Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-08-19 / 187. szám

iynla, 1937, augusztus 19 csütörtök LUX. évfolyam 187. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal Gyula Városfeáse-ntca 7 szám Telefon Syula HZ. Vezércikk Nagymultu, sajátos műfaj ez az irásmü. Annak idején, az úgynevezett régi jó időkben valami egészen különös nimbusza volt a ve­zérnek, aminek megírását nem igen bízták akármicsoda emberre. Régi, rutinirozott, ren desen nagytudásu munkása volt a betűnek, akit a lap elejére engedtek. Még ma is meg­van sok lapnál ez a tradíció. De vannak saj­tóorgánumok, melyek racionalizálták a ve­zércikket. Inkább csak rövidlélegzetü elme­futtatások vannak mostanában az első oldal első hasábjain, vagy kiszorultak az első ol­dalról, hogy helyet adjanak a manapság olyan vad iramban száguldó mindennapos esemé­nyeknek, amelyek talán jobban megragadják a ma mindig siető emberének figyelmét és hamarabb lesz hajlandó azokat a szerény obu- lusokat kifizetni, amibe egy újság kerül. Sok helyen a lap belsejében húzódik meg szeré­nyen egy-egy halvány vezércikkszerüség, de vigyáznak ott is, hogy érdekes betűkből szed­ve valami'egészensajátos’jZsurnalisztikai Ínyenc­séget Ígérjen az a kis cikkecske. Természetes, vannak még ma is lapok, melyeknek olvasói mindennap ott találják az őt megillető helyen azt a cikket, amely a lap szellemének a legpregnánsabb kifejezője szokott lenni. Valóságos politikai programbeszédek ezek még akkor is, ha nem éppen kimondot­tan politikai megnyilatkozások. Vannak még a nemzeti közéletnek olyan kimagasló ténye­zői. akik értékes gondolataikat szívesen bízzák az újságok nyilvánosságára és ilyenkor szü­letnek a gazdasági, művészeti és egyéb szak­cikkek. Ezekre szokták sokan azt mondani, hogy — hála Istennek — nem kell ezután már azo­kat az értéktelen politikai ömlengéseket olvas- niok, hanem valami realitás is van a lapokban. Igazuk van ezeknek a kritikusoknak, de csak részben. Abban ugyanis tévednek, hogy mostanában nem politikai cikkeket olvasnak. Csak éppen a politikai cikk fogalma értékelő­dött át egészségesebb formába, aminthogy a politika is mást jelent ma, mint jelentett azok­ban a boldog évekbea, amikor nem volt any- nyira a lét és nemlét kérdése a mindennapi életnek a részletekig menő kormányzati meg­oldása. Azt szokták mondani, kogy ma a kor­mányok totalitásra törekszenek. Minden leg­kisebb részét a nemzet életének a legmélyeb­ben benyúló kormányzati szabályozásnak ve­tik alá. Olyan ágazatait szorítják paragrafus- korlátok közé a gazdasági életnek például, melyek azelőtt a szabadverseny természetes utján nyertek a mainál sokkal sikeresebb megoldást. Ha azonban ezeknek a napilapok­ban is, éppen vezércikkformájában is olvas­ható panaszoknak a mélyére tekintünk, látni fogjuk, hogy a cikkek sugalmazottak, bizo­nyos gazdasági érdekeltségek tiltakozó, vagy iniciálni akaró megnyilatkozásai. Ma a kormánynak — igenis — bele kell nyúlni a gazdasági élet legmélyére, nem sza­bad figyelmen kívül hagyni a legkisebb rész­leteket sem, mert nagyon drága tandíjon sze­rezte meg az ország lakossága azt a keserves tapasztalatot, hogy a szabadverseny esetleg az ország nagy részének gazdasági tönkre­tételét, a kezük munkájából élő tömegek ki- uzsorázását és nyomorba sülyedését idézheti elő csak azért, hogy egyesek őket meg nem illető jogosulatlan haszonhoz jussanak. Avagy a buzahatáridős játék nem a gaz­da véres verejtékének eredményét harácsol­ta-e össze, hogy azután a fogyasztók megél­hetését az árak felhajtásával tegyék szinte le­hetetlenné ? Ma, a nemzetközi gazdasági el­zárkózás, az autarchiák idején nem kell-e pél­dául a kivitel és behozatal ügyét a legszigo­rúbb állami ellenőrzés alatt, sőt állami szer­vek kezében tartani ? Láttuk, hogy a szabad­Poiitíkai napilap Főszerkesztő; DOBAY FERENC f Előfizetés egy hóra helyben 1.30, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fiilér versenyes gazdálkodás idején hova fejlődtek a munkabérek. Nem kellett itt az államhatalom­nak közbeavatkozni, hogy a dolgozók meg­kapják legalább megközelitőleg azt, ami őket munkájukért megilleti ? Avagy a földbirtok­probléma nem annyira országos életkérdés, hogy azt ki kell venni az adásvétel rideg kai márforgalmából ? És még számtalan részletét felemlithetném az ország gazdasági életének, amelyeknél kimondhatatlanul fontos volna, hogy az állam hessegesse el a sóvár profit- vadász duvadait a nemzeti életnek, amelyek | valamennyien nagyon, de nagyon megérde- : melnének számtalan vezércikket mindaddig, amíg a magyar milliók élete emberivé nem válik. Ma nem a diszproblémák kerülnek a \ lapok élére, mert a kis, mindennapi dolgok jj fontosságának méretei kitágultak, Csonka­magyarország életgondjai ma számtalan apró meg nem oldott kérdésszövevényből tevőd­nek össze, melyek összességükben rettentően nyomasztó súllyal nehezednek a felelős ténye­zők vállaira. Innen van az, hogy a ma vezércikke nem az elméleti elmefuttatások remeke szo­kott legtöbbször lenni, hanem a kínlódó élet bajai, gondjai töltik meg az első hasábokat. Ezek a gondok, ezek a bajok azonban egy nemzet, el lehet mondani, hogy ma egy világ életét viszik előre, vagy nyomorítják meg és igy vezérszólamai annak a komoran hangolt zenekarnak, amit ma közéletnek mondanak és, amelyben a vezérszerep mindenesetre a min­dennapi gondok palifóniája, ez adja meg az alapszólamot, hogy a zenei kifejezéseknél ma­radjunk, itt is nagyon divat a diszharmónia. Nem olyan nehéz a helyzet, mint a mólt évben — mondja vármegyénk alispánja Végefelé készülődik a nyár, augusztus már egészen mélabus őszi hangulatokkal ked­veskedik. Ilyenkor az embernek a közeledő : tél gondjai teszik nyomottá a hangulatát, i Azonnal eszünkbe jut, hogy fűtőanyagunk j még nincs, az éléskamrában legfeljebb, ha zöldbab, tök, paprika, paradicsom húzódik meg azokon a polcokon, ahol ezelőtt gyü­mölcsbefőttek, izek, jamek diszes sora állt. De eszünkbe jut, hogy mi lesz a télen a munkássággal ? Jut-e majd munka és ennek ! nyomán kenyér mindenkinek ? Elmentünk dr. j vitéz Márki Barna alispánhoz és megkértük, í tájékoztassa a nyilvánosságot idevonatkozó- j lag. Az alispán a következőkben válaszolt: Lényegesen jobb a helyzet, mint tavaly, 1 vagy különösen tavalyelőtt. A termés tavaly ; jó volt, az idén közepes. Ennek jó hatása az I idén már érezhető volt. Munkanélküliségről az idei nyári tavaszi és még az őszi hónapokra vonatkozóan sem lehet beszélni. Aki dolgozni akart, megkereshette a maga és családja ke­nyerét. Nem mondom én, hogy a munkásság most már ki van elégítve. Más nívót szán- j tunk mi a magyar munkásnak. Ennek legfé- j nyesebb bizonyítéka a kormányzó urnák szolnoki beszéde. Ez a beszéd minden szavá- i ban a magyar nép és nemzet szeretetétől át- izzott vallástétel volt. Vannak azonban a vármegyének olyan ré­szei, ahol szomorúk az idei állapotok is. így a Sárrét vidéke, mint majdnem minden esz­tendőben, az idén is aszálykárról panaszkod- hatik. A téli munkanélküliséggel kapcsolatos külön inségakció az idén nem igen lesz. Foly­nak ugyan most is közmunkák, melyek az őszi hónapokba is belenyúlnak és vannak tervbevéve olyan kora tavasszal meginduló további munkák, amelyek bizonyára meglehe­tős fontosságúak lesznek a munkakeresők szempontjából. Olyan általános inségakcióra azonban, mint az elmúlt évek folyamán, nem lesz szükség. Amint mondottam, az idén jó közepes termésünk volt. A tengeri jobb, mint más me­gyéjében az országnak. De különösen jó a takarmánytermés az idén. Ez abból a szem­pontból fontos, hogy a magyar lucernának például — mint azt Szolnokon Ereky Károly I nyugalmazott miniszter mondotta — nagysze­rű fehérje tartalma van, ami más országok lucernájában nincs. A bő takarmánytermés állattenyésztésünk szempontjából nagyon fon­tos. A gazdák a terményekben felhalmozott fehérjeanyagot állataikban halmozhatják fel és értékesíthetik. Különösen szépen fejlett és nagy jövője van Békésmegyében a lótenyésztésnek. A vármegye legnagyobb részében a Nonius fajtájú lovat tartják és igen szép eredményeket érnek el vele. Egyes nagyobb gazdaságok és Gyula vidékén félvér lovakat tenyésztenek. A ma­gam részéről mindent elkövetek, hogy a ló- tenyésztést lehetőleg előbbre vigyem. Ezt cé­lozzák az évenkint rendezett ügetőversenyek, melyeknek az a hivatása is megvan, hogy a ló nem luxus. Egyébként lótenyésztésünk­nek szerte az országban jó neve van ; a szarvasi Noniusnak mindenütt hire van. Ha szakszerű­en foglalkoznak a lótenyésztéssel egyesek még nagy eredményeket érhetnek el. Ha a békésmegyei ügetőversenyek meghonosodnak, akkor meglehetős pénzeket is hoznak a várme­gyébe egyrészt a versenyekre( érkező közön­ség révén, másrészt pedig a békésmegyei ló hírneve jó piacot és különösen jó árakat biz­tosit majd a gazdáknak. Így legalább megszűnik az az állapot, hogy a vármegyét alig ismerik, vagy legfel­jebb egy-egy botrányhir révén félreismerik. Ebből a célból jó volna, ha a hozzánk jövő idegenek, helyesebben más magyarországi vidékről hozzánk látogatóknak tervszerűen tudnánk megmutatni és bebizonyítani, ghogy a békésmegyei nép a legbékésebb természetű, jóirányban vezethető és hálás, ha azt látja, hogy sorsát jószándékkal irányítják. Ismétlem — fejezte be az alispán nyilat­kozatát — bízom benne, hogy az idén keve­sebb szociális nehézséggel kell megküzdenünk a télen, mint tavaly. Ennek oka. mint mon­dottam elsősorban a jobb terméseredmények­ben kereshető. A vasárnapi jég nem igen mondható csapásnak, legfeljebb kártokozónak, mely egyes helyeken és terményfélékben okozhatott ugyan érzékeny károkat is, de nagy általánosságban nem rontott lényegesen a gazdasági helyzeten. 480 pár cipő-megrendelés A gyulai kisiparosokból alakult Bőranyag Beszerző Szövetkezet az Iparosok Országos Központi Szövetkezete közvetítésével újabban igen jelentős megrendelést kapott tagjai részére. A napokban irta alá a vezetőség a szer­ződést 480 pár gyermekmenhelyi cipő elké­szítésére. Értesülésünk szériát hamarosan további állami megrendelés fogja lehetővé tenni azt, í hogy a Szövetkezet ki tudja használni tagjai munkaerejét, hogy részükre biztos megélhetést és állandó keresetet nyújtson.

Next

/
Oldalképek
Tartalom