Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-07-04 / 148. szám

1937 julius 4 BÉKÉS 5 Vitéz Mécséi* Endre gazdasági sikerének titka Mégy pengő mázsánkénti külön haszonhoz jut az „Aranyözön“ termelője Jókét, mint a kereskedőket nagy vesztesé­gek érték.“ A továbbiakban elmondja, hogy bár nem hive az egykéz rendszernek, mégis el­ismeri, hogy az adott helyzetben a kormány helyesen cselekedett. Később a múlt év sza­badkereskedelmi kalózkodásáról a következő­iket mondja : Az egykéz elsősorban is jobban tud számolni a fellépő konkurenciával, nem tör­ténik alákinálat és nem nyílik tere az egyéni spekulációnak, mert ez az egyéni spekuláció okozta egyedül az elmúlt évben a több szá­zezer pengőre tehető kárt, ami a makóiakat érte. Mert hiszen ismeretes, hogy az érté­kesítés kezdetekor minden piacra kerülő hagymát jó áron el lehetett volna helyezni, de az egymást kergető és felelőtlen hossz- Jiirekre a termelők visszatartották az árut. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy il­letékes helyen győzött a Pesti Tőzsde ál­láspontja. A fentiekhez csak az a hozzátenniva- lónk van, hogy mielőtt a túloldal életharco- sa az Omke mérges fullánkjait kiöltené az -egykéz ellen, nagyon jó! tenné, ha a libe­rális gazdasági lapokat is végig olvasná, mert ellen esetben más alkalommal is -alul maradhat. Mi megelégedéssel kons­tatáljuk, hogy milyen nagy az egyetértés liberálisék között. Tízéves találkozó a gyulai gimnáziumban A gyulai rk. reálgimnázium érettségi ta­lálkozóinak történetében talán egyedülálló si­kerrel tartották meg összejövetelüket junius 28-áu az 19 ?7. évben végzett diákok. Reggel nyolc órakor a templomban dr. Domanek Pál békéscsabai plébános, találkozóra össze gyűlt diákok volt hittanára, mondott Te Deumot. Beszédében kérte volt diákjait az in­tézetben kapott erkölcsi értékek megőrzé­sére. Az intézetben a találkozók nevében dr. Németiiy Sándor üdvözölte lendületes beszéd­del volt tanárait és diáktársait, melyre Németi József gimnáziumi igazgató könnyekig meg- .ható, közvetlen szavakkal válaszolt. Ezután a találkozók az intézet hősi halottainak emlék­művét koszoruzták meg, majd fényképezés következett, végül a diákemlékek felújításá­val és megbeszélésével a tantermeket járták végig. Az intézetből a tanárov és volt tanít­ványok hozzátartozóikkal az Otthon kávéházba mentek, hogy vidám sörözés közben folytas­sák az élmények elbeszélését. Délután Németi József igazgató vezeté­sével — a diákok szeretett és népszerű igaz­gatója úgyszólván az egész napot volt tanít­ványai körében töltötte — a Szentháromság temetőbe vonultak, hol Ila-Tóth József volt tornatanáruk sírjára helyezt-k koszorút, a messze idegenben, Délamerikában elhalt Dund- ler Károly emlékére pedig a mindenki ke­resztjét koszoruzták meg. Este a Békésvármegyei Kaszinóban ban­kett volt, melyen dr. Itnplom János számolt be társai tiz évéről. Ezek szerint a 27 együtt végzett közül egy halt meg, kettőnek sorsa ismeretlen, tizenheten végeztek főiskolát, és­pedig hét jogász, öt orvos, két mérnök, egy ref. pap, egy katonatiszt és egy állatorvos. A többieknek érettségivel sikerült elhelyezked­niük : négy magántisztviselő, két postatiszt és egy sportoktató katonatiszt. Barthos István főhadnagynak a Kormányzó Urra mondott pohárköszöntője után dr. Hirmann József volt osztályfő örömteljes szavakkal szólt tiz év múltán összejött diákjaihoz. Vacsora után még sokáig maradtak együtt a tanárok, volt diákok és hozzátartozóik s családias ünnepségüket nagyszerű hangulatban maradandó emlékekkel fejezték be. Négy középiskolát végzett jó csa- ládból való fiút, jó Írással felveszünkjiro- dai gyakornoknak. Merkúr hiteliroda. Br. Wenckheim Béla-utca 9. 673 Egy idő óta a baloldalról mind erő sebben és erősebben támadják a kormányzat s mindazon fontos, az exportkereskedelem irányítására befolyással biró tényezőt, akik a Németországgal való minél szorosabb gaz­dasági kapcsolatok kiépítésének hívei. Deviza- politika szempontjából teszik állandóan kritika tárgyává a német—magyar kereske­delmi kapcsolatokat, de bölcsen elhallgatják azt, hogy nemesvalutáju országokban való kísérletezés a Németországba exportált áru­cikkeknél problematikus. A devizapolitikai szempont eltörpül amellett, hogy a sok krí­zisen keresztül ment paraszt végre megfelelő árat kapjon terményeiről. Ez pedig első­sorban a németországi eladásoknál érhető el. Hogy pedig ezt el tudtuk érni, elsősor­ban vitéz Mecser Endre földbirtokosnak, a Mezőgazdasági Kamara elnökének köszön­hető, aki személyes közbelépésével és német- országi barátainak fel asználásával segítette és segíti ma is intranzigens politikájával, melynek sarkalatos pontja, hogy a keresz­tény gazdatársadalom munkájáért és termei- vényeiért megkapja a lehető legmagasabb ellenértéket. Ennek elérése érdekeben azu- tén vitéz Mecsér igyekszik — nagyon he­lyesen — a terményértékesitésből a feles leges kereskedői láncszemeket kikapcsolni, mert ezáltal a termelői ár közelebb jut a fogyasztási árhoz és az igy elért több ha­szon egyenesen a termelőnek jut. Részben emiatt a belső, részben a Németország felé exportáló egykézrendszer gazdaságpolitikája miatt állandó támadások pergőtüzébe került vitéz Mecsér, aki nemcsak kint a lövész­árkokban, hanem itthon a gazdasági hábo­A mai szélsőséges társadalmt viszonyok húsz egynéhány év alatt nagyon megváltoztatták a nők társadalmi állását. A magyar nép véréből és verejtékéből vagyonok és paloták nőttek az egyik oldalon, mig a másik oldalon ezzel szemben beállott a keresztény dolgozó tömegek mind szélesebb rétegének a proletáriálizálódása. Évről évre nő a keresztény nyomor s ma már ott ál­lunk, hogy leányaink már lizennégy-tizenötéves korukban kénytelenek beállani a kenyérkeresök hatalmas táborába, és ők alkotják azután a dől gozó magyar nők társadalmának legfrissebb haj­tásait. Munkájuk a robot. Fizetésük megszégye­nítő. Az egyenlítő körüli egzoktikus tájakon egy- egy rabszolga többet keres kevesebb munkával, mtnt ők. A legfiatalabb dolgozó nők munkaköréről, fizetéséről, vágyairól és ábrándjairól az alábbiak­ban próbálunk hü képet nyujtam. A tizennégyéves dolgozó leány problémája. Első, aki felderítő utamban elém sodródott, egy négy polgárit végzett félig gyermek. Aligmult el tizennégy éves. Kék szemű, szőke. Szép sza bályos fehér arccal, Termete gyermekes, még csak sejti a formát. Pár hete végezte el iskoláit, de hát szegény özvegy édesanyja van, aki magát is csak nehe­zen tartja el, dolgoznia kell. D ilgozik is egy üzletben. Kiszolgál. Napi tiz órát dolgozik ős fizetése havi tiz pengő. Megkérdem tőle, mit szeretne a legjobban és mi'az, amire vágyódik. Meglepődve néz rám. Elgondolkoik s aztán mosolyogva válaszol: — Szeretném, ha száz pengőm volna. — Most én ütődöm meg s kérdem, miért éppen száz pengőt kíván ? — Mert ennyibe kerül ma egy jó női