Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-05-25 / 115. szám
Gyula, 1937. májas 25 kedd LX1X. évfolyam 115. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal (Gyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32. Politikai napilap Főszerkesztő; DOBAY FERENC f Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Készítsétek el az Ur útját! Irta: Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás Mikor Hazánk fővárosában a XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszust várjuk, Keresztelő Szent János szellemében a próféta szavaival kiáltom magyar katolikus testvéreim felé : „Készítsétek el az Ur útját, tegyétek egyenesekké ösvényeit; minden völgy betöltessék, minden hegy és halom megaláztassék, •mert eljő az Ur“! (Izr., 40, 3—10.) Eljő pedig nemcsak úgy, mint máskor: eljő nem csupán inihozzánk, magyarokhoz, hanem minálunk, magyaroknál, gyönyörű székesfővárosunkban eljő az egész emberiséghez! És, ha Krisztus azt Ígérte, hogy ahol ketten, vagy hárman összejönnek az Ő nevében imád kozni, Ő is ott van közöttük és meghallgatást nyer közös imájuk: akkor bizonyos, hogy az 1938. évi budapesti Eucharisztikus Világkongresszuson Krisztus itt lesz közöttünk és meghallgatja annak közös imáját. Mert a kogresz- szuson és vele kapcsolatban nemcsak mi, magyarok, imádkozunk, hanem igazi testvériségben velünk imádkozik úgyszólván az egész emberiség. És ebbe az egyetemes, az egész emberiség nevében ég felé szálló közös imádságba, bibornok-legátusán keresztül belekapcsolódik maga Krisztus földi Helytartója is és — legalább lélekben — részt vesz benne az egész katolikus Anyaszentegyház. Milyen felséges, milyen biztató, milyen vigasztaló, hogy imádkozó seregeink között ígéretéhez képest itt lesz maga Krisztus Urunk a legméltóságo- sabb Oltáriszentségben és bizonyosan meg hallgatást nyer buzgó közös imádságunk a Katolikus Anyaszentegyház, a magyar Haza és az egész emberiség igazi javára. A kis Magyarország 1938-ban átmenetileg valóban nagy, óriási, egyetemes kegyhelyé változik, ahová mintegy búcsút járnak a nemzetek, ahová eljön az egész világ, mert akkor Hazánkban Krisztus Urunk bőségesebben és egyetemlegesebben osztogatja majd áldását és Kegyelmeit. Hogy azonban Isten áldásában és kegyelmeiben éppen mi, magyarok, minél bőségesebben és minél egyetemlegesebben részesüljünk: a kongresszussal kapcsolatos ünnepségek külső megrendezése mellett elsősorban lelki tekintetben kell az Ur eljövetelére előkészülnünk. Vessünk ki ezért szivünkből és lelkűnkből mindent, ami Isten törvényével és megszentelő kegyelmével ellenkezik, mert Isten ott osztogatja áldását, oda áratszja kegyelmeit, ahol üres edényeket talál. Üresit- sük ki tehát magunkat rendetlen vágyainktól és szokásainktól egészen, hogy alkalmasak legyünk Isten áldásának és kegyelmeinek befogadására. És, ha igaz, hogy ahol kevesebb van a miénkből, ott több van az Istenéből: akkor bizonyos, hogy ha egészen kiüresitjük és mintegy elveszítjük magunkat, megtaláljuk az Istent. Azért most, mikor a nagyméltóságu magyar püspöki kar szivbéli óhaja és főpásztori rendelkezése szerint a budapesti Eucharisztikus Világkongresszusra az egész országban egy teljes előkészületi eucharisztikus évet kezdünk és ennek során eucharisztikus szentbeszédekkel, triduumokkal, népmissziókkal, zárt lelkigyakorlatokkal, diszgyülésekkel és előadásokkal az Eucharisztia ismeretét, tiszteletét és szeretetét iparkodunk terjeszteni és magasabb fokra emelni: ne feledjük, hogy mindennek az Eucharisztia kultuszán kívül elsősorban az a célja, hogy lelkileg megtisztuljunk és megujhódjunk, vagyis, hogy igazi bünbá- nat és a töredelem szentsége által a megszentelő kegyelem állapotába visszajussunk, vagy abban megerősödjünk ; magán-, családi-, társadalmi és állami életünkben pedig megszüntessük mindazt, ami az Isten törvényével ellenkezik, mert vakmerőség nélkül csak akkor remélhetjük Isten egyetemleges áldását önmagunkra, magyar családjainkra, különböző társadalmi osztályainkra, édes Hazánkra, Egyházunkra és az egész emberiségre, ha legalább az áldáskérés idején már nem helyezkedünk szembe Istennek az egyént, a családot, a különböző társadalmi rétegeket és a nemzeteket egyaránt kötelező törvényeivel. Adja Isten, hogy az egész föld kerekségére innen Magyarországról induljon ki a nagy, világmentő restauráció, melyre soha nagyobb szükség nem volt, mint napjainkban, mikor a hitetlenek és istentelenek félelmetes tömegei sorsdöntő összecsapásra készülnek az istenhivők százmillióival. És, ha nemzetünk hosszú évezredeken keresztül sokszor az érdekeltek hálátlansága dacára kardjával, életével és vérével védelmezte a kereszténységet: a nyugati kultúrát és a keresztény államokat, most szellemi és lelki fegyverekkel a hála reményében is megvédelmezze és megmentse az egész emberiséget. Magyar eucharisztikus szent év megnyitó ünnepsége Zadravetz püspök szentelte fel a gyulai gazdaifjak zászlóját A róm. kát. egyházközség magyar eucharisztikus szent évi ünnepélyt tartott vasárnap délután a r. kát. gimnázium tornatermében. Ez alkalommal a legényegylet zászlóját felszentelte és megáldotta Uzdóczi-Zad- ravetz István, felszentelt püspök. A felemelő ünnepséget a gyulai r. kát. népénekkar nyitotta meg. Huszár László karnagy vezetésével Liszt Ferenc: Áld meg Isten c. üdvözlő karénekét és ugyancsak Liszt 0 salutaris Hostia c. egyházi éneket adta elő meglepő precizitással. Majd báró Apor Vilmos köszönti az egybegyűlteket, akik eljöttek ide, hogy ünnepeljék az oltári szentséget. Amikor ezt a szent évi ünnepélyt megnyitja, köszöntő és köszönő szóval fordul Zadravetz püspök és dr. Lindenberger János, apostoli kormányzó felé, akik a nagy bérmaköruti fáradalmak ellenére eljöttek ide, hogy bátorítsák, buzdítsák a lelkeket, hogy azok úgy készüljenek elő, hogy a lélek ünnepe impozán- sabb legyen a külső pompánál. Adja Isten, hogy a most megkezdődött szent év egy valóban szent korszak kezdete legyen, hogy mindenütt felviruljon a hit. Áldottak, akik az Ur nevében jöttek. Zadravetz püspök szólott azután, a sziveket, a lelkeket a tisztultabb magasságba emelve. Közeledik az Isten — kezdte a püspök — j s ez talán megváltoztatja a valóságot. A valóság az, hogy nem látásban, nem fényben telik a mi életünk, hanem éjfélkörüli sötétben, misztikus homályban. Sokszor sejtjük, sokszor kívánjuk, hogy ez a fény legalább átszürem- kedjék belénk, de nehezen teszünk lépéseket, hogy ezt a megsejtett fényt bele vigyük az életünkbe. Nem teszünk úgy, mint szt. Ferenc, aki mindenben, fűben, virágban megtalálta az Istent. Isten elrejtettségét többször megtörte ; megtörte Betlehemben, a Tábor hegyen, megtörte a Golgotán, Akkor lett Deus appro- pinquans, közeledő Isten, de az övéi nem fogadták be. Azért elrejtette magát az euka- risztia színe alá, hogy térdenállva, imával keressék és találják meg, mert az ember csak azt fogadja el és becsüli, amit nagy fáradsággal maga fedezett fel. így lett az elrejtett Isten tétlen állapota egy nagy hitbuzgalmi tevékenység megindítója. Ez a halotti helyzet lett minden üdvösség forrása. Állandóan fakadnak uj élethullámok, aggastyánok tűnnek sírba és ezt az élet hullámzását az elrejtett Isten nem nézi felülről, hanem áthatja szent vérével és tevékenységével. A magyarság, a regnum Marianum engedje bele életébe az Euchansztikát. Én sokat várok a szent évtől — folytatta a püspök — kívánom, hogy az Eucharis- tia ne legyen a magyar nép számára elrejtett, hanem élő Isten- Akkor a Szent év meg fogja hozni a magyarság vágyait is. A szalézi intézet növendékei énekeltek nagy felkészültséggel egyházi éneket, majd dr. Lindenberger János apostoli kormányzó világította meg annak fontosságát, hogy XI. Pius pápa sokak ellenére Magyarországnak adta a 34. eucharisztikus kongresszus megrendezésének jogát. Megérti a szent atya intézkedését. Visszagondol u. i. az 1030. évi szabolcsi zsinatra, amelyen a magyar püspöki kar a király jelenlétében az esztergomi érsek elnöklete alatt törvénybe hozta, hogy minden vasárnap minden magyarnak templomba kell járni és minden évben legalább egyszer magához kell venni az Eucharisztiát. Ennek a 34. eucharisztikus kongresszusnak a megrendezése a nemzet becsületbeli ügye, mindenki készüljön rá teljes erővel, tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy abból tisztességgel kerüljön ki a magyar nemzet hírneve. Adja Isten, hogy ez a kettős jubileumi év meghozza az integer magyar hazát. Majd a püspök megáldotta a szép zászlót, melyet Csomós Péterné adományozott és adott át, melyet a legényegylet ifjúsági elnöke : Baksa Mihály talpraesett rövid beszéddel megköszönt. Végezetül a népénekkar előadta Jósvay Gábor Székely kis litániáját. A magasztos ünnepély hatása alatt álló közönség nem tudott azonnal szétoszlani, mert megeredtek az ég csatornái, mintha Isten a szentévi áldások sorát a rég várt májusi eső megadásával akarná megkezdeni. Munkás családipóüék, megyei talajtani kutatások és több fontos ügy a kisgyülésen Békésvármegye törvényhatóságának kis- gyülése május 24-én ülést tartott, mégpedig úgy közgyüléselőkészitő, valamint a rendes kisgyülési tárgyakat elintéző kisgyülést. Az alispáni jelentést elfogadják. Alispán jelenti, hogy ezentúl a hozzá befutó segélyiránti kérelmeket a kisgyülés elé hozza, hogy a kényszerű elutasítások ódiumát elhárítsa magától. A kisgyülés tagjainak egyhangú véleménye szerint ez a kérdés az alispán kezében van a legjobb helyen. A főispán javaslatára úgy határoznak, hogy csak a nagyobb jelentőségű ügyeket hozza a kisgyülés elé belátása szerint az alispán. Érdekes volt Csernus apát felszólalása, aki prémiumokat szeretne adatni a többgyermekes munkásoknak, mégpedig úgy, hogy nagyobb legyen a napszám- juk, még a nőtleneké kisebb. Csizmadia András attól fél, hogy ez visszaélésre vezet, mert csak a nőtleneket fogják alkalmazni. Állami alapot kellene létesíteni, amelyből családipótlék volna folyósítható. Á főispán megígéri, ’ hogy a családipótlék ügyében eljár, feliratot | a nem szabályszerűen beterjesztett indítvány
