Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-03-21 / 65. szám
4. BÉKÉS 1937 március 21 liiyiioiiijtózsefj^ula^ A gazdatűrsadalom művelődése A múlt vasárnap, éppen azon a napon, amikor a gazdatársadalom művelődéséről irt első cikkem megjelent, szülői értekezlet volt iskolánkban. Nálunk már évek óta az a szokás, hogy a szülők külőn-külön négyszemközt beszélgetnek a tanárokkal. így egyikőnket sem gátolja más jelenléte abban, hogy a gyermekekről minden jót és nem jót alaposan és őszintén megbeszéljünk. Erre a szülői értekezletre egy gyulai zsellérember is bejött gyalogszerrel. Nálam is járt Fia az idén végzi el a negyedik polgárit. Munkaszerető, jótehetségü, szerény fiú. Az apa most jött be először az iskolába. A negyedik osztály végén. Nagy oka lehet. — Mi lesz a fiúval ? — kérdem tőle — Nem tudom, Minden áldott nap azon ri- mánkodik, hogy tovább tanul. De miből? Két karommal keresem a kenyerem. Elég, ha a mindennapi betevő falatot meg tudom szerezni. — Bizony, nehéz sor ez. Meg aztán mégha segítik is a gyereket innen-onnan, akkor is a ru- háztatás meg más költségek sokra mennek. De hát a fiút az isten is arra teremtette, hogy tovább tanuljon. Mi szeretne lenni ? — Tanitó. — Annak is való. Kötelességtudó, derék tanitó lenne belőle. Ha csak lehet, módolják ki, hogy tovább tanulhasson. Az az öt esztendő majdcsak eltelik. Életrevaló gyerek, majd bejut annak idején állásba is. jól ismerem Tudom, mindig szeretettel fog majd lehajolni arra két dolgos kézre, amely éjt napot egybetéve dolgozik, hogy ő célját érhesse. Az én emberem szemében könny csillan meg. Nem szól többet semmit. Megszorítja a kezemet és elmegy. Az egymást váltó szülők közt egy 45 holdas gazda kerül be hozzám. Fia még nem negyedikes, mégis gyermeke jövőjére tereli a szót. Megmondja őszintén, hogy maga sem tudja, hogy mit csináljon majd vele a negyedik osztály után. — Fiam tovább szeretne tanulni Tanitó szeretne lenni, de úgy hallom, annyi a tanitó, hogy egy egy állásra százával pályáznak. Meg is mondom neki, hogy végezze el, ha akarja, a fel sőmezőgazdaságit, arra még áldozok, de maradjon meg gazdának. Azóta a gyerek folyton kesereg. Nekem nem mer szólni, de az anyján látom, hogy neki panaszkodik. — De miért erőlteti, hogy gazda maradjon, ha nem akar az lenni. Mit gondol, hogyha most 13-éves korában nincs kedve a mezei munkához, 18-éves korában talán majd lesz? Nem lehet az ilyesmit erőltetni. Ha kedve van a gyereknek, taníttassa! Tehetséges, szorgalmas fiú. Megérdemli. — Az ám — kapom rá a választ — de tanár ur is bort prédikál és vizet iszik. — Hogy-hogy ? kérdem meglepődve. — Hát a Békés számában úgy olvastam, hogy a törpebirtokos csak 6 elemit, meg, ha teheti, mezőgazdasági szakiskolát végeztessen a fiával, a kisbirtokos meg úgy 50 hóidig csak polgárit. Hát hogy adjam én az én 45 holdammal tanítóképzőbe a fiamat, amikor a lap szerint csak négy polgári dukálna neki. Pláne, hogy a 45 hold még háromfelé is megy majd. Hát most aztán mihez tartsam magamat ? —• Az ám, valóban ilyenfélét Írtam, de mégsem ezt Én a gazdatársadalom művelődéséről beszéltem, vagyis arról, hogy a gazdatársadalom műveltségi színvonala mi módon fejlődhet fokozatosan és általánosan megasabbra. Persze ezzel kapcsolatban nem szólhattam azokról a gazdacsaládokból származó ifjakról, akik a tanítóképzőn, felsőkereskedelmi iskolán, gimnáziumon és egyeteme ken keresztül tanult pályákra lépnek. Ezek ugyanis kiszakadnak a gazdatársadalomból, éppúgy mint, akik ipari és kereskedelmi pályákra lépnek. így már értem. Mert ahogy az este a köroen beszélgettünk, egyik másik mérgeskedett is, hogy hát a paraszt ne taníttathassa a fiát, varjúnak varjú maradjon a fia, amikor az iparos és kereskedő kitanittathatja gyermekét. — Szó sem lehet róla. Ilyesmire higgadtan senki sem gondolhat. Hiszen köztudomású, hogy a tanult középosztály éppen a földműves-, iparos- és kereskedőosztályból nyeri utánpótlásának jelentékeny részét. Ha csak városunkban körültekintünk, a papi, tanítói, tanári, Ügyvédi, orvosi és köztisztviselői pályákon a legkiválóbbak sorában találjuk azokat, akik tehetségüket, életrevalóságukat és munkakedvüket gazdaszülőktől örökölték. De hát azt be kell látni, hogy ezek valamennyien kiváltak már a gazdatársadalomból, azzal csak rokoni szálak fűzik őket össze. Sorsuk, érdekeik, műveltségük és társadalmi helyzetük a tanult középosztály- lyal köti őket össze, melynek tagjai, Róluk tehát nem beszélhetünk, amikor a gazdatársadalom művelődéséről van szó. ügy is van. A gazdatársadalmat gazdák alkotják. — Tehát a gazdatársadalom műveltségi színvonalát is csak azok a müveit gazdaifjak fogják majd emelni, akiket apjuk is gazdának szánt, akik maguk is azok akarnak maradni s akik bármely iskola elvégzése után is késszséggel vissza fognak térni az eke szarvához. — De hozzá kell újból tennem, hogy a műveltséghez megelégedés is kell. Sajnos, de igy van, a műveltség növekedésével az igények is nőnek, a testi munka szeretete meg rendszerint fogy. Elégedett csak az a müveit gazda fog lenni, akinek lesz annyi földje, amennyi fokozottabb igényelt ki tudja majd elégíteni. — Mi legyen hát az én fiammal, aki nem akar földműves maradni ? — Van hozzá tehetsége : tanuljon tovább. — Hát Isten neki ! Ha van rá kedve, nem állok útjába. Megrázta kezemet és elment. Bevallom, ezután a két beszélgetés után magam is elgondolkoztam a dolgon. Lám, száz- oldalu százrétü ez a kérdés. Sokat lehet és sokat kell erről még beszélgetni, szeretettel, jóindulattal és elfogultság nélkül. Mert igaz ugyan, hogy sok értékes gazdafiu tovább tanul és igy leszakad a magyar gazdatársadalom ezeréves fájának törzséről, de a nagy többség továbbra is megmarad az eke szarvánál és továDbra is arca verítékével fogja meghinteni a végtelen barázdákat. Ennek a megmaradt zömnek is meg kell tennie a nagy lépést az általános művelődés felé. Minden gazdafiunak gyarapodnia kell tudásban, mindenkinek a reáváró föld nagysága, anyagi és szellemi tehetségének mértéke szerint iskolát kell végeznie. A törpebirtokos fia .járjon elemiiskola után, ha csak egy mód van rá, mezőgazdasági szakiskolába. Azon kellene lenni, hogy ez az iskola oly általános szükségletté váljon, hogy Gyulán is lehessen ilyet felálliani. A kisbirtokos fia pedig, nem úgy, mint eddig, minden századik, hanem csaknem kivétel nélkül polgáriiskolát végezzen ; a középbirtokos fia pedig, ha van hozzá kedve és tehetsége, felsőmezőgazdaságit. Nagy hivatás vár erre az iskolára is. így azután a gazdatársadalom műveltségi foka általában fog felemelkedni oly magas színvonalra, amelyen azt az értékes osztályt, a magyarság gerincét mindnyájan látni szeretnénk. Nem kapja meg a vásárhelyi színházat Sebestyén Mihály a miskolci— gyulai színigazgató (A „Békés“ munkatársától.) A vásárhelyi szinügyi üllést tartott Ernyei István dr. elnöklete mellett. Ez alkalommal a Nyári SzinkÖr bérletére hirdetett pályázat eredményét bírálták felül Mint ismeretes, a Nyári Szinkör el nyerésére Kardos Géza kecskeméti, volt debreceni, Sebestyén Mihály miskolci-gyulai és Károlyi János csabai direktorok aspiráltak. A szinügyi bizottság rövid tanácskozás után egyhangúlag úgy döntött, hogy a Szinkör bérletére Kardos Gézát hozza javaslatba a polgármesternek. A szinügyi bizottság hangsúlyozza, hogy az összes pályázatokat alkalmasnak és méltónak tartja a vásárhelyi sziniszezonra, azonban honorálni akarja Kardos Géza nagy érdemeit és a magyar szinikultura [felemelése érdekében folytatott többévtizedes tevékenységét, melynek dicsőséges állomásai : a Budai Szinkör, 12 év a debreceni Csokonay Színházban és a kormányzói „Signum Laudis“ kitüntetés. A Bajtársi Egyesület megköszönte patronusainak üzenetét (A „Békés“ munkatársától.) A „Gyula Vezér“ Bajtársi Egyesület március 18-án, szerdán este tartotta rendes havi plenáris táborát a pavillonban. A táboron Enyedi Gábor felszólalásában megállapította, hogy a sajtóban megjelent cikk az Egyesület március i5-én tartott ünnepi vacsorájáról félreértésre és félremagyarázásra adott alkalmat. A márciusi eszméket nem hangzatos frázisoknak minősítette, hanem megállapította azt, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméjét különböző és ellentétes világnézet hirdetői elveik szerint, különböző képpen magyarázzák az eszmék tehát félremagyarázásra alkalmasak, éppen ezért a mai ifjúság a szabadság helyett a függetlenség passzív jogát ismeri el, az egyenlőség helyett a bajtársiasságot hirdeti, Harsányi Pál református esperes és dr. Varga Gyula polgármester az ifjúsághoz intézett szeretetteljes üzenetét az ünnepi vacsorán nem fogadta elutasító kritikával az ifjúság, az Egyesület köszönetét tolmácsolta patronusainak, akik szeretettel és aggodalommal nézik az ifjúság jövőjét, üzenettel egyetértőén megállapította, hogy az ifjúságnak mai kényszerhelyzetében, — amint ezt a bajtársaknál láthatjuk is, — meg kell becsülni minden munkát, minden kenyérkereseti lehetőséget. 1—* v. KULPIN DIVATHÁZ férfi- és fiú készruhaosztályának árajánlata: Öltönyök tavaszi színekben Sport öltönyök........................................... Felöltők és raglánok .................................. Ta vaszi flufelölíők számonként 70 fill, emelkedés Gyermekruhák Férfiruhák Névjegyeket rendelj en számonként 70 fill, eleikedés 28* 30*— 28*- 12*50 11*30 19*— P-től ff ff ff ff ff-mi, „MANUS“ f o n á 1 á ru k apható haász A NI NI A 167 2 —3v kézimunkaüzletében
