Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-07-08 / 151. szám

LXIX. évfolyam 151. sxi\m Qynla, 1937. jnlius 8 csütörtök BÉKÉS «> Szerkesztőség ,és kiadóhivatal Gyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32. Politikai napilap Főszerkesztő ; DOBAY FERENC f Előfizetés egy ,hőra helyben í .50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Ne erkölcsbiráskodjanak, hanem hamut | rendezzük Nem lehet egyszerre zsiványt és hintve fejükre mellüket verjék és tűnjenek el ! zsandárt is játszani. Ha van közéleti erkölcs- a közszereplés színteréről. Ha tehát a priuszt [ telenség, az kumulálva található ott, ahol kutatjuk, arrafelé sokkal több a lelet, mint j leghangosabb vásári zajjal kiáltják világgá a errefelé, ahol ők akarnak erkölcsi autodafét j közéleti morált, ha van nemzetvesztő dema- tartani. Húzzák csak fel azt a keztyüt, de j gógia, nem kell Népszaváéknak a más portá- csak azért, hogy amihez ők hozzáérnek, meg I jára átkiabálni. Söpörjenek — a maguk ajtaja ne fertőződjék. j előtt, mert portájukhoz az Augias is — fényes, Nem lehet a múltat meg nem történtté 1 tiszta szalon, tenni azzal, ha a magunk bűneit másokra ök- — A Nemzeti Egység endrődi szervezete mozgalmat indított egy állami ga­bonaraktár felépítése iránt A priusz A politikai morál teljes mértékben köte­lező arra, aki a közélet fórumán ágálva akar­ja polgártársait valamely irányba vezetni és velük a maga felfogását, világnézetét elfogad­tatni. Közkelet szólásmondás formájában ez úgy hangzik, hogy akinek vaj van a fején, az ne menjen a napra. Teljes mértékben ért­hető, ha a közéleti szereplő egy szép napon arra ébred, hogy fejére olvassák múltját, néha nem egészen az igazságnak megfelelő formában. Ismételjük a közéleti szereplőnek áilani, sőt kiáltani is kell minden bírálatot. Minden közéleti szereplésre alakult közű­iét, legyen az politikai párt szervezet, vagy egyéb tömörülés, bizonyos morálisnak tartott alapelvet vall magáénak. A legkevesebb, ami az ilyen csoporttól elvárható, hogy alapelveit illetőleg következetes legyen elsősorban ön­magát illetően. Ha ez a következetesség meg­van, akkor legalább önmaga előtt feljogosí­tottnak érezheti magát annak a csoportnak minden tagja, hogy mások felett ítélkezzék Akkor joga van bizonyos társadalmi ferdesé- geket ostorozni és minden lehető módon ki­pellengérezni. Aki azonban ezzel a salvus conductussal nem rendelkezik, ne merjen bí­rói talárt magára ölteni, mert könnyen meg­eshet, hogy hamarosan leráncigálják róla és maga kerül a vádlottak padjára. Mindezt pedig elmondjuk abból az alka­lomból, hogy a Reggel cimii hétfői sajtóter­mék egy nehány nyilaskeresztes vezető állí­tólagos kommunizmus alatti múltját szellőz­tette meg. A Népszava pedig habzsoló kéjjel rekapituálta az egész elmefuttatást. Ne tessék félre érteni, nem a nyilaskeresztesek feje fáj nekü k. A maguk dolgát majd elintézik ők. Minket a Népszava viselkedése lep meg; nem teljes következetlenségét illetően, mert hisz azt megszoktuk, de ez már a Conti-utca tájékáról is sok, hogy amit nem is olyan ré­gen feltétlen követendő, egészen komoly halálbüntetés terhe mellett követendő, egyedül üdvözítő hitvallásnak irt elő minden holtaknak és eleveneknek, az ma, illetve ak­kor azonnal bűn, mihelyt azt valaki más po­litikai keretben helyezi el. Az csodálatos — írja a Népszava — hogy mennyire kitudó­dik egyes emberek múltja. Hát ez valóban csodálatos, de megvan az a kellemetlen olda­la is, hogy ez e kitudódási képesség nem hajlandó — teszem azt — csak a horog, vagy egyéb keresztesek irányában korlátozódni. Mit gondolnak a Népszava tájékán, vájjon, ha valakinek eszébe jutna csak egy kicsikét is szétnézni arrafelé is bizonyos er­kölcsi priuszok után, nem világlana-e ki igen rőt világítással mindenütt a biborpirosba ját­szó múlt, sőt itt-ott a jelen is ? Érdekes az is, hogy mindazok, akik meg- undorolva esetleg attól a sátáni farizeizmus- tól, mellyel Marx honi követői a nemzet bol­dogulását veszélyeztetve, mindenesetre meg­nehezítve akarják magukat hófehér jellemű Catoknak kijátszani, elhagyják a szociálde­mokrata pártkereteket, azonnal egyszerre söp­redék lesznek, akihez csak lelki és erkölcsi keztyüvel mer hozzáérni a Népszaváék gáncs nélkül való lovagi szelleme. De félre a tréfával! Azok, akiknek működése nyomán ebben az országban annyi könny és vér fakadt, azok húzódjanak vissza odvaikba és hálás csodál­kozással gondoljanak ennek a nemzetnek va­lóban krisztusi türelmére, mely lehetővé teszi nekik azt, hogy itt nyugodtan élhessenek, sot a néptömegek lelkét tovább is mérgez­hessék. Örüljenek, hogy nem kérik számon a magyar katonák demoralizálását, a határok védtelenül hagyását, a sok kiontott vért, a vég­telen nyomort és szenvedést, amit átkos mű­ködésük ránkzuditott. A Körösök hajózhatóvá tételének a hajó­zási és szállítási lehetőségek óriási horderején felül megvan az a nagy jelentősége, hogy egész sereg munkálatot tesz szükségessé. A Nemzeti Egység endrődi szervezete éppen ettől a gondolattól vezéreltetve mozgal­mat indított, hogy az endrődi hid mellett ál­lami gabonaraktár állíttassák fel, avagy pedig, ha az a község utján, vagy szövetkezeti ala­pon létesülne, megfelelő állami támogatás biz­tosíttassák erre a célra. Eme kívánságuk előterjesztése végett küldöttségileg óhajtanának a földmivelésügyi miniszter elé járulni és eme küldöttség veze­tésére — mint értesülünk - dr. vitéz Ricsóy- Uhlarik Béla főispánt, dr. vitéz sarkadi Márki Barna alispánt, dr. Sorbán Jenő főszolgabírót, a község főjegyzőjét és biráját és Csernus Mihály apátplébánost akarják felkérni. Ezt a mozgalmat azzal támasztják alá, hogy a hajózás megindulása egy ilyen gabo­naraktár felépítését elengedhetetlenné teszi, viszont Endrőd központi fekvését, a község 26000 holdas határát, de a szomszé­dos Kondoros, Turkeve, Kondoros tanya, Me­zőiül- keleti. Szarvas község nyugati határré szét tekintve a raktárnak Endrődön való fel­építése látszik elsősorban szükségesnek. An­nál is inkább, mert Endrőd mind a négy irányban kövesuttal rendelkezik. r Óriási részvét mellett temették el a magyar aviatika nagy halottját. Dobos Istvánt Gyulán Kedden délután már félnégy óra tájban a gyászoló közönség beláthatatlan tömege fe­ketén kígyózott a gyulai utcákon, a Miklós- város végen, a Szép-utcában fekvő gyászház felé. Ilyen hatalmas gyászoló tömeget rég nem láttak Gyula utcáin. A város egész la­kossága igyekezett leróni kegyeletét a magyar nemzet egyik nagyra hivatott és vitéz fia : Dobos István iránt. A Szép-utca 18 szám alatti gyászház úgy­szólván eltűnt a fekete gyászoló tömeg kö­zött Egymás hegyén-hátán álltak az emberek. Most érkezett meg a gyulai frontharcosok öt­ven emberből álló egyenruhás diszszakasza. Fegyelmezett megjelenésük, kitüntetésekkel feldíszített mellük, barázdás, markáns arcuk nagyban emelte a fényét a gyászszertartásnak. Jön a katonazenekar. Itt van dr. Varga Gyula, Gyula város polgármestere. A katonaság részé­ről a tisztiküldöttséget jókai Takács Elemér al­ezredes vezette. Megjelent a gyászháznál Wenck- heim Lajos gróf a feleségével, a Gyula és Vidéke általános Ipartestület tagjai teljes lét­számban. Pont négy órakor megjelenik a re­formátus egyház részéről Szabó József segéd­lelkész temetési ornátusban. A nehéz tölgyfa­koporsót elborítja a koszorúk hata más töme­ge. Rövid ima után az Ipartestület asztalos szakosztályából hatan felemelik a katafalkról a koporsót s lassan ráhelyezik a négy ló által vont gyászkocsira. Vezényszó hallszik. A front­harcosok diszszakasza arcvonalban formálódik. Előttünk áll a frontharcos kegyeleti zászlóval egy rohamsisakos zászlóvivő. Utánuk a katona zenekar áll fel, majd a koszorúkat vivő gyász­kocsi következik a négyes fegatu dísz­kocsi, amely Dobos István kihűlt tetemét szál­lítja az örökkévalóság felé, hat frontharcos veszi körül, végül a gyászoló család, a tiszti­küldöttség, az Ipartestület. Utána a gyászoló közönség ezreinek tömege következik. A ka­tonazene gyászindulót játszik s annak méla­bus hangjai mellett megindul a menet a tu­lajdonképpeni gyászszertartás színhelye, a re­formátus templom felé. Amíg az országzászló előtt vártuk a gyászmenet felbukkanását, addig a templomot zsúfolásig megtöltötte az érdeklődők tömege. Itt látjuk Wenckheim József grófot a felelégé­vel teljes feketében, vitéz Orsovai József jó­szágigazgató vezetésével az ókigyósi uradalom személyzetét teljes számban. Itt van Almásy Denise grófnő A templom előtti téren is hatalmas tömeg verődik össze. Izgatottan vár­ják a történendőket. A rendőrség alig tudja közöttük a rendet fenntartani. Pont háromnegyed 5-kor a Kossuth La­jos utca felől előtűnik a nyári napsütésben egy rohamsisakos szép szál frontharcos fekete mezőben fehér frontharcos jelvényes kegye­leti zászlót a magasba emelve. Utánna arcvo­nal menetben a frontharcosok disszakasza. Csillognak a kitüntetések a nap sugaraiban, lassú ütemben egyszerre dobbannak a iábak. A templomhoz érve, aki tud még beszorong és végighallgatja a gyászszertartást. Rácz Sán­dor dr. segédlelkész tart magasszárnyalásu be­szédet, majd Radó István a műegyetemi sport­repülők kiküldöttje megható szavakkal búcsú zik el Dobos Istvántól. Még ezek történnek. Kígyós irányából megjelenik egy repülőgép és egyenesen az uj református temető felé tart lassan repülve. Az orátió bevégzése után a többezerre menő tömeg megindult a gyászoló családdal együtt a temető felé. Időközben Harsányi Pál esperes is csatlakozik a gyász­menethez. Kint a temetőben hat frontharcos emeli le a koporsót a gyászkocsiról és helyezi el a megásott sir felé. A könyörgés és ima vé­geztével lassan leeresztik a koporsót a sirba. Hangosan dübörögnek a hulló göröngyök. Hangosan felsírnak a gyászolók. Fent a ma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom