Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-08-14 / 183. szám
flynla, 1937. aiigiisztns 14 szombat LX1X. évfolyam 183. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal Gyula Városház-utca 7 szám Telelőn Gyula 32. Politikai napilap Főszerkesztő; ÖOBAY FERENC f Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér A sajtó Budapesten sajtókiállitást rendeztek. Be" mutatnak ott mindent, ami szakembert, nagy- közönséget érdekelhet ezzel a világot átformáló fogalommal kapcsolatban. Mert a sajtó ma már fogalom Kultúra, todomány, g<izda- sági élet el sem képzelhető ma már az ólomkatonák millióinak naponkénti felsorakozása nélkül. Életet, tudást, szépséget hozott a sajtó a világra. Hozott pedig a milliók számára. A lelkek megnyilatkozásának közege. Ha a lélek istenküldötte nemes lélek, úgy a sajtó hasábjairól béke, boldogság igéje árad. De a lelkek — jaj ! — nem mind tiszta lelkek és, ha a sajtó ezek üzenetét, sugallását, bujíogatását hozza és szórja szét a tudást, irányítást váró lelkekbe, úgy pusztulás, kin, szenvedés árad szét a sajtótermékek átkos soraiból. Tehát áll a sajtó kiállítás. Megilletődött áhítattal állják körül azt a sajtót, amelyen 1848-ban a szabad sajtó első termékeit nyomták. Akkor a Nemzeti dal és a Tizenkét pont voltak a cenzuramentes sajtó zsenge termései. A magyar csak áhítattal és kegyelettel tekinthet arra a régi masinára, amely Petőfi, Jókai, Vasvári lánglelkének adott szárnyakat, hogy magyar felszabadult lelkek között szétterjedve közkinccsé legyen minden gondolatuk, mely gondolatoknak minden rebbenése ezért a sokat szenvedett nemzetért volt, ezt akarja felemelni, ezért a magyar hazáért tudta csak igénybevenni a sajtógépeket és ezért kellett a szabad sajtó, hogy a magyar nemzet és a magyar haza, a magyar nép érdekeit lehessen magyarán szolgálni. Gondoljuk el, maradt volna annak a sajtógépnek csak egy szilánkja is épen, ha a márciusi nagy napok héroszai azt tapasztalták volna, hogy egyetlen betűje is a haza, vagy a nemzet ellen nyomódott le? Elgondolható lett volna akkor, amikor a szabad sajtó kivívásának mámorában ünnepelt a nemzet, hogy bárki is le mert volna Írni egyetlen sorocskát, a közös szentség a magyar haza ellen ? Pedig akkor vívták ki a sajtószabadságot annak ellenére, hogy tudták, hogy a citadella ágyúi Pest városára vannak szegezve és a tüzérek egész nap égő kanócokkal állottak az ágyuk mellett. Igen, az a sajtószabadság születésének nagy és szent napja volt. De az az ünnep tiszta volt, az az ünnep magyar volt. A sajtó azután is valami magasztos, valami tiszta eszményi intézmény volt. Arany, Petőfi, Jókai, Eötvös, Kemény, Tompa és a magyar panteon többi nagyjai Írták akkor a könyveket, szerkesztették az újságokat. Akkor a sajtó drága kincse volt a magyar szellemiségnek. Idegen akaratok, idegen eszmeáramlatok, idegen tanok csak annyiban találtak nyilvánosságot a magyar sajtóban, amennyiben azok a nemzeti érdekek szolgálatába be voltak illeszthetők. Ez volt akkor a magyar sajtó, a magyar irodalom Nézzünk szét azonban ma a magyarországi sajtó tájain. A Landererék egyszerű sajtója mellé bizonyára nem állították ki azokat a rotációsokat, amelyeken évek hosszú során át rombolták a magyar nép lelkét, amelyeken a hazafiságot gúnyosan ha- zaffy-ságnak csúfolták, amelyeken olyan termékek születtek, melyek kigunyoltak, kipellengéreztek mindent, ami a magyarság életében szent, tiszteletben álló, az ősi magyar erkölcsökön felépülő intézmény, szokás berendezkedés volt. Az Istentagadás, az erkölcstelenség dicsőítése áramlott, min* szennyes áradat a magyar lelkek felé. A házasság idejétmulta ostobaság, mely legfeljebb úgy viselhető el, ha a családi élet tisztaságát minden lehető módon bemocskolják, a fiatalság erénye nevetséges ósdiság, a hetéra a jövő női ideál. Minderről nem köteteket, hanem könyvtárakat gyártottak össze bomlott agyú gonosztevői a lelkek országának. Nem gyártottak, hanem gyártanak ma is szakadatlanul. A mérgezés folyik ma is. De bizonyára nem állították ki azt a sajtógépet sem, amelyen ugyanaz a déli liberális dicsőítette Kun Bélát, mint krisztusi szelidségü ártatlan mártírt, amely most méla- busan idézi a sajtókiállitással kapcsolatban a negyvennyolcas szent napok szellemét, Írván, hogy ma nincs sajtószabadság. Igaza van, ma nincs sajtószabadság, ma sajtószabadosság van. Amikor büntetlenül gyalázni lehet a közéletnek ezért az országért éjt-napot áldozó vezető tényezőit, amikor azt lehetett írni a spanyol borzalmakkal kapcsolatban, hogy már virrad Spanyolországban. Amikor országron tásra szövetkező moszkvai gazemberek lefogását, mint rendőri brutalitást lehet heteken keresztül szidalmazni, amikor az „irodalmi“ termékektől jobban kell óvni ártatlan gyermekeink lelkét, mint a legveszedelmesebb fekélytől, akkor valóban nincs sajtószabadság Magyarországon, hanem a legsötétebb sajtókalózkodásokra nyílik szinte korlátlan lehetőség. Avagy sajtószabadságról lehet Magyar- országon beszélni, amikor nemcsak hogy a fent igazán csak miniatűr összefoglalásban ismertetett sajtólehetőségek vannak, hanem semmi nem jelenhetik meg, vagy legalább is nagyon szerény keretek között, ami nem annak a romboló, destruáló szellemnek a szolgálatában áll, amely szellem terjesztésére hatalmas kiadóvállalatok vagyona készséggel megszerezhető. Ha ma iró, újságíró boldogulni akar, legyen az akár a legragyogóbb tehetség, meg kell alkudjon a helyzettel és csak általuk megszabott keretek között mozogva, az általuk kívánt eszméket hirdetve bizhat abban, hogy nyilvánossághoz és ami azzal egyet jelent, boldoguláshoz jut. Igen, a sajtó nagy hatalom, de ma az a helyzet, hogy a sajtó is éppén úgy ráfekszik a közvéleményre, éppen úgy kiuzsorázza az irók és a közönség lelkét, mint az anyagi életünket fojtogató kartellek. Vannak — hála Istennek — kivételek is, de éppen ott mutatkozik meg legjobban, hogy ma a sajtószabadságot nem az államhatalom korlátozza, hanem az a nemzeti életünket élősdi szivókáival át meg átszövő idegen hatalmasság, amely minden lehető módon lehetetlenné akarja tenni azt, hogy ezen a magyar glóbuson más, mint amit ők kívánatosnak találnak, a sajtó utján nyilvánossághoz jusson. Minderről nagyon valószínű, hogy nem fog felvilágosítást kapni a sajtókiállitás látogatója. Nem lesznek ott azok a sajtógépek, amelyekről fentebb szólottunk, de nem is od- valók azok, hanem a bűnügyi múzeumba. 