Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-12-25 / 292. szám
1937. deeemb«r 25 BÉKÉS 3 helyre adjuk, ahol jóravaló keresztény magyar családok sorsán enyhítünk vele. Törekvéseinknek ez a tisztasága és emelkedettsége okozza, hogy minden nagy vidéki empó- riumban szeretet és megbecsülés fogad bennünket. A Tiszántúlon Gyula városában felejthetetlenül szép volt alakuló közgyűlésünk. Páratlan nagy lelkesedés kisérte minden megmozdulásunkat Győr városában. A Dunántúl egyetemi székhelyén, Pécsett szeptember hó folyamán tartottunk igen sikerült és nagyjelentőségű országos nagygyűlést. A legközelebbi időben több városban fogunk hallatni magunkról hasonló körülmények között. A délvidéki kerület székhelye, Szeged, erőteljesen fogja össze a körzetében élő nagy városokat és községeket. Mindezekre a megmozdulásokra felfigyel az egész ország és eseményszámba megy, amikor a Baross Szövetség valamely nagyjelentőségű kérdésben szavát hallatja. Egyik legnagyobb sikerünk az, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur a kereskedelemnek képesítéshez való kötésének ügyét mint nagyjelentőségű kérdést napirendre tűzte. Ennek az akciónak a sikere emelni fogja az egész magyar kereskedelem színvonalát és megvédi a kereskedelem hivatott képviselőit a kontárok és alkalmi vállal kozók beözönlésétől. Fontosnak tartom, hogy az ország egész területén minden érdekelt magyar kereskedő és iparos nyíltan mondja meg erről a véleményét és sürgősen küldjék be a válaszokat azokra a kérdésekre, amelyeket központunk szétküldött. Egy emberként kell akciónk mögött álla- nunk és akkor a siker nem maradhat el. Jelentős haladásnak tartom azt is, hogy évek óta tartó sürgetésünk, amellyel a köztisztviselői kar helyzetének javítását kívántuk, Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter ur belátó előzékenysége folytán sikerre vezetett. A tisztviselői kar a középosztálynak legjobban vásárló rétege és az egész magyar közgazdasági élet érezni fogja ennek az intézkedésnek a kézzelfogható előnyeit. Nagy közmunkák, az alföldi csatornázási munkáknak megindulása, útépítések, az államvasutak beruházásai, — mind olyan biztató helyzetjavulások, amelyek a következő évet bőségesen ellátják munkaalkalmakkal és kereseti lehetőségekkel. A szeretet ünnepére azt kívánom minden jó magyar és keresztény kereskedőnek, iparosnak és földmi vésnék, hogy találja meg ebben a szép országban boldogulásának lehetőségeit és a jövő esztendőben bő aratás koronázza a nemzet megizmosodása érdekében kifejtett fáradozásait. tágas termeiben, künn pedig, a kirakati ablakok előtt, gyerekek, felnőttek lábujjaikon ágaskodva gyönyörködnek az ezernyi látnivalóban. Nem folytatom tovább a leírást. Toliam gyenge ahhoz, hogy ecsetelni tudja azt, amit látunk, hogy felfoghassuk és élvezhessük azt a leírhatatlan érzést, amit e pazar, elbűvölő tündéri látványosság vált ki belőlünk. És ehhez az élvezethez itt, ebben az igazán demokrata országban úgyszólván mindenki hozzájuthat. Hiszen nem kell hozzá egyéb, csak egy autó ! Ez pedig itt jóformán mindenkinek meg van. (Chicago területén naponta közel egymillió autó közlekedik). Akinek nem telik uj autóra, az vesz magának jóval olcsóbban, egy már használtat. Az átlagos amerikai nem is tudna ma már autó nélkül egzisztálni. Mindennapi, megszokott dolog, nem pedig feltűnést keltő ■féget kiváltó látvány itt az, hogy a szom- autója van. Hiszen nekem is van, mások- és a legtöbbnek van autója. Mert az autó nt nem csupán luxus-cikk, hanem nélkülözhetetlen közlekedési eszköz. Amerikában az autó olyasféle szükségleti cikk, mint pl az Óhazában a „gallucsni', vagy az esernyő. Egyszerűen kell, hogy legyen, tehát elő kell teremteni. S ez az előteremtés nem is ütközik itt oly elháríthatatlan nehézségekbe, mint odaát. Az autóipar mesésen ki van fejlődve. Nagy lévén a konkurrencia az egyes gyárak között, a fizetési feltételek is kecsegtetőek. Aztán a gazolin ára is potom olcsó. Az utak az egész országban kitűnőek, tehát az autó rongálódása igazán minimális. Számolnunk kell azzal is, hogy a „yankee“ életstandardja más, mint az európaié ; ő az élettel szemben sokkal követelőbb. Jövedelme a szükségleti kiadásokhoz viszonyítva igen kedvező, de meg, hogy nagyfokú életigényeit kielégítse, kész lemondani számos, előtte értéktelen (sajnos többnyire szellemi) élvezetről, önmü- velődési eszközről. Szakmáján kívül főként a jól terített asztal és az autókirándulások érdeklik, élvezetet a rádióban és a moziban talál, s csak a sport és versenyfoqadások izgatják. A*z aranykoporsó Móra Ferenc „Az arany koporsó" cimü regényében Diokleciánus császár korának fiatalságában —* amely a Bachus ünnepélyek gyönyörei helyett az élet értelmét keresi, — látja a mai fiatalság lelki rokonát. Történelmi tanulmányaink során nem találkoztunk egy korral sem, amelyben a fiatalság problémája, a minden generációt érintő és érdeklő programtól elkülönítve annyit szerepelt volna a fórumon, mint ma, a „márciusi ifjak“ élete is csak néhány hónapig tartott és kétségtelen, hogy Diocletiánus korában sem érezték elkerülhetetlennek az államférfiak, hogy nyilatkozataiknak néha a tengelyébe állítsák a fiatalság problémáját. Mégis igaza van Móra Ferencnek, a két kor fiatalsága között lelki, vagy talán inkább szimbolikus rokonság van. Az idősebb generáció magyarsága a fiatalság problémájának megoldását a közgazdászoktól, fináncpolitikusoktól, a gazdasági helyzet javulásától várja, úgy gondolja, hogy a kereskedelem- és iparügyi miniszter reszortjába tartozó feladat és nem messze jár az igazságtól Nem azért, mintha a fiatalság problémáját a gazdasági válság hordozná magában, a nyomor és a szegénység, a „világgazdasági válság“ nincs tekintettel az életkorra. Meg kell végre már állapítani, hogy ez a materiális magyarázat vagy a tájékozatlanságot; vagy a problémával őszintén szembenéző bátorság és a meglátás érzékének a hiányát leplezi. Nem a gazdasági körülményekben : magában a fiatalságban kell keresni a probléma okát. Ezért van az, hogy szegénységet, nyomort, gazdasági válságot talán minden korban mutat a történelem, de csak a ma fiatalsága hozott ilyen generációs problémát. És ha közel járnak az igazsághoz, akik úgy látják, hogy az iparügyi miniszter felé vezet a feladat megoldásának az útja, azért járnak közel, mert ő a kormány legfiatalabb tagja. A fiatalság problémáját maga a fiatalság oldhatja meg. A Gyulai Diétán is mutatkozott a magyar sorskérdésekben, — például a nemzetiségi kérdésben, — a generációk között nemcsak áthidalhatatlan, hanem minden jóakarat mellett egymás nyelvére le sem fordítható véleménykülönbség is sokszor állt már a fiatalság értelmetlenül, tolmácsot keresve, de minden próbálkozást feleslegesnek tartva, amikor az idősebb generációnak az ő problémájá ról, életéről, hivatásáról és útjáról alkotott véleményének tévedéseit kellett volna megvilágítania Két külön világ. Éppen úgy, mint Diokleciánus császár idején, a korszakok határmesgyéjén. Az egyik például Adyt istentelen, dekanens nemzetgyalázónak tartja és kiátkozza. A másik Adytól tanulta a fajszeretetet és verseskötetével a kezében, lelkében pedig szomjas vágyakozással egy „istenesebb“ pozitív keresztyénséggel irányított magasabb, tisztább morállal telitett világért harcol. Az egyik nemzetmentő feladatnak tartja, hogy például a fiatalság a megélhetés harcát az „erő- sebüek“ győzelmét és anyagi boldogulását szolgáló „szabadversenyben“ vívja meg A másik immorálisnak ítéli azt a harcot, amely az egyén anyagi boldogulásáért folyik ma és azt vallja, hogy az erősebb a közösség isteni rendeltetésének betölté- téséért küzd és ma ez majdnem azt jelenti, hogy közben éhenhal. Ezért van például az is — amellett, hogy az érdekeltek akadályokat gördítenek elé, — hogy a tanult fiatalság, bármennyire biztatják is, nem fut a szabad pályákra, a kartelek és részvénytársaságok bachusi gyönyörei felé. Nemcsak abban rejlik ennek az oka, — amit szintén elfelejtenek sokszor megállapítani, mert a már ott levők közül sincs meg sokaknak a megélhetési lehetősége, de morális felfogása elitéli azt a világot, ahol a „szabadverseny“ és az „erősebbek“ győzelme ellenére nélkülözhetetlen szerencsét olykorolykor valutasibolással, hamis bukással, vagy legjobb esetben a „morálisabb“ kényszeregyezséggel kell pótolni és azoké a győzelem, akik erre valóban szabad versenyt látnak. A fiatalság minden korban szabadabb mozgás után vágyakozik, most sem a pálya „szabadságától“ idegenkedik, hanem éppen az immorális és a mai verseny miatt kikapcsolhatatlan kötöttségeket nem vállalja. És azért olyan kilátástalan itt nálunk a fiatalság problémájának megoldása, mert még annyi lehetősége sincs, mint a fiatal Olaszország és Németországban a maga világának megépítésére, pedig nemcsak a szabad pályán, hanem mindenütt úgyis csak reá vár a jövő. Lehet, hogy a fiatalság nem minden tagja látja igy, de még a szociáldemokrata Veres Péter is azt mondta a Diétán, hogy nem a tömeg, hanem a néhány száz vezető jelenti a haladást. Diokleciánus császárt arany koporsóban eltemették és hiába hirdettek a mult, a pogánykor- szak hívei nemes, nemzetmentő harcot: uj korszak, kezdődött, a keresztyénség korszaka. A mai fiatalság adventje után akkor kezdődik az ő világa, ha ezt a materiális korszakot Mammon aranykoporsójával együtt eltemetik. Ezért van szimbolikus rokonságban a két kor fiatalsága. Mindkettő uj világot hord magában. A^jű=-. Az átlag-amerikainak nem okoz nagy gondot a családalapítás. Aki mégis házaséletre szánja magát, az megelégszik egy-két gyermekkel, sőt általában abba is belenyugszik, ha egy sincsen. De autója kell hogy legyen. Ismerek számos családot, ahol a férj állandóan és jól keres, sőt az asszony is. Gyerek ? Az nincs. De minek is ? Csak nyűg volna a nyakukon, korlátozná mozgási szabadságukat. No meg az asszony kislányos formáira is ká ros hatással lenne 1 ! A világháború előtti évtizedek, majd az azt követő nehány esztendő bevándorlása nélkül Amerika lakosságának a növekedése már akkor nagyon megcsappant volna. Most pedig nagyon közel jutottunk a stagnáláshoz Az egygyermek-rendszer, úgyszintén a gyermektelen családok száma ijesztő mértékben terjed. Kivételt itt csak egynéhány nemzetiség, főként az olasz és a lengyel, meg a néger faj képez. Elképzelhető, hogy Amerika ötven esztendő alatt milyen fajeltolódásnak lesz kitéve, ha e rendszerben hamarosan változás nem áll be Nézzünk most körül egy átlagos amerikai lakásban. Mint már előzőleg felsoroltam, el van az látva a modern technika minden vívmányával, ami csak időmegtakarítást, kényelmet és szórakozást biztosíthat. Feltűnő, hogy sok intelligens családnál a könyvszekrény ismeretlen fogalom. Legföljebb a szoba egyik sarkában húzódik meg szerényen egy könyves polc, rajta egy két, a férj hivatását eláruló szakkönyv, no meg egy csomó, az itteni fogalmak szerint „érdekes“ könyv, folyóirat, mesés rendetlenségben felhalmozva A másik sarokban áll az elmaradhatatlan rádió Biz a zongora divatját múlta. Végül künn, a ház mögötti garázsban, ott áll az autó, nem ritkán kettő is. Mert autó nélkül az élet mit sem érne. Az itteni viszonyokat tekintve az autó, mint szállítási eszköz tényleg nélkülözhetetlen is. Gyors, pontos, kényelmes és amellett nem is olyan költ séges, pláne ha a család több tagja együtt használhatja. Hogy aztán „weekend“-eken, meg a vakáció alatt is, sőt gyakran esténként is, a rendelkezésünkre állhat, az csak öregbjti közkedveltségét. Kirándulásainkon teljes mozgási szabadságot élvezhetünk ; nem vagyunk kötve, — mint a vonatnál, — se útvonalhoz, se időhöz. A tehetős amerikai kedvenc autóját még a külföldi túrákra is magával viszi. Mindennapi dolog Kanadába, Mexicoba a saját autóján kirándulni. Sőt Európába is. Az ilyen szórakozó, de igen gyakran üzleti utak révén azután sok száz millió dollárt hagy az amerikai a valutákban szűkölködő országokban De teheti is Amerika rendkívül gazdag. Termőföldje, bányái, erdei ellátják a népet úgyszólván mindennel. Áldott egy ország, igazi Kánaán ! Népe pedig általában szorgalmas, ügyes és igen jó üzletember. Minden erejével azon van, hogy jövedelmét fokozza és ezáltal életét szebbé, kellemesebbé tegye. Az automobil-gyártáshoz szükséges minden alkatrész itt, belföldön készül és sok-sok százezer embernek ad állandó foglalkozást,-jó keresetet Az autó elterjedettségét nagyban fokozza az olcsó amerikai gazolin, amelynek forrásai szinte kiapadhatatlanok. Ha még