyet, ami most keleten és nyugaton omlik, a rommá lett városok, falvak üszkeit, a lerombolt oltárokat, a keresztrefeszitett gyermekeket, apácákat, GPU börtöneiben senyvedőket, vagy a börtönök udvarán a géppuskával lekaszaboltakat. De volna azonkívül is látnivaló tengernyi olyan, ami örökre elűzné nyugodt álmomat. Látnék a Ganges partján a holdfényben a folyó felé haladó hajadont, aki nemsokára holtan fog összeros- kadni a homokban zajtalanul mögötte sikló kígyó marásától, látnám, amint gyilkos tőr sújt le áldozatára, amint a hídról uagy Ívben repül egy emberi test az örök nyugalmat kínáló habokba, amint halálra szőrit egy emberi életet a kötél hurka, amint a nyaktiló lezuhant. Látnám a külvárosok nyomorát, látnám az üzleti negyedek lakóinak öntelt gőgjét. Látnám és hallanám a gyárak rabszolgáinak állatit meghaladó kínlódását és kiuzsorá- zók kegyetlen fintorát, amikor . arra figyelmeztetik őket, hogy mindez bűn, mely égbe kiált. Látnám a paloták fényét és látnám a hajléktalanokat az esőben ázni. Hallanám az édesanya beteg köhögését, aki még rongyokba is csak szűkösen takart kicsinye felé hajlik, hogy halálra váló testének utolsó melegével védje a szegény poronty életét. És látnom kellene még sok borzalmat, hallanom is és ez a látvány, ez a hangorkán nem engedné meglátnom, meghallanom, hogy itt-ott mégis csak van szépség a világon. Ez a látvány, ez a hallás vagy azonnal halálra dermesztene, vagy pedig elindítana bennem minden gonoszt, hogy ha kell, a tiz körmömmel tépjem ki és vessem az ebeknek a gonoszok szivét, hogy szeges ostorral vágjak végig a szívtelenek testén, hogy irtsam, pusztítsam a lelketlensé- get, az önzést, a rosszat. Avagy láthatnám-e, hallhatnám-e nyugodt lelkiállapotban azt a tenger szenvedést, amit elszakított véreinknek juttatott osztályrészül Trianon ? Vájjon nem válna a legjámborabb lélek is lázadó, öldöklő démonná, ha látnia kellene, mint szövik, kovácsolják itt, ebben a csonka nyomorország ban is jól bezárt ajtók mögött a magyarság vesztét előkészítő terveket. Még nagyobb kint, még nagyobb nyomort akarnak erre a szerencsétlen nemzetre zúdítani. Hát ilyenkor nem ragadná ki minden becsületes magyar még a kerubok kezéből is a lángpallóst csakhogy elűzze a nemzeti élet aljas kufáraií ? De hát szerencsére a teremtő Gondviselés még az erdei vadaknál is gyarlóbbakká tett bennünket sok tekintetben és éjszakai álmunkat, nyugodt emésztésünket mindez nem zavarja. Testi érzékeinkkel nem érzékeljük mindezeket, lélekben pedig — ugy-e ? — csak azt vesszük tudomásul, amit meg kell hallanunk. Minek — ugye? — vesződni olyasmivel, amin segíteni úgy sem áll módunkban. Hát igen, mindez a borzalom igaz, úgy van, de nem tehetünk róla. Éljük a magunk világát, ahogy éppen a legjobban lehet, áldozaHétfőn nyílt meg, amint már megemlékeztünk róla, az egy hétig tartó tanítói tanfolyam a polgári fiúiskola tornatermében, ahol a megnyitóünnepség után kezdetét vette a tanfolyam érdemi része. Délután a Göndöcs-kerti pavillonban gyülekeztek össze a tanfolyam hallgatói és este 8 órakor felvonultak a leventezenekar kíséretében fáklyásmenetben a Erdélyi Sán- dor-uton, a br. Wencheim Béla-uccán, a Pe- tőfi-uccán, a Városház-uccán át megkerülve a Békésmegyei takarékot a Vármegyeház uc- cán át a Mussolini-térre az országzászlóhoz. Itt felemelő hangulatú ünnepélyt tartottak, melyen a borongós idő ellenére szép számmal jelentek meg a gyulaiak is. Az ünnepélyt a leventezenekar vezette be magyar ábránd j eljátszásával, majd az Erkel-dalkör elénekelte a Magyar Hiszekegyet. Rózsa Gyula izzó magyar hazaszeretettől áthatott beszédet mondott. Ezt követőleg a zenekar a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország c. dalt játszotta el, majd átvonultak az Erkel-szoborhoz, azt megkoszorúzták az énekkar elénekelte a Régi panasz, sőt ma már veszélyes állapot a Szent István-utnak a kórház előtti szakaszának és az Erdély Sándor ut burkolatának hepe-hupás, gödrös volta. Az a csodálatos csupán, hogy eddig még nem kerültek az illetékes körök abba a helyzetbe, hogy felel- niök kelljen a bekövetkezett szerencsétlenségekért és károkért. Utána jártunk a dolognak és azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a Szent. István ut burkolása már csak rövid idő kérdése. Az ál- lamépilészeti hivatalnak sikerült jó burkolati anyagot szerezni. Budapesten ugyanis felszedték a még békebeli aszfaltburkolat egy részét és azt fogják itt felhasználni. Ez még kiváló háború előtti, amerikai aszfalt, ami sokkal tar- tósabb, mint a ma használatos aszfaltanyag. Kevereni nem kell, csupán felfőzni és már alAz aránylagos nyugalom után ismét borzalmas órákat élt át Sanghai. A város legszebb utcáján a Nanking-Roadon, amely a nemzetközi negyeden húzódik végig, egy nagykaliberü nehéz tüzérségi gránát csapott le és óriási pusztítást okozott. A gránátrobbanásnak az első jelentések szerint 300 halottja és 500 sebesültje van. A gránát a gyönyörű bulvard legforgalmasabb tot ne kívánjon senki tőlünk. így beszélnek ők, akiktől még eddig senki sem kívánt áldozatot, senki nem is látta, hogy ők maguk áldozatot hoztak volna, akik duvadai, vámszedői a nemzet tragédiájának. Vigyázzanak, mert ha egyszer a milliók szeme, melyet ide- ig-óráig el tudnak vakítani üres, csak gyűlöletet szító frázisaikkal, kinyílik és látni és hallani fognak, kegyetlenül számonkérik majd, hogy miért nem dolgoztak erejük végső megfeszítésével a nemzet sorsának enyhítésén, miért gátolták rágalmaikkal, gáncsolódásaik- kal azokat, akik dolgozni akartak. A számon- kérő szó hatalmas lesz, nem lehet majd ki- beszélésekkel, magyarázgatásokkal kibújni a felelősség alól. Mindenért ’elelni kell majd : azért is, amit megtettünk, azért is, amit nem tettünk meg. Vigyázzon mindenki, amig nem késő ! Himnuszt és ezzel az ünnepély végétért. Az ünnepély után a tanítóság visszament a pavilonba, ahol, mint a város vendégei szórakoztak, táncoltak. Tóth Ferenc orosházai róm. kát. tanító köszöntötte a város képviseletében megjelent Szentes Károly helyettes polgármestert, megköszönve a szives fogadtatást. Tizenegy óra körül jó hangulatban oszlott szét a tanitótársaság. Úgy volt, hogy kedden délután a Jó- zsef-szanatóriumot tekintik meg. Ez azonban a bizonytalan időjárás miatt elmaradt, e helyett a „Columbia“ kötszövőgyárba mentek, mig szerdán délután Stéberl András hentes- árugyárát tekintik meg és lesznek vendégei. Csütörtökön délután Békéscsaba város meghívásának tesznek eleget a magyar tanítók, megtekintik a város nevezetességeit és a város megvendégeli őket. Pénteken megtekintik a gyulai várat és a város nevezetességeit. Szombaton befejeződik a tanfolyam és a tanítóság szétoszlik, hogy rövidesen hozzákezdjen a reá váró nagy munkához. kalmas a burkolásra. Ugyancsak nagyon rossz állapotban vannak a vasúti állomásra vezető, nagyforgalmu Erdély Sándor ut és az Árpád-utca. Úgy értesülünk, hogy ezek burkolása iránti tárgyalások is folynak és remélhető, hogy a közeljövőben ezek az úttesteket is rendbehozzák. Dr. vitéz sarkadi Márki Barna alispán nyilatkozata szerint a Sarkadi útnak a város határától a hidig terjedő szakaszát állandó jellegű burkolattal látják el, azon túl a határig lehengerelteik. Még nem történt döntés, hogy váci aszfalttal burkolják-e, avagy pedig aszfaltszőnyeggel, mint a csabai utat. Ugyancsak rendbehozzák a gyulavári felé vezető utat. A szükséges kőanyagot már lerakták az úttest két oldalára, a munkálatok a közeljö vőben megindulnak. részén robbant, a Wingonsun- és a Sun áruházak között, Á halottak között több európai is van. A Newyork Times sanghaii haditudósítója Bilingham, halálosan megsebesült. A legutóbbi táviratok megerősítették azt a hirt, hogy a japán hadvezetőségnek sikerült partraszállitani Vuszung környékén több had osztály katonaságot. Egyelőre még titkolják a hadosztályok számát és a partraszállás helyét. A magyar tanítóság a gyulai országzászlénál Most már hsina árosán rend behozzák a üzeni István-ütni és Erdély üándor-utat Sanghai borzalmas órái