300 hold szikes földet fognak feljavítani Tavaly már szép sikerrel folytak a szikes talaj j avitási munkálatok. A talajjavítás digózással történt, ami munkaalkalmat is biztosított bizonyos mértékben. A tavalyi jó eredmények alapján vitéz Ricsóy-Uhlarik Béla dr. főispán az akciót az idén is folytatni kívánja. Az ügy megfelelő előkészítése céljából csütörtökön délelőttre magához hivatta értekezletre a járási gazdasági felügyelőket, a vármegyei gazdasági felügyelőség vezetőjét, Márky Jenő gazdasági felügyelőt és a két központi gazdasági felügyelőt. Az értekezleten a főispán kijelentette, hogy eljár a földművelésügyi kormánynál, hogy az idén is bocsásson megfelelő összeget ■ szikes tál ajj avitási célokra rendelkezésére, ügy I gondolja, hogy az idén mintegy 250—300 kát hold szikes földet lehet majd digózás utján feljavítani. Számítása szerint egy kát. hold megjavítása nem kerülhet többe 230 pengőnél, ennek 15 százalékát a főispán folyósítja, a gazdáknak csak a fennmaradó részt kell viselniök. Erre a célra kölcsönt kaphatnak a gazdák, melyet tiz év alatt kell visszafizetniük négy százalékos kamattal. Egy gazda legfeljebb két hold megjavítására szükséges ösz- szeget kaphat. Az alsófoku hatóságokat utasította már, hogy az igénylőket Írják össze. Szikj avitási kölcsönért csak augusztus 30.-ig lehet jelentkezni a községi elöljáróságoknál. A munka november 15.-én veszi kezdetét. Vasárnap lesas ai €OTTL harmadik héívégi kirándulása Megfelelő idő esetén vasárnap megtartják a gyulai kerületi pénztár rendezésében a harmadik vasárnapi kirándulást, mely úgy a biztosított fiatalság egészségi állapotára, valamint erkölcsi tekintetben is nagyon jóhatá- sunak bizonyult akciója az Országos 'Társadalombiztosító Intézetnek. A fiatalság örömmel és hálával fogadja a kirándulások rendezésével részére biztosított testi-lelki felüdülési alkalmat és egyre többen jelentkeznek a kirándulók közé való felvételre. A kirándulás ez alkalommal is a szokott módon folyik le, amennyiben reggel hét órakor az intézet székházában reggelit kapnak a kirándulók, kiérkezve a szanatóriumban istentiszteleten vesznek részt, majd tízóraira kapnak vajas, vagy mézes kenyeret, utána játék, fürdés. Tizenkét órakor ebédelni fognak ; az ebéd ez alkalommal csontlevesből, tök-, vagy zöldbabfőzelékből fog állani vagdalt hús feltéttel, utána dinnyét kapnak a bizonyára jóétvágyu kirándulók. Ebéd után ismét a szokásos szórakozás, majd vacsorára marhapörkölt lesz burgonyával. Bizonyára ismét egy kellemes nap emlékével fognak majd este hazatérni a fiatalok. Most vasárnap már Orosházán és Gyomén is lesz ilyen kirándulás, melyet, ha az időjárás megengedi, mind a három helyen tábortűzzel fognak befejezni. Majdnem félmillió kenyerét A bukaresti sajtó nagy megelégedéssel állapítja meg, hogy az impériumváltozás óta 400.000 kisebbségi, nagyobbrészt magyar tisztviselő vesztette el kenyerét. Csupán az Államvasutak negyvenezer embert bocsátottak el nyelvnemtudás címén. Ezzel kapcsolatban újabb nyelvvizsgákat tartanak országszerte. A vizsgákon azok is kötelesek megjelenni, akik már előzőleg megfeleltek. A himagyartól vette el Románia vatali főnök állapítja meg, hogy ki köteles nyelvvizsgára menni és ki nem. A nyelvvizsgák rendkívül szigorúak lesznek. Aki négyes osztályzatnál rosszabbat kap, az megbukott és el kell hagynia állását. Ákik négyes és hetes osztályzat között felelnek meg, azokat az Ókirályságba helyezik át és helyükön csak azok maradhatnak, akik nyolcas, vagy kilences osztályzatot kapnak.
