Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-07-03 / 147. szám
gjjyiala, 1937. július 3 szombat LXIX. évfolyam S47. szánt Steerkeszíőségj’és kiadóhivatal Gyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32. Politikai napilap Fószerkesztő: ÖQBÄY FERENC f Előfizetés egy ,bóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám fára 8 fillér A magánalkalmazottak Törvényjavaslat fekszik a ház előtt; széleskörű vita folyik róla. Most nem foglalko zunk a leendő magánalkahnazctt-törvény részleteivel, csak általános jelentőségére kívánunk rámutatni nehány inkább csak vázlatszerü vonással. Mit jelentett eddig nagy általánosságban a magánalkalmazottipus ? Jelentette az alkalmazott részéről a munkateljesítmény és a munkaidő maximuma mellett a fizetés minimumát és a teijes bizonytalanságot az alkalmazott jövőjét illetően. Sohasem tudta a magánalkal mázott, hogy mikor veszti el kenyerét, mikor kerül főnöki szeszély, karíársi áskálódás, vagy betegség miatt az utcára. Különösen az utóbbi évek fokozott munkáskinálata, az intelligens el nem helyezkedettek egyre szaporodó nagy száma módot adtak a munkaadóknak arra, hogy alkalmazottait sokszor helótasorsba sülyessze. Megengedjük, voltak kivételek is Voltak vállalatok, ahol az irodai és egyéb alkalmazottak aránylag tisztességes viszonyok között keresték kenyerüket, de még itt is megtörtént, hogy a napi munkaidő az év túlnyomó részében 10—12—14 óra volt. A magánalkalmazott öregkora, munkaképtelenségének esetleges ideje a legritkább esetben volt úgy, ahogy biztosított. A mérleg teljesen a munkaadó; a tőke javára billent és természetesen a munka : a munkás rovására. Már pedig nem lehet eléggé hangsulyoz- zi : a termelésben a munka legalább is egyenlő értékű tényező a tőkével. Helyesebben: a tőke magában véve holt matéria ; a munkás teszi értéktermelővé. Amikor mi a tőke jogosult hasznáról beszélünk, nem az anyagi javak véletlen, vagy olykor morálisnak nem egészen mondható eredetű felhalmozására gondolunk, hanem gondolunk a tőkések, illetve a tőkével rendelkezők esetleges kivételes képességeire, melyekkel a termelést irányítani, piacokat felkutatni, szükségletek felmerülését előre megállapítani, mintegy megérezni tudják, gondolunk a kockázatra is, melyet a tőkének, illetve a tőkésnek vállalni kell. Végeredményben tehát a tőkés, a vállatati vezető sokszor az átlagot felülhaladó munkája érdemli meg az átlagnál magasabb díjazást. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a tőke normális rentabilitása nemcsak a tőkés, hanem az alkalmazottak érdeke is. Csakhogy az eddigi tapasztalatok túl nyomórészben azt igazolják, hogy a tőke tulajdonosai, irányitói — bár tisztában vannak a munka nagy jelentőségével, de annak gyakorlati következményeit levonni még csak megközelítőleg is csak igen ritkán akarják. Deklasszifikálják a munkát, mégpedig úgy a szellemi, mint a fizikai munkát, kivéve természetesen a maguk munkáját. így következik aztán be, hogy vannak évi 400.000 pengős jövedelmek és ugyanakkor a tisztviselők és a munkások ezrei messze az emberi létminimum alatti jövedelemből tengetik páriaéletüket. Ez természetesen igy nem maradhatott tovább. Voltak itt még a béke boldog idejében kormányok, volt a liberális gazdasági felfogást valló összetételű parlamentek és volt az állítólag a szociális haladás megvalósításáért harcoló szociáldemokrata-regime és a