kerék­pár — feleli. Egy jó női kerékpár birtaatása a tizen­négyéves dolgozó nő legnagyobb problémája. ruban vitézhez méltón állja a liberálisék pergőtüzét. A túloldal ugyanis azt igyekszik min­den erejével és a sajtó hatalmas fegyveré­vel bebizonyítani, hogy vitéz Mecsér, mint aki az Országos Mezőgazdasági kamara elnöke, nem köthet tengeri exportüzleteket. Itt azután elfelejtették, hogy vitéz Me­csér hosszas kísérletezéssel saját maga egy uj kukoricafajtát termelt ki és védjegyezte­tett, amely ma már előnyösen ismert világ­piaci cikk. Ez pedig az „Aranyözön“ nevű tengeri vetőmag, amelyért ma a külföld a mindenkori tőzsdei áron felül még 3 —4 P. felárat fizet. A gazdatársadalom hatalmas serege termeli már az Aranyözön tengerit s vitéz Mecsér segít önzetlenül nekik az értékesítésben. Ezért a rosszhiszemű sajtó manőver. A túloldalnak persze fáj, hogy végre a magyar közgazdasági életnek, aki sikereket érve el a nemzetközi piacokra a süllyedő liberális gazdálkodás felett uj utat mutat a magyar mezőgazdaság számára. Hogy mi is tulajdonképpen sikerének oka ? Azt nagyon szépen és találóan el­mondja egy, az Uj Magyarság cimü napilap munkatársának adott interjúban, és pedig a következőképpen: — „Rájöttem, kérlek, hogy tulajdonképpen az láj nekik, hogy nekem van a közgazdasági életben egy üzleti trükköm, amit ök (a túloldal. Szerk.) lelki alkatuknál fogva nem követhetnek. A trükk a követ­kező : én mint termelő pontosan azt szállí­tom rendelőimnek, amit ígérek. A nagy nyu­gati közgazdasági világban már régen el­terjedt ez a trükk.“ A tizenhétéves Carmen állandó munkát és több fizetést kíván. Tovább megyek. Következik egy tizenhét­éves varró leány. Hat elemi a végzettsége Car­men típus. Karcsú és ruganyos. Hosszú vékony ujjait apró barna pontocskákkal csúfítja el a varrótű. Félárva. Élesapja kiöregedett iparos. Dolgoznia kell. Dolgozik is szorgalmasan, ha van. Fizetése napi 80 fillér, 8 órás munkaidő mellett. Ha minden jól megy, megkeres havonta össze­sen maximum húsz pengőt. Ebből kell azután enni, ruházkodni, sőt szegény apját is támogatni a lakbérnél. Hát bizony ez nem rózsás helyzet. Megkérdem mi volna a legfőbb kívánsága. — Kívánságom? Furcsa, — feleli, — nem tudom elképzelni, hogy egy mai varroleánynak ilyenek is eszébe juthassanak. De ha már erről beszélünk, hát legyen. Szeretném, ha az év 365 napjából legalább 300 napot dolgozhatnék. Az órabérem ped g legalább harminc fillér volna. így azután jutna hetenként néha egy kis húsra, évente jobb ruhára, no meg néha-néha mozira is. A tizennyolc éves életbölcsész. Tizián hajjal, tizennyolc évének sugárzó fiatalságává'1 és szabályosan szép rózsás arccal jön a következő dolgozó leány, ő is kiszolgál egy cukrászdában Fizetése reggeli, ebéd, vacsora és tiz pengő. Elfoglaltsága napi 12—14 óra Ün­nepe nincs. Azonban ő már a fiatal nők elite gárdájá­hoz tartozik, mert neki már kosztja is van. Kérdéseimre halkan, félve meséli: — igen havi tiz pendőt kapok a kosztomon kivü', de kiszolgálok és ez a tény kötelezettséggel jár: öltöznöm kell és pedig jól. Hazu’ról semmit sem kaphatok. Négy polgárit végeztem és igé­nyeim vannak: cipő, harisnya, jó ruha, rendben tartott haj és több eféle női apróság és erre fe­dezetem mindössze havonta tiz pengő. Naponta este kilenc után megyek haza és pedig egyedül és igy ki vagyok szolgáltatva az aszfaltlovagok Mit mondanak a dolgozó nők?

Next

/
Oldalképek
Tartalom