Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-05-02 / 98. szám
Cynla, 1937. május 2 vasárnap LX1X. évfolyam 98. szám. BÉKÉS Szerkesztőség és kiadóhivatal Politikai napilap Előfizetés egy hőra helyben Gyula Városház-utca 7 szám Főszerkesztő; 1.50, vidéken 1.80 pengő Telefon Gyula 32. DOBAY FERENC f Egyes szám ára 8 fillér Szombaton délben Pongráez bérautós a Városház-ueeában elgázolt egy harmadik elemista kisleányt, aki az állami Közkorház- ban élet és halál között lebeg Mit mond az édesanya, a helyszíni bizottság és az áldozat buga aki vele szaladt át az úttesten ? Rákóczi szobra II. Rákóczi Ferenc, a magyar nemzeti élet legnagyobb alakja kap vasárnap szobrot Budapesten. Amit ember a legelkápráztatóbb földi javakból kivánhat, az mind tulajdona volt. Gazdagságban felülmúlta Európa leghatalmasabb fejedelmeit és uralkodó családjait. Már fiatal gyermekkorában érintette lelkét az elhivatottság szelleme. Mig mostohaapja, Thököly Imre a törökökkel szövetkezve harcolt a bécsi udvar ellen, azalatt Munkács várában édesanyjától, Zrínyi Ilonától megtanulta a hősi önfeláldozás és szabadság utáni vágy, de a kötelességteljesités és a magyar gondolat iránti hűség legmagasztosabb érzületeit. Hiábavaló volt későbbi időkben minden törekvés, ami a neveléssel óhajtotta kiirtani Rákóczi Ferenc magyar szellemét, neki küldetésszeriien ki kellett bontania a kuruc zászlókat. Az események s a közkivánalom való Sággal sodorták Rákóczi Ferencet a nemzeti felkelés megszervezésére. Attól a naptól kezdve, hogy Buda várából sikerült kiűzni a törököt s megindulhattak a nagy katonai vállalkozások az elfoglalt magyar területek visszafoglalására, Magyarország másfél évszázados törökuralom pusztítása után átszenvedett egy nem kisebb mértékben megalázó és pusztító korszakot. Ez volt az az idő, amikor Becs úgyszólván teljesen szabad kezet érzett az elgyengült magyar erőkkel szemben, olyan jogok elkonfiskálására, amelyek az ezer esztendős magyar alkotmányból fakadtak. Az elkeseredés határtalan volt. Azok, akiknek lelkét még a szabadságvágy és a magyar nemzeti gondolathoz való ragaszkodás érzülete töltötte el, tűrhetetlennek találták a magyarság lealázó sorsát. Hozzájárult még ehhez az a szörnyű szegénység, amiben az ország vergődött. Valóban csak a nemzet élére kellett állnia valakinek, hogy felgyulladjon a felkelés lángja. Ekkor érkezett haza lengyelországi birtokairól II. Rákóczi Ferenc, akit már kuruc zászlók alá tömörül seregek fogadtak s napról napra nőtt és sokasodott a kuruc hadse reg. Esztendőkön át folyt a magyar vér kurucok és labancok, kurucok és németek között s már-már minden jel azt mutatta, hogy a XIV. Lajos francia királlyal kötött barátság meghozza a magyar nemzeti álmok valóravál- tását, amikor Rákóczi Ferencnek arra kellett ráébrednie, hogy nem bizhat ez a nemzet senki ígéretében, barátságában, szerződésében, csak egyedül a saját erejében. Ez az erő ekkor már fogyatkozóban volt. A kurucok kezében a hosszú testvérharcban elfáradt a fegyver. Jött a majtényi sik s a Nagyságos Fejedelemnek menekülnie kellett. Előbb Lengyelországban, majd Danzig- ban, utána a Nap király udvarában töltötte a száműzetés idejét s végül Rodostóban fejezte be hontalan életét. Megrendítő tragédiája egy elveihez hűen ragaszkodó embernek az, amit Rákóczi Férése élete mutat. Meg kellett érnie, hogy saját nemzete, országgyűlése hazaárulónak bélyegezte s évszázadokon át nevét sem volt szabad említeni ott, ahonnan a nemzet ügyeit intézték. Mégis a nemzet legnagyobb férfiai között említjük, s ha a nemzeti érzés és a magyar gondolat ébrentartásáról beszélünk, valóban Rákóczi Ferencet kell a legnagyobb magyarnak tartanunk. Csak a legmélyebb vallásos érzéssel eltelt kebel, amelyben a szivet nemzeti érzés füti át, tudhatott megbékélést nyerni abban, hogy elveszítette egész birtokállományát, feleségét, elidegenítették tőle gyermekeit, s megfosztották honától örökre. A késői unokák még ma is lángolnak és sirvafakadnak Rákóczi nevének említésére s nem csupán emlékét őrizzük, hanem szellemét hirdetjük, amikor az Országház törvényhozó csarnokának kapuja elé odaállítjuk lovasszobrát, hogy hirdesse, mig magyar él, Rákóczi emlékezete nem fog kiveszni a szivekből soha. Úgy negyed 12 körül hirtelen csoportosulás történt a Városház-utcán, mégpedig a Winkler patika és a Werner divatáruház közti útszakaszon. Gyerekek kiabáltak. — Elütötte az autó ! Ebben a pillanatban Pongráez József gyulai bérautós autója alól vérző fejű kis elemista leánygyermek testét emelték föl, a kisgyermeket betették az autóba, de a tömeg közül senkinek sem jutott eszébe, hogy a vérző gyermeket első segélynyújtásban részesítse. Az emberek csak álltak és nézték, hogy patakban folyik a kislány füléből a vér, talán megrémültek és a rémület megakadályozta az embereket, hogy elsösegitségiiynjtásra gondoljanak. Ilyen válságos helyzetben érkezett a helyszínre Balázs Árpád, lapunk szerkesztője, aki félretolta az autó körül álló embereket, beugrott a kocsiba és elkapta a gyermek nyakán az ütőeret, megakadályozta, hogy az elvérzés bekövetkezzen. Pongráez bérautós a kórházba indította az autót, izgalmas percek következtek, a gyermek Iialálsápadtan feküdt a kocsi párnáin. még mindig folyt a vér, mikor aztán a Szent István-ut közepére ért az autó, a szerkesztő észrevette, hogy a vérzés csökken, de itt megint kritikus pillanatok jöttek, mert a kórház előtti úttesten az autó földobta a párnán a gyermeket, szerencsére Balázs Árpád idejében észrevette a veszedelmet és a nyak-ütőér erőteljes lefogásával megakadályozta azt, hogy a vérzés újból elinduljon. Ekkor már a kislány arca egészen halottsáppadt volt, igy érkezett az autó a kórház főbejáratához. Az autóban ülő rendőr orvosért szaladt, s mig a rendőr a felvételi orvost kereste, a gyermek kinyitotta a szemét, teste megvonag- lott és föl akart ülni. — Ányám, dadogta, anyám... De a szerkesztő visszanyomta a párnákra, csititgatta a gyermeket, aki egypiílanatigvisszanyerte eszméletét. Az orvos nem jött elő, az autót a sebészethez irányították. A sebészet följárójánál egy ápoló átkarolta a kislány testét, Balázs Árpád pedig, aki még mindig a nyak ütőerén tartotta a kezét, a fejét kulcsolta át és ebben a helyzetben vitték föl a sebészet első emeleten lévő osztályára, ahol a műtőasztalra került, az ápolónők azonnal az elősiető alorvos rendeletére megmosdatták és az alorvos megállapította, hogy az ismeretlen kislány, keponyaalapi törést szenvedett. Állapota súlyos. KI volt az áldozat, merült föl a kérdés. Valaki azt mondja, hogy Ráczéknak a kislánya a Krinolinból, vagy Galbácskertböl. Egy fiú elszalad az édesanyjáért, közben kiderül, hogy Rácz Máriának hívják és harmadik elemibe jár, a Belvárosi róm. kát. iskolába. Lent a kórháznál ott áll Pongráez autós, sápadtan kérdezi: — Meghalt ? — Nem, féloldali koponyatörést szenvedett, a gyermek élete az Isten kezében van. Tóth rendőr telefonon értesíti most a rendőrséget, a vizsgálóbírót a véres gázolásról, azután a gázoló autóval visszakanyarodunk a Városház-utcába, ahol nagy embertömeg gyűlt egybe. Tóth rendőr most fölirja azokat, akik szemtanúi voltak a gázolásnak, először is BD 625 jelzésű autó vezetőjét és utasait, akik a Dóka-féle benzin állomás felől igyekeztek az autóval Sarkad felé és állításuk szerint Pongráez, amikor a Dobay könyv- kereskedést elhagyta, intett, hogy át akar menni az autóstandon levő helyére. A sarkadi autó a jelzésnek megfelelően átvágott a jobboldalra. Ekkor jött a két kislány a Winkler-patika ‘ felöl. A kettő közül az egyik nem akart átmenni az úttesten, mert félt az autótól, a harmadik azonban a sarkadi autót figyelve át akart szaladni az utón. Ez a kislány volt Rácz Mária. A kislány ugylátszik nem figyelt a Pongrácz-féle autóra és igy történhetett meg, hogy az utón átszaladt Rácz Máriát az autó maga alá gyűrte. Olyan tanuk is akadtak, akik azt állították, hogy egy biciklis is megzavarta az úttesten átszaladó kislányt és tulajdonképpen nem az autó miatt került a kerekek alá, hanem mert a biciklistől ijedt meg a kis elemista gyermek. Déli tizenkét órakor szállt ki a helyszínre a hatósági bizottság annak megállapítására, hogy a balesetért kit terhel a felelősség. A bizottság tagjai voltak : Dr. Vályi Nagy István, kir. törvényszéki vizsgálóbíró, dr. Schröder Gábor kir. ügyész, Fáry István iparfelügyelő, a kir. törvényszék hites szakértője, Újhelyi László rendőrfelügyelő, dr. Érdi Lajos rendőrségi fogalmazó és Jászóy István detektiv- csoport vezetője. Ahogy a beszélgetésből megállapíthattuk a balesetért a gépkocsi vezetőjét felelősség nem terheli. Délután kimentünk a kórházba, megnéztük a szerencsétlenül járt kisleányt. Rácz Mária a sebészet földszintjén, a gyermekosztályon fekszik, jégtömlővel a fején. Most alszik mozdulatlan. Ott van az ágy mellett Rácz Péterné, az édesanyja, aki a következőket modndja munkatársunknak : „Nem lehet az, hogy eltttötte az autó“... Bent dolgoztam a gyárban, amikor valaki azt a hirt hozta, hogy egy autó elgázolt egy kislányt. A munkásnők azt kérdezték nem-e az én kislányom volt. Én azt mondottam : Nem lehet az, hogy elütötte az autó, mert még sohasem történt semmi haja.