magánalkalmazottak életstandardja állandóan six- lyedő irányzatú volt. A Nemzeti Egység kormányának: Göm- böss Gyulának, Darányi Kálmánnak kellett jönni, hogy a magánalkalmazottak élete végre meginduljon az emberivé válás lehetőségének utján. Hogy a tőke oldaláról minden ilyen szerves rendezést bizonyos ellenérzéssel fogadnak, az a dolognak természetében leli magyarázatát, bár mentségét nem és az ilyen ellenérzés, sok esetben ellenakció még tőkés szempontból sem mondható észszerűnek. Azt azonban semmiképen sem tudjuk megérteni, hogy a képviselőház szociáldemokrata frakciója miért helyezkedik az elutasítás álláspontjára a magánalkalmazotti törvényjavaslattal szemben. Amit beszédeikben felhoznak, az minden, csak nem komoly érv. Azt mondani, hogy aggodalmaik vannak a törvény majdan kiadandó végrehajtási utasításával szemben, mert 1867 óta csak a kapitalizmus jogait rendezte a törvényalkotás és most, amikor végre a kormány és a törvényhozás ezen az állapoton segíteni kiván, egyszerűen azért nem járulni hozzá a segítéshez, mert nem csinálták meg hamarabb, — hát ez lehet a szociáldemokrata vezetők taktikája érdekében álló eljárás, de, hogy a magánalkalmazottak érdekei ellen van. az bizonyos. Azt is bünül rója fel a marxisták parlamenti szónoka, hogy a kormány átvette az ő szociálpolitikai terminológiájukat és hogy ami szociális hajlandóság van a kormányban, az a munkásság szociálpolitikai küzdelmének az eredménye. Ha az 1918-as őszirózsás forradalom hősei és azok hithü követői igazán a nép, a Egynegyed 11 óra után néhány perccel nyitotta meg a képviselőház csütörtöki ülését Sztranyavszky Sándor házelnök. Rövid interpellációkkal kapcsolatos elnöki bejelentések után a Ház áttért a kormányzói jogkör kiterjesztésére és a kormányzóválasztásról szóló törvényjavaslat tárgyalására. Ángyán Béla előadó a Ház ünnepélyesen feszült érdeklődése közben kezdte meg a javaslat ismertetését. A pártok elhatározásában én a nemzeti együttérzésnek nagyszerű megnyilatkozását látom dokumentumát annak, hogy nagyfon- tosságu alkotmányjogi kérdésekben, akkor, amikor a kormányjavaslat a parlamenti metódusok szerint kellő módon előkészíttetett, a pártok között mélyreható ellentétek nem lehetnek. A nemzeti együttérzésnek ezt a nagyon szép megnyilatkozását klasszikusan fejezte ki a bizottság tárgyalása idején Eckhardt Tibor, amikor azt mondotta, hogy a javaslat tárgyalásánál nem mint ellenzék, hanem mint magyar emberek vesznek részt a parlament ellenzéki tagjai. Ángyán Béla ezután tömören ismertette a javaslat egyes pontjait. Miután az elnök megállapította, hogy szólásra feljegyezve nincsen senki és szólni nem kiván senki, a vitát bezárta és a javas latot általáaosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelentette ki, majd megadta a szót Darányi Kálmán miniszterelnöknek. A miniszterelnök meleg hangon mondott köszönetét azért az állásfoglalásért. Ez az állásfoglalás — mondotta — úgy a külföldön, mint a belföldön a leghatásosabban bizonyítja, hogy a nemzet szempontjából döntő jelentőségű kérdések megoldására a magyar alkotmányos törvényhozás erői, mint mindig, most is megfeleltek és a tradíciókhoz méltóak. Bár közismert tény — mondotta a miniszterelnök — mégis szükségesnek tartom leszögezni, hogy a kormányzó jogköre kiterjesztésre irányuló javaslata egyáltalán nem a legfelsőbb helyről megnyilvánuló óhajnak volt következménye. Ismeretes, hogy Gömbös Gyula a Ház tisztelt elnökéhez intézett levelében három közjogi kérdés megoldását a kormányprogram részének dekratálta. Az egyik a kormányzói jogkör kiterjesztésének kérdése, a másik kettő pedig, amelyek között én még bizonyos judiumot lámunkásság érdekeit tartanák szem előtt, akkor most ünnepnapjaik volnának: örülniök kellene, hogy küzdelmeik eredményre vezettek, hogy akadt végre egy kormány, amely követeléseiket meghallgatja. Ha úgy látják, hogy ez a javaslat még nem ad meg mindent, mai szerintük még megadható volna, ezt a többlet követelést további akcióik számára tartják fenn, de ami megkapható ma, azt biztosítaniuk kellene azonnal a régen váró munkásság számára, ha — ismételjük — igazán a nép, a dolgozók érdekei volnának küzdelmeik célja. — Csakhogy nem az. Nekik a szociális nyomor állandósítása a fontos, mert ez lételemük és szereplésük egyetlen lehetősége. Nem a tömegek, hanem a munkásfillérekből jól dotált vezetői stallumok a fontosak. Ezért küzdenek fogcsikorgatva minden és mindenki ellen, aki a nép érdekét igazán szolgálja, mert minden a dolgozók emberi életét biztosító intézkedés az ő lábuk alól huzza ki a talajt. Ez az igazság és a munkás ezrek szeme is hamarosan kinyílik. tok, a felsőház reformja és az országgyűlés választásoknál a szavazás titkosságának bevezetése. A vezetésem alatt álló királyi kormány elődöm e nyilatkozatát magáévá tette. Meg volt győződve arról, hogy a nemzet általános kívánságának tesz eleget. A kormányzó Ur Őfőméltósága magas személyének bevonása a vitába nem volna helyénvaló. Most a vita nélkül hozott egyhangú határozat után már azt hiszem, hogy nyugodtan kijelenthetem és a tisztelt Ház is egészében osztja felfogásomat, hogy a nemzeti közvélemény ilyen egyöntetű kialakulásban elsősorban annak a mélységes tiszteletnek és megbecsülésnek volt döntő jelen- tőség, amely a nemzet minden osztályában és törvényhozásában a kormányzó Ur személye és kormányzói ténykedése iránt él. Amikor vesztett a háború, megeson ~ kitásunk és az ország rendjét feldúló fórra* dalinak után a nemzet abba a helyzetbe ke* rült, hogy megkezdhette a romok eltakarítását és az újjáépítés munkáját, a magyarság tör ténelmi életösztöne azonnal felismerte a helyes utat, amelyen az ezredéves ősi magyar királyság keretében az alkotmány szellemében állami szervezetét újjáépítheti. Csalhatatlan ösztönével találta meg azt a férfiút is, akire az országépitő munka vezetését bízhatta. A történelem fogja méltatni ennek a munkának jelentőségét és érdemét, amelyet a Kormányzó Ur Őfőméltósága az ország élén a nemzet érdekében végzett. Mi, akik tanúi és részesei lehettünk ennek a munkának, bizonyságot kell hogy tegyünk arról, hogy a nemzet belső egységét, amelyet a mai törvényhozási aktus is bizonyít, elsősorban az ő bölcs kormányzása biztosította, biztosította pedig olyan mértékben, amelyre történelmünk fényes lapjain van csak példa. — Ezt azt hiszem, belső megnyugvással láthatjuk valamennyien, a kormánynak s a tisztelt Háznak minden egyes tagja, kiknek ebben a munkában része lehetett. Kérem mél- tóztassanak a törvényjavaslatot részleteiben is elfogadni. Várható időjárás a következő haszonaégy órára: gyenge légáramlás, csak kevés felhő A hőmérséklet lassan tovább emelkedik. Pénteken reggel Gyulán á hőmérséklet 20 délben 22, délután 22 Celsius tok volt. Lelkes tüntetés a kormányzó mellett
