Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-04-14 / 82. szám
2 BÉKÉS Viharsarok Gyuláról irva mindjárt az elején a feudalizmus jelképének irja a városon végigkocogó lórét. Hogy miben látja a vedlett lófogatuban a feudalizmus szinbólumát, azt nem árulja el Féja Géza. Ez a kisvasút a maga leromlottságában nem a feudalizmusnak, hanem a trianoni nyomorúságnak a jelképe. Mielőtt a kőhajtásnyira levő határ bele nem hasított a nemzet testébe, messzi vidék életlüktetését kapcsolta ez az akkor élénk forgalmú vasút Gyula gazdasági életébe. Ma, mint valami elmetszett idegcsonk emlékeztet a katonaeltümető őszirózsás forradalom vívmányára: Trianonra és indokolja Gyula gazdasági zuhanását és társadalma nagy részének nyomorát Továbbmenve meg kell állapítanunk, hogy az Almásy grófoknak Gyulán ma nincs vadaskertjük, csak egy lombos, fenyős parkjuk, amely egyenesen levegőjavitó, higiénikus szükséglet a meglehetősen poros városban. A város fejlődését pedig csak akassza meg a park abban az irányban, mert a körülötte levő lapos, talajvizes területen egyáltalában nem kívánatos az építkezés. Majd ezt irja Féja Géza : . . . ennek a belterjes tisztviselőtenyészetnek az adna majd irgalmat a jövő színe előtt, hogy a közvetlen közelében levő agrárlakosságot megszervezte és felemelte. Ennek a nagy feladatnak azonban halvány nyomait sem látjuk, a nép teljesen magára marad. Egyik hires gyulai mintagazda tanyáján jártam és láttam, hngy mennyire küszködik, rá szeretne térni a gyümölcskultúrára, de sehonnan sem kap irányítást. Említette, hogy most járt Szegeden tanulmányozta a gyümölcstermelést... S rögtön el is mondottam, hogy milyen fajtákkal kísérletezzék. Hát ő mit sem tudott ezekről a dolgokról s nekem kellett betérnem a gyulai tanyákra, hogy felvilágosítsam őt . . . Három oldallal tovább ugyancsak a gyulai viszonyokkal foglalkozva ezt irja : „ A város reménysége ma a Körös és a szilva. A szilva nyárvégi hamvaskék mosolya a legnagyobb vigasztalás és talán a mélységek üzenete, hogy ez a föld mégis tartogat egy különb életet és rendet, Gyula éghajlata különösen kedvez a besztercei szilvának, a Körös partján a páratelt levegőben nincsen kényszerérés. Már tiz 'szilvanemesitő állomás működik a megyében, a községek adnak földet hozzá, s a gyümölcstermelők egyesülete szereli fel. Az egyesületnek különben 2400 tagja van a vármegyében, Gyulán 400. Aki legalább félholdon szilvát telepit, olcsó áron kap nemes csemetéket, permetezőgépet és anyagot. Ujrendszerü aszalókat építenek, amelyeknek üzemi költsége negyedrésze a szerb-rendszerü aszalók költségeinek. Az 1936, évben Gyulán egy nagy és hat kisebb aszalót építettek . . . Egy aszaló átlag 60 mázsa szilvát aszal évente.“ ■Tehát az a bizonyos mintagazda mégsem volt annyira' magárahagyva Gyulán. A gyümölcs- termelők egyesületének létrehozói, támogatói és vezetői a főispán, alispán, polgármester, stb., tehát a középosztály tagjai. A vármegyében a gyümölcstermelést szakképzett gyümölcstermelési intéző irányítja, aki nagy látogatottságu tanfolyamokon alapos elméleti és gyakorlati kiképzésben részesíti a gyümölcstermelőket. Permetezőket, gyümölcsápoló szerszámokat, vegyszereket a földmivelésügyi minisztérium bocsájt igen olcsón rendelkezésre. Az a bizonyos mintagazda Féja Géza látogatásakor már alaposan rátért a gyümölcstermelésre : több holdon több ezer válogatott nemes gyümölcsfát gondozott, élénk és tevékeny részt vett a gyümölcstermelő egyesület életében. Szegeden pedig országos tanulmányútja kapcsán azért járt, mert meg akart győződni arról, hogy célszerü-e, ökonomikus-e papírzacskókba kötözni a fejlődő almagyümölcsöt, amint ezt a szaklapban olvasta. Nincs tehát magára hagyva Gyulán a gyümölcstermelő, sőt ellenkezőleg és a társadalmi válaszfalak leomlása éppen ezen az együttesen belül látható igen szépen. Ilyen ellentmondás több is van a Viharsarokban. (Folytatjuk.) PAPÍRSZALVÉTÁK, TORTAPAPíRQíl szépek, olcsók DOBAYNÁL 1937 április 14 RÉGEN BEBIZONYOSODOTT, HOGY TISCH Eft\!é-néi 3U1 9—* és előnyösen vásárolhat jé árukat! Veres Pétert, az ismert parasztiról őrizetbe vették A Békés munkatársa jelenti, hogy hétfőn reggel nyomozp közegek jelentek meg Veres Péter balmazújvárosi lakásán, s közölték vele, hogy házkutatást tartanak. írásait összeszedték s Veres Pétert a csendőrségre kisérték. Illetékes helyen minden nyilatkozat elől elzárkóztak. (4 „Békés“ munkatársától.) A munkanélküliség elleni küzdelem során jelentős szerep jut azoknak a közmunkáknak, melyeket a város végeztet. Megemlékeztünk már arról, hogy a Hősök ligetének halastavát mélyíteni kell és az onnan kitermelendő földdel fogják a Hajós-eret feltölteni. A gyulakörnyéki uradalmak, amint azt már ugyancsak megírtuk, megfelelő sinmennyiséget és lórét bocsátottak rendelkezésre a földnek a Hősök kertjéből a Hajós-érig való szállítására. A sineket már lerakták és április 12-én, hétfőn már megindultak a földet szállító csillék a Hajós-ér felé. Ha valamilyen akadály közbe nem jön, a Ha- : jós-ér feltöltése az idén majdnem teljesen el- I készül. Telles erővel íolfik a munka a Hálós-érben A fővenyesi majorban építtet Gyula város (A „Békés“ munkatársától.) A tavasz nemcsak a természet újjáéledését jelenti, de jelenti a munkátvárók reményeinek is többkevesebb mértékben való beteljesedését. Ötvenkét iparágnak jelent kenyeret az építkezés megindulása. A város anyagi helyzete — sajnos — nem engedi meg, hogy nagyobb- szabásu építkezésekbe kezdjen. Amit megte bet, azt azonban megteszi. Már említettük, hogy a Fővenyesi majorban a város csikóistállót, takarmányfeldolgozó és előkészítő raktárt kukoricagórét építtet, A közszál- ! litási szabályrendelet utasításainak megfelelően az építkezési munkákra nyilvános pályázatot hirdet a város. A vonatkozó pályázati hirdetmény a héten megjelenik. Interjú vitéz Bánky színigazgatóval, aki a magyar kultúra nemes ügynöke (A „Békés“ munkatársától.) Tavaszi szél' mozgatja a gyulai népkert fáinak friss leveleit. A levegő tele van tavaszi ámulattal. Az utak színesek, igaz, az ég beborult, nem is borult, csak olyan áprilisi, mozdulatlan, nem tudja, mit kezdjen magával. A Göndöcs-szobor alatt katonák sorakoznak, jönnek a pavillonból, vitéz Bánky Róbert színtársulata az Égő város cimü színdarabot látszotta el nekik. A katonáknak tetszett a darab. Legalábbis ezt mondják Révész Béla titkárnak, ki mellettem igyekszik a paviilonba, mert módot akarok keresni, hogy a szini igazgatóval négyszemközt beszélhessek. Értelmes, finom ember az igazgató, a folyósón találkozunk, azután bemegyünk a terembe, ahol az egyik asztalnál Újhelyi felügyelő beszélget Szabolcs Ricsivel, Vidó Gyurka ping-pongozik Desztig Palival, a másik asztalnál pedig Györgyössy kolléga tépelődik a világ kezdetéről és végéről. Az igazgatóval leülünk ehhez az asztalhoz. Megered a szó. Beszélgetünk. Toljuk az időt a végtelenbe. Egyszer csak Györgyössy kolléga nagy lendülettel föláll és távozik. Dolga van. Kezdődik az interjú. — Igazgató uram milyen célját és értelmét látja a vidékjárásnak. — Sokat lehetne beszélni a dologról, feleli Bánky. Azt is szokták mondani, hogy a társulatnak az a célja, hogy egy csomó színésznek kenyeret adjon. Én ezen tulmegyek és azt mondom, hogy a magyarországi színházak nagy részében helytelenül beszélnek magyarul. Rosszul hangsúlyoznak. — És helytelenül játszanak . . . Tehát, folytatja nevetve az igazgató,az a célom, hogy a magyar nyelvet szolgáljam, mert nem szabad elfelejteni, hogy a magyar nyelvet megfeküdte a germánizmus és az idegen nyelvek melódiája. Ezek a fonákságok, — jelző helyett jelzett szót hangsúlyoznak, — késztettek arra, hogy 18 főből álló társulatommal nőst már négy éven keresztül és ha Isten segít, továbbra is járjam a magyar vidéket és a magyar nyelv szolgálaiába álíitsam a társulatomat. És milyen tapasztalatokat szerzett a magyar vidéken ? — Valahogy ma a közönség nem tudja értékelni úgy a színészeket, mint az 1828-as időkben. Valahogy most mostoha gyermeke a vidéki színjátszás az államnak. — És a Tiszántúlról mi a véleménye ? Békéscsaba nagyon jól sikerült, sajnos ahol nyári arénák vannak és operettekkel áilandó színházak szerepelnek, nehéz megválasztani azt az időt, amikor bevonul az ember a városba. Innen Szarvasra megyünk, aztán Szentesre. — Milyen későbbi cél vezérli igazgató uramat ? — Összetanult együttest szerezni, bemenni Budapestre, ahol igazán szükséges a nyelv- tisztitás. , — Milyen darabokat játszanak még a hátralévő gyulai sorozatban ? — Igen jó, hogy szólt, műsorváltozás lesz, Tüzek helyett szerdán Strindberg Haláltáncát adjuk elő, aztán folytatódik a nagy sorozat Zilahy Urileánv című darabjával és nem utolsó sorban érdekli a közönséget Tolsztoj utolsó alkotása sem: a Kreutzer szonáta. Nekünk nem az a célunk, hogy 8—10 napig szerepeljünk egy városban. Nívós előadásban elevenítjük meg a világirodalmi alkotásokat és ápoljuk a magyar nyelvet.
