Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-08-20 / 188. szám
Qyla, 1937. angiisztns 20 péntek LXIX. évfolyam 188. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal tfyala Várcsbáz-uka 7 szám TeSeíon ti>ula 32. nsramanraansBEH Politikai napilap Főszerkesztő; DÖBAY FERENC f Előfizetés egy hóra helyben 3.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Szent István Egy árva, minden más európai fajtól idegen nép : a magyar telepedett meg a Duna- Tisza rónáin több, mint ezer évvel ezelőtt. Karddal szerzett hazát magának a Kárpátok ölén. Harcias, vitéz fajta volt, melyet a nép vándorlás vihara sodort végig Ázsia és Kelet- európa síkjain. Élete állandó harcok sorozata volt, csak természetes, hogy életeleme lett a harc és hogy uj hazájában sem tudott egykönnyen a nyugati népek civilizációjával, kultúrájával megbarátkozni. Megvolt saját kultúrája^ hiszen Írástudó nép volt. Bizonyára megvolt saját művészete, ipara, mely azonban egészen más volt, mint a nyugati, régebben ittlakó, kultúrát, civilizációt nagyrészben a római birodalomtól örökölt, már többé-kevésbbé pol- gárosult nemzeteké. A magyarok harcias életmódja, kalandozásai annyira ellene ingerelték a szomszédos nemzeteket, hogy létkérdéssé vált a magyarságra, hogy szakítson múltjával, térjen át egy egészen más életformára : legyen vallásában, kultúrájában, állami életében a nyugati országok népeihez hasonló. Óriási probléma ez egy nemzet életében. Annak az uralkodónak, aki ezt az átalakulást keresztül tudja vinni, a legkiválóbb államférfim tehetséggel kell megáldva lenni. Hiszen a magyar népnél fennállott a legnagyobb nehézség, mely a metamorfózissal szembeszegült és ez a magyarság valiása volt. A magyarnak nemzeti vallása volt. melyet általában pogánynak mondanak, amely azonban nem volt pogány annyiban, hogy nem volt bálványozó, hanem egyistenhivő. Mindenesetre azonban a magyar lelkiségnek ősi megnyilvánulása volt, maga az ősi magyar lelkiség. Ha valamit nehéz elhagyni, úgy a lelki- struktura az, amitől megválni nem egyköny- nyen lehet. El lehet azt érni, hogy szinleg annak mutatja magát a nemzet, aminek érdé- | kei rendelik, de belsejében még sokáig ott ki- * sért a múlt, sőt néha erős kirobbanásokra is vezet, amikor az ország felelős vezetője fájó szivvel bár, de kénytelen a nemzet érdekét annak esetleges akarata ellenére a legerősebb eszközök igénybevételével is megvédeni. Ilyen helyzetben volt, ebből a szemszögből látta nemzete sorsát a magyarok királya I. István, aki később a szent melléknevet érdemelte ki. Manapság szokásos bírálni István király tetteit. Sokan szemére vetik, hogy túlságosan az idegen eszmék szolgálatába szegődött. Hogy megnyerje nyugat kegyeit, rázuditotta az országra az idegen papok seregét, akik a magyarság leikétől teljesen távol állottak és tüz- zel-vassal irtottak mindent, ami a magyarság sajátos lelki kincse volt. Ennek köszönhetjük, hogy még csak nyomokban sem maradt meg jóformán semmi a magyar ősmult bizonyára gazdag lelki kincseiből. Ennek köszönhető, hogy Magyarországon mindjárt kezdetben elhomályosodott a nagytömegekben a nemzeti öntudat és erősödött meg az idegen befolyás. Hát birálni még akkor is könnyű dolog, ha ennek a birálatnak tudományos kutatás szerezte alapjai vannak. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy szent István előtt a nemzet fennmaradásának, vagy pusztulásának kérdése állott. Tudta, mert széleslátókörü, tudományosan képzett uralkodó volt, hogy Magyar- ország élete, vallásában is vagy hozzáidomul a nyugaton már meggyökerezett formákhoz, vagy elpusztul a nemzet. Hiszen a magyarok előtt már annyi nép kísérletezett itt honalapi- tással és egynek sem sikerült. Hogy a magyar ma itt van és ezer év annyi és oly súlyos viszontagságait legyőzve az egyetlen komolyan számbavehető tényező a Kárpátok medencéjében, ez a magyarság államalkotó erején kívül elsősorban szent István és az ő nyomdokait követő Árpádok érdeme. Mert ne felejtsük el, hogy nemcsak uj államformát, nemcsak uj vallást kellett meghonosítani népének lelkében, nemcsak uj foglalkozási ágakat kellett megkedveltetnie, hanem még arra is vigyáznia kellett és a kérdést bölcsen megoldania, hogy a sok jelentkező protektor közül ne azt válassza, amelyik esetleg a nemzet függetlenségét kivánja cserébe a nyújtott kulturjavakért. Nemcsak hadvezérnek, nemcsak hittérítőnek, hanem elsőrendű törvényalkotónak és országszervezőnek is kellett lennie. És szent István minden téren kiválónak bizonyult. Az ország egyházi és politikai megszervezése egyaránt mintaszerű volt és alapját képezi mai berendezkedésünknek. Amellett nem volt szolgai másoló. Ez a magyarázata például annak, hogy Magyarországon nem fejlődött ki sohasem a hűbériség alapján felépülő államszervezet, hanem a magyarság leikéhez sokkal közelebb álló vármegyei rendszer, ami egyébként egészen sajátos magyar kormányzati forma volt. A magyar király mindig alkotmányos uralkodó volt és az volt szent István is, aki országos gyűléseken hozta nagyszerű törvényeit. igaz, hogy Magyarországon az idegen hittérítők olyan alapos munkát végeztek a magyar múlt emlékeinek kiirtásában, mint talán sehol máshol és még -azt a csodálatos alkalmazkodást sem látjuk a magyar tradíciókkal szemben, mely olyan nagy erőt biztosított a római egyháznak más népek vallásos meggyőződésének kialakításában. így az ős gerMár megemlékeztünk róla, hogy a jég meglehetős károkat okozott vasárnap Gyula határában. Erősen megszenvedték az istenité- leti időt a kertgazdaságok, de a mezőgazdaságban is meglehetős pusztítást végzett. Most érkezetekbe a részletes jelentések a városgazdaság károsodását illetően, E szerint a tengeri szára, mint takarmány nem lesz használható, legfeljebb mint izikóró. A jég egyes helyeken olyan erős volt, hogy átütött a csuhán is és megsértette a zsenge szemet. A tengeriszárban mintegy 80 százalék, a szemben pedig mintegy 25 százalék károsodás lesz. Nagy a kár a másodterményekben, igy a szu- dáni fűben és a kölesben. A lucerna negyedik kaszálás előtt állott, részeseknek volt kiadva, akik azonban a vasárnapi jégverés után nem vállalkoztak a lekaszálásra, annyira tönkreAzoknak a falvaknak, amelyek a mai Gyula határában a török világ előtt és alatt elpusztultak, se szere, se száma. Jó részüknek a helyét sem tudjuk ma már még hozzávetőleg sem megmondani. Nem egynek a neve is teljesen feledésbe ment. Ki tud ma már Bagd- róí, Alabiánról, Fejéremről, Izsákról, Karkóról, Szélhalomról, Szentmóricról és Turgonyról ? Pedig ezek mind a gyulai határban állottak. Ilyen elfeledett község Boldogfalva is. 1510-ből vau az első adatunk róla. A mai szabadkai határrészen állott. Lakosai 1552-ben a törökök elől elmenekültek. Azóta lakatlan maradt a kis falu. Neve is feledésbe ment. 1729-ben még mutogatták kis templomának helyét, azt azonban már senki sem tudja, hogy mi volt a község neve. Szabadkán Vidó János gazda földjéről a múlt évben egy faragott kődarab került a múzeumba, melyet az eke vetett ki. A múlt héten a niuzeum ásatásai során megpróbáltuk azt a helyet. Valóban találtunk is ott egy kb. 40—50 sirt magában foglaló kis temetőt, tégmánok leikéhez olyan közel álló természeti misztikumot, helyesebben annak szimboliszti- káját oly nagyszerűen ki tudták elégíteni a keresztény vallásban, amikor például az Odin- nak szentelt tölgyet, a Donareichet egyszerűen átveszik, mint Boldogasszony fáját. A magyarságnak bizonyára megvolt a maga gazdag természeti vallásos szimbolizmusa, abból azonban nem marad ineg jóformán semmi. Gondoljuk azonban meg, hogy Szent István maga meggyőződéses, buzgó keresztény volt, igy neki elsősorban a kereszténységnek maradéktalan átültetése volt fontos, mert ezzel akarta népének a legnagyobb jót, a meggyőződéses keresztény hitet biztosítani. Szent Istvánt a magyar századok igazolták. Az ő müve ezer év után is viharállóvá tette a magyart és mi, a nyugatnak egykor rettegett ostorai a századok folyamán vérezlünk nyugat és a kereszténység védelmében. így lett a nemzetek Saulusából a nemzetek Paulusa. Igaz, hogy nyugat hálátlannak bizonyult, de a Pálok sorsa a martirium. Bizonyos azonban az, hogy István király müve nélkül ma nem volna magyar az aföldi rónán, sem a Székelyföldön, sem a Tátra vidékén, sem Bácskában és bíztunk abban, hogy Szent István nyomdokain haladva eljut ez a nemzet odáig, hogy ismét együtt lesz a nagy király országa. Addig busán zeng az ének millió magyar ajkakon : verte a jég, hogy nem tartják érdemesnek levágni. A város öntözött kertgazdaságában a salátamagban 40 százalékos kárt állapított meg a biztosítóintézet szakértője. Az uborkamag- termés teljesen tönkrement, ami annál súlyosabban érinti a várost, mert a biztosítótársaságok nem vállalják az uborka biztosítását. Tetemes a kár a zöldpaprikában és a paradicsomban városszerte. A nagyértékü lucernamag teljesen elpusztult. A meglevő kevés gyümölcsöt a szélvihar és a jég tették tönkre, a szőlőt pedig, amely amúgy is rothadni kezdett, most már teljesen megsemmisítette. A még igen szép mennyiségben indán levő diny- nyét is jóformán teljesen elpusztította a jégverés. la és vakolattőrmelék is került elő, a templom alapfalának azonban sem a kis temető területén belül, sem azon kívül nem volt semmi nyoma Az általában szegényes mellékletü sírok közt volt néhány, amelyeknek mellék- letanyaía fényt derített a temető korára. E szerint Vidó János földjén a XVI. században temetkeztek. Ez az időpont egyezik az oklevelekből meríthető adatokkal. Hogy temploma volt Boldogfalvának, az valószivü. Nem lehetetlen azonban, hogy az általunk feltárt temető és ezzel együtt a XVI. századbeli Boldogfalva nem ugyanazon a helyen volt, mint az esetleg már a középkorban is fennállott falu és temetője. Ez a környékbeli falvak történetében igen gyakran előfordult. Meglehet, Boldogfalva temploma és középkori temetője azon a másik közeli határ helyen volt, melyet a múlt század végén, az akkori tulajdonos, Illés József téglaégetés céljából lehordott s amelyben ma is élő szemtanuk előadása szerint téglaalapot is találtak. Implom József. Hol vagy István király ? Téged magyar kivan . . . Részletes adaték a Jég gyulai pusztításáról Előkerült a régi Baldofjfalva temetője
