Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-12-31 / 296. szám

1937 december 3i péntek LXIX. évfolyam 296. szám BÉKÉS (lüfkes^őség és ktadúhlvaial b/gía Városház-utca 7 szám Telefon (xytiia S2, Politikai napilap Főszerkesztő; IÍOBAY FERENC előfizetés egy .hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szánt ára 8 fillér A demokrácia Érdekes jelenség, hogy a szavak jelenté­se idők folyamán mennyire változik. Ennek a tételnek igazságát számos példával igazol­hatnánk. Talán egy fogalom sem változott meg annyira az idők folyamán, mint a demok­rácia. A szó etimológiai értelmezése is már szinte az abszurdumok világába vezet. De­mokrácia : népuralom. Tehát azt jelentené, hogy a demokrata államokban a nép kormányoz, a nép a vezetőréteg. Hallom és ismerem azt az ellenvetést, hogy a népuralom nem azt jelen­ti, hogy az állatid vezető pozíciókban a nép­nek minden kormányzati erudiciót nélkülöző fiai ülnek, hanem azt, hogy a nép a maga szavazatával dönti el, hogy az ő nevében és az ő érdekeinek megfelelően ki, illetve kik gyakorolják az államhatalmat. A demokrácia tehát alkotmányos parlamentáris kormányza­tot feltételez. A nép véleményét a bizonyos időközökben tartani szokott választásokon ké­rik ki. Mindez annak meggondolása mellett bizonyul helyesnek, hogy a nép legjobban tudja, hogy mi az ő érdeke és kik azok, akik az ő érdekeit legmegfelelőbben képviselik. El­engedhetetlen feltétele — mondják — az al­kotmányos demokráciának a választásoknak általános titkos szavazás mellett való lebonyo­lítása. Ez a magyarázata annak, hogy a po litikai viták tengelyében Magyarországon olyan sokáig volt a titkos választási rendszer kér­dése. Abban Ví«!'iatefben nincs ^eltérés szag politikai pártjai között, hogy elvben a legideálisabb állapot a választások titkossága, de . . . De megjelenik gróf Bethlen István kará­csonyi cikke és abban ilyeneket ir ez a két­ségtelenül nagy politikai rutinnal és tapaszta­lattal rendelkező államférfi, akit olyan szíve­sen szólaltattak meg azok, akiknek erős ellen­fél szembeállítása volt a céljuk a kormányak- ciók elgáncsolására : „A mi demokráciánk ügyefogyott, a mi demokráciánk még kamaszkorát éli, tele van ielszegséggel,-gyermekes hiúsággal és. neved séges önteltséggél.“ Ebben az állításban sok igazság mellet van egy alapvető tévedés, igazság az, hogy az, amit nálunk demokráciá­nak neveznek, tényleg kamaszkorát éli, tény­leg tele van félszegséggel, hiúsággal és öntelt­séggel. Mert ezek a jelzők mind ráillenek arra a politikai konglomerátumra, amit demokráciá­nak neveztek el. Amelynek csak annyi köze volt a demokráciához, hogy demokratikusnak nevezett formák között juttatták mandátumhoz azokat, akik minden más érdeket képviseltek, csak a népi tömegekét nem. Igaz, nem volt titkos választás, de nem volt népképviselet sem. Nem volt meg a széles rétegeknek vá­lasztói joga. Az indok sz volt, hogy s nép még nem érett meg arra, hogy a saját sorsá­nak intézésébe beleszólhasson és nagyon köny- nyen előáll a veszély, hogy a választók kellő judicium hijján lelkiismeretlen demagógok zsákmányává lesznek. A mai demokraták azt hirdetik ezzel, szemben, hogy mindezeket az aggodalmakat alaptalanokká teszi az általános titkos választójog, amely választójogot egyéb­ként minden más országos baj ellen való hat­hatós orvosságnak hirdetnek a sajátos magyar- országi demokraták. És itt jelentkezik a mi demokratáink önteltsége és hiúsága. Hogy a hiúsággal kezdjük, arra kell rámutatnunk, hogy önmaguk prestizsét kívánják azzal a ha­mis beállítással szolgálni, hogy a demokráciát, mint irányvonalat, ők állították a magyar po­litika premier plánjába. Holott nem ezt csinál­ták, hanem korteseszköznek használták fel azt az eszmét, amely elméletben egyike a legszebb elgondolásoknak. A maguk elgondo­lásait, még pedig be nem vallott elgondolá­sait szerették volna ennek a jelszónak a han­goztatásával megvalósítani. Önteltségre vall viszont, hogy feltételezik azt, hogy a magyar tömegek annyira szűk látókörüek, hogy nem látnak at a politikai machinációkon és enge­delmes eszközei lesznek az ő terveik végre­hajtóinak és nem látják meg a-tulajdonképpen való célzatot, melyet ők meglehetősen leplezni igyekeznek. A legkellemetlenebb meglepetést nekik a Darányi kormány okózta és éppen a válasz­tójogi javaslat beterjesztésével. Hiszen ők nem akarták ezt komolyan, vagy ha már akarniuk kellett, hát nem ilyen formában akarták. Itt természetesen úgy tüntetik fel, hogy azért kifogásolják már előre látatlanban a kormány javaslatát, mert az nem eléggé demokratikus és nem eléggé általános. Ha most összehasonlítjuk a két felfogást,“ érdeme­sen világlik ki, hogy a kormány választójogi tervezetét sem egyik felfogás, sem a másik nem helyeseli. Valószínű tehát, hogy a kor­mánynak van igaza,- mert felelőssége tudatá­ban nem dobja oda az ország gyeplőjét és nem engedi, hogy a nemzet életérdekei ebek harmincadjára kerüljenek. Mert igaza van Bethlennek annyiban, hogy a demagógiának és a felelőtlen lázitásnak legtermékenyebb talaja éppen a legszélesebb népréíegekben van, akik közül inkább érzelmeiknek, sőt legtöbb szőr nem a leghelyesebb ösztöneiknek felkeltésé­vel iparkodnak maguk mögé tömegeket sora­koztatni. Legyen meg a választójoga a ma­gyar népnek. Mi nem féltjük az ország sor­sát a magyar népi rétegek politikai aktivítá- íüfji I A magyar, am,lg szabadon , és ,a maga­józan belátása szerint mérlegeli a közélet je­lenségeit, megtalálja a követendő helyes utat, tartozzék bár a magas intelligenciájú csopor­tokhoz, avagy egyszerű kétkézi munkásként keresse kenyerét. Az azonban, akinek ez az ország csak üzletkötési hely,. ez a nemzet csak arra való, hogy rosszul fizetett munkás­tömegeket szolgáltasson azoknak, akik ép­pen a munkástömegek, mégpedig a félreve­zetett munkástömegek szavazatáv.l akarják biztosítani magoknak a magyar munkásság, ugv az ipari, mint a mezőgazdasági munkásság kiuzsorázásának lehetőségét. Éz éllen kötelessége védekezni a nemzetnek. Bethlen gróf azonban szembe állítja cik­ke egy másik helyén a rendelet a ssabadság- gal. Azt mondja, hogy a polgárság, ha a rend és a szabadság között kell választania, a rend­hez menekül. A szabadság nem eller ' rendnek. Nem szabad összetéves azonban a szabadossággal, ami végereá _____ ben anarki ára vezet. A szabadság nem. csak azt jelenti, hogy megtehetem mindazt,- amit akarok, hanem azt, hogy nem akadályozóm, a magam részéről sem azt, hogy más a jogaihoz az élet egész vonalán hozzájutha Ha ebben az irányban meglehetősen szíj, rendszabályokat akar az államhatalom éle? léptetni, azt lehet parancsuralomnak neve* de az bizonyos, hogy az elnevezésen nem lik, az intézkedések helyes, vagy helytelen volta. Sem a demokrácia, sem á mai alkotmá­nyos forma nem lehetnek öncélok, melyeknek kedvéért mindent fel lehet és fel kell áldozni. Ezek csak utak, ezek csak módok lehetnek abban az irányban, hogy az áriáin, a nemzet boldogulása a iehető legteljesebb mértékben biztosittassék. Ha tehát az állam és a nemzet érdeke úgy kivánja, szakítani kell az úgyne­vezett alkotmányossággal és demokráciával is, de csak alkotmányos utón, törvényhozásilag és semmiesetre sem forradalommal. Éppen ebből a szempontból is nagy körültekintéssel kellett lennie a kormánynak a választójogi törvényjavaslat megalkotásánál, mert nem kellő óvatossággal szabadjára bocsátott politi­kai lehetőségek esetleg igen kellemetlenül bosszulhatják meg magukat a tömegszenve­délyek felkorbáesolásával. Néni szabad tehát a még olyUgyes rlí- bulisztikával, a még oly tetszetős formában előadott érvelések kedvéért sem egy pillanatra sem letérni a józan megfontolás útjáról, mert az ország, a nemzet nem kísérleti nyúl. Olyan érdekek forognak kockán, melyeket még az esetlegességek legkisebb lehetőségének sem szabad kitenni. Ha ez a szerencsétlen nemzet még tovább süllyed már megásott sirjába, ak­kor örökre elveszett ; ezt pedig nem éri meg a demokrácia hazug jelszava A nép érdekét a Nemzeti Egység mai kormánya jobban szi­vén viseli, mint valamennyi demokrata ter- vezgetés együttvéve. Csakhogy igazán és a nép érdekeit tártja szem előtt és nem vezérlik nemzetrontó mellékszándékok. Ezentúl titkosan választ Magyarország Végre hosszú évtizedek vajúdása után megszületett az uj választójogi törvény. Egé­szen bizonyos, hogy azok, akik nem a nemzet jól felfogott érdekét tartják szem előtt, hanem a maguk sanda céljait szerették volna a tit­kos választójog után megvalósítani, támadni, kifogásolni fogják ezt a ’javaslatot. Ezekre a kifogásokra, mszipuációkra Széli József bel­ügyminiszter beszédéből alábbiakat idézzük : „...az volt a legfőbb elvi cél, hogy olyan vá­lasztójogot tervezzünk meg, amely a népakarat kifejezésre juttatásával a ma uralkodó felfo­gásnak megfelelő módon, mégpedig : titkos szavazás utján olyképpen biztosítja az ország valódi többségének akaratnyilvánítását, hogy az megfeleljen az ország va ódi közérdekének, amelyet a magyar nemzet történelmi hagyo­mányain alapuló alkotmányos felfogás szerint a parlamentáris rendszer egészséges további fejlesztésében lát érvényesitendőnek... Min­denkit csak annyi jog illet meg, amennyire őt e joggal helyesen élnitudás képessé teszi... Csak abban a mértékben, tudniillik, ameny- nyire megvannak benne a jog helyes gya­korlásának előfeltételei : nevezetesen az értel­mi és erkölcsi tulajdonságok, továbbá szociá­lis, valamint egzisztenciális helyzetének mini­mális. követelményei.. Ezt a felfogást távolról sem lehet reakeionáriusnak nevezni, mert az ily elvi irányban megtervezett javaslat a vá lasztójogosultság feltételeinek megállapításánál elmegy addig a szélső határig, ainig ezt a nemzet közérdeke megengedi. De nem lehet az említett felfogást antidemokratikusnak sem nevezni, mert hiszen kulturális intézményeink minden állampolgárra nézve lehetővé teszik azt, hogy — mintegy' belenevelődvé az alkot­mányosság tiszta légkörébe — ezzel egyidé; jüleg bejuthasson az a választójog sáncaiba is...“ Ezeket a szavakat lehet bírálni, lehet gáncsolni, de egyet nem lehet: olyan komoly érveket felhozni ellenük, melyek igazságukat megdönthetnék. Alábbiakban ismertetjük kivonatosan az uj választójogi törvényjavaslat egyes fonto­sabb rendelkezéseit. A törvényjavaslatnak az országgyűlési és törvényhatósági aktiv választójogra vonatkozó rendelkezései a következők : 1. A férfiakra vonatkozólag: Országgyű­lési képviselőválasztójoga van annak a férfi­nek, aki éleiének 26-ik évét betöltötte, tiz év óta magyar állampolgár és hat év óta ugyanabban a községben lakik, vagy van la­kása, ha: 1. Az elemi népiskola hatodik osztályát, vagy más tanintézetnek ezzel tanértékre egyenrangú osztályát sikeresen elvégezte ; 2. Írni, olvasni tud, családfenntartó és a) az 1914—í 918. évi világháborúban vitézségi ér­met szerzett, vagy altiszti (tisztesi) rendfoko­zatot ér el; vagy b) a Károly-csapatkereszt

Next

/
Oldalképek
Tartalom