Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-04-03 / 74. szám

Gyula, 1937. április 3 szombat LX1X. évfolyam 74« szám. "D Tr TZ-X? Q? OJ2/JYI1/0 Szerkesztőség és kiadóhivatal Gyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32. Politikai napilap Főszerkesztő: DOBAY FERENC f Előfizetés egy hóra helyben 1.30, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Nagy események után A politikai élet a húsvéti ünnepek alatt úgy belső politikában, mint külpolitikailag igen figyelemreméltó dolgokat produkált. Azok a nyilatkozatok és cikkek, amelyek a hírla­pokban megjelentek, bár különböző pártállásu férfiak felfogását tüntették fel, mégis örven­detesen kifejezésre juttatták azt a tényt, hogy nagy kérdésekben nincs különbség a pártok vezető férfiai között. Szinte egvbenhangzó volt az a megállapítás, hogy a belső béke fenntartása, az ország nyugalmi helyzetének biztosítása, gazdasági és szociális téren a to­vábbi előrehaladás kimunkálása, elengedhetet­lenül szükséges. Nem akarunk ebből semmiféle pártpoli­tikai tőkét kovácsolni, mégis hangsúlyoznunk kell megnyugtató önigazolásul is azt az ész­leletünket, hogy a jelenlegi kormányzat leg­főbb célkitűzését fejezik ki mindazok az óhaj­tások, amelyek a különböző pártok köréből hangsúlyozzák az ország rendjének, nyugal­mának és belső békéjének biztosítását. Darányi Kálmán kormányralépésekor az általa inaugurált kormányzati irányelvek leg­főbb sarokpontjaként az alkotmányos szelle­met hangsúlyozta. Azóta is változatlanul eb­ben a mederben folyik az ország ügyeinek intézése s a jövőben sem kerülhet sor a ki­próbált útról való letérésre. Örvendetes tehát észlelnünk, hogy a különböző pártok részéről nyilvánosság elé került húsvéti nyilatkozatok és cikkek úgyszólván «ind az alkotmányosság fenntartásának szükségét hangsúlyozták. Úgy­szólván minden politikai faktor hozzászólt az aktuális kérdésekhez s a kormány program­jában szereplő alkotmányjogi javaslatok témául szolgáltak sok vezérpolitikus számára. Kitűnt, hogy a titkos választójog közóhaj tásszerü programként jelentkezik a magyar politikában s ma már nemcsak egyes pártok programjá­ban foglalja el a maga helyét, hanem megol­dását sürgeti minden közéleti tényező- Sze­rencsés körülményeknek kell tekintenünk első­sorban az erre irányuló törekvések alapjait, mert ma már nyilvánvaló, hogy úgyszólván minden komoly politikai párt gondos előkészí­tés után kívánja a titkos választójog megol­dását. így történt meg, hogy nincs ellenzéke a kormány ama felfogásának, hogy ebben a kormányzói jogkör kiterjesztésének kell meg­valósulnia, mert ezt követően a felsőház ha­táskörének kiterjesztése után kerül sor a tit­kos választójog megoldására. Darányi Kálmán húsvéti nyilatkozata már körvonalazta e nagy- fontosságú alkotmányjogi reform magvalósítá­sának időpontját is- E nyilatkozatból köztu­domásúvá lett, hogy még a nyári szünet előtt tető alá kerül a kormányzói jogkör kiterjesz­tése s ha lehetséges, már akkor megoldása következnek a többi vele összefüggő refor­mok is, de ha a parlament kifogyna az időből, legkésőbb az ősz folyamán sor kerül közéle­tünket e sokat foglalkoztató problémákra. Természetesen ily nagyjelentőségű kér­dések csak békés és nyugodt atmoszférában nyerhetnek olyan megoldást, amitől nem kell féltenünk nemzetünk jövőjét. Ezért fontos, hogy mentesítsük a magyar közéletet azoktól a szélsőséges irányzatoktól, amelyek még bol­dogabb időben is ártalmára lennének a nyu­godt előrehaladásnak. A kormány elnöke több alkalommal nyilatkozott már e kérdésekben s hangsúlyozottan körvonalazta álláspontját, amely úgy a baloldali, mint a jobboldali szél­sőségek ellen szólt. Megnyugtatóig hat az ország fejlődni akaró közvéleményére az egyik ellenzéki pártvezérnek az a fennen hangoztatott elve,?, amellyel elitélte a szélső­séges irányzatokat, hangsúlyozva, hogy párt­ja „mindig kérlelhetetlenül szembe fog for­dulni azokkal“. Íme belpolitikai téren a nemzet erőit összefogó elvek jutottak a közvélemény elé a húsvéti ünnepek alatt. De külpolitikai téren is történtek nagyjelentőségű események. Az olasz-jugoszláv jószomszédi és baráti kapcso­latok megteremtése örömmel tölt el bennün­ket. A belgrádi megegyezés ugyanis azt mu­tatja, hogy hatalmas barátunk, Olaszország a béke politikájának útját eredményesen építeni tudja olyan időkben, amikor csak zűrzavart, békétlenséget, súlyos problémák felvetését s bonyodalmak támasztását tapasztaljuk világ­szerte. Az olasz külpolitikai sikerek számukra mindig örvendetesek s ezért fogadtuk meg­értéssel és nyugalommal a belgrádi meg­egyezést. De külpolitikai vonatkozásban történt még egy fontos és nagyjelentőséggel biró ese­mény a húsvéti ünnepek alatt. Gróf Bethlen István visszatérve karácsonyi cikkére, egy nagy államférfiu éles külpolitikai látásával boncolgatta a Romániába szakadt magyar kisebbség problémáját s kinyitotta a közvet­len tárgyalások lehetőségének kapuit és tette ezt oly mély bölcsességgel, hogy ha Románia valóban jószomszédi viszonyt akar létrehozni Magyarországgal, meg kell, hogy találja ki­sebbségi igényeink kielégítésére azokat a mó­dozatokat, amelyeket a békeszerződések is biztosítanak. A magyar közvélemény meg­nyugvással olvasta gróf Bethlen István fejte­getéseit s arra a megállapításra jutott, hogy még ilyen nehéz és kényes problémát is dű­lőre lehet vinni, ha a tárgyaló felek mind­egyike valóban a megegyezést óhajtja. A kormányzó is résztvett Wiassies Gyula (emelésén (A „ Békés"" tudósítója jelenti.) Báró Wiassies Gyula temetése pénteken délelőtt 11 órakor volt. A gyászszertartáson, amelyet Glattfelder Gyula Csanádi megyéspüspök vég­zett Horthy Miklós kormányzó is résztvett. A parlament csarnokából a menet a Kossuth Lajos-tér, Alkotmány-utca, Vilmos császár-ut Andrássy-ut, Mussolini-tér, Erzsébet-körut, Rákóczi-ut, Baross-tér, Fiumei-ut útvonalon haladt. A nagy halottat a Kerepesi-uti teme­tőben a főváros által felajánlott diszsirhelyen temették el. Betörtek a csorvási községházára A „Békés“ tudósítója jelenti.) Szenzá­ciós hir érkezett, betörtek a csorvási község­házára. A hir igaznak bizonyult, de annyi módosítással, hogy a betörés megtörtént ugyan, de eredménytelen maradt, mert a tettes nem tudott boldogulni a páncélszekrénnyel, amely pedig mesés zsákmányt: harmincötezer pen­gőt rejtegetett gyomrában. A kasszafuró való­színűleg álkulccsal hatolt be a községházi pénztárhelyiségbe és a jelek szerint kezdetle­ges eszközökkel esett neki a kasszának. A szakkörökben „rózsavágás“ néven ismeretes, hidegvágóval történő kasszafurási módszerrel kísérletezett, de hiába : a tekintélyes páncél- szekrény ellenállt és hajnal közeledtével kény­telen volt munkáját eredménytelenül abba­hagyni és elmenekült. A nagy aparátussal megindult nyomozás már nagyobb eredménnyel járt, biztos támasz­pontokat kapott a tettes kilétére nézve. Véres vörös támadás a szentesi nyilasok ellen (A „Békés“ tudósítója jelenti.) A vörös izgatásnak eredményeképpen szerdán este Szentesen véres eseményekre került a sor. A lezárt munkásotthon udvarán 25 főből álló szociáldemokrata csoport gyülekezett, amely ezután megindult a város legforgalmasabb út­vonala, a Kossuth Lajos-utca felé, ahol a Ma­gyar Nemzeti Szocialista Pártnak van helyi­sége. A szociáldemokraták lesben állottak a nyilaskeresztesek párthelyisége előtt és ami­kor onnan Korcsmáros Béla szentesi nyilas alvezér vezetése alatt egy öt főből álló csoport kijött, a marxisták boxerekkel és kalapácsok­kal nekiestek a nyilasoknak. A huszonöt fő­nyi vörös csoport vad kiáltozás között vetette rá magát az öt nyilasra és azokat ütlegelni kezdte. Hatalmas utcai botrány kerekedett, amelynek során mintegy ötszáz főnyi tömeg gyűlt össze. Többen rendőrért szaladtak, azon­ban mire a karhatalom kiérkezett, a túlerőben lévő szociáldemokraták kalapácsokkal véresre verték a védekező nyilas csoportot. Korcsmá­ros Béla nyilas alvezért kalapácsütéstől szár­mazó koponyatörés miatt rendkívül súlyos ál­lapotban kórházba kellett szállítani, mig egy másik nyilaskeresztesnek a karja tört el. A nagy zűrzavarban a rendőri karhatalom érke­zésének hírére a marxisták elmenekültek és szétszéledtek a különböző utcákban. 1*0 százalékkal drágult februártól az élet a tüzelésnél 19*2 százalék, az összszükséglet­nél pedig P9 százalékos emelkedés követke­(A „Békés" munkatársától.) Gál Benő most kiadott heti létminimum táblázatában megállapítja, hogy az élelmiszer árak meg­haladták a békebeli árakat. Mig 1932. november óta az élelmiszer index az 1914. évi adatok alatt maradt, feb­ruár végén'már 1*1 százalékkal meghaladta a háboruelejei árakat, pedig volt idő, mikor az élelmiszerek ára 1*5 százalékkal maradt a háború előtti árak alatt. Részben az élelmi­szerek, részben a tüzelőanyag árának emel­kedése okozta, hogy a munkáscsalád heti szükségletét alkotó létminimum a január végi 61*38-ról 62*34 pengőre emelkedett és febru­árba az élelmiszereknél átlagban 3*6 százalék, zett be. 1937-ben a család teljes ellátásánál 31 százalék, az élelmiszerszükségletnél pedig 7 százalék a drágulás. Az 1914. évi júliussal szemben az élelmiszereknél 11 százalék, az öszszükségletnél 26*5 százalék a drágulás. 1935. januárjával szemben az élelmiszerszük­ségletnél 20*8 százalék. A ruházkodásnál 15*8, a tüzelésnél 11'6 és a család teljes ellátásánál 9 6 százalék a drágulás, mig 100 mai pengő békebeli belső vásárló értéke 79*02 pengő az 1935. évi január végi 86.43 pengővel szemben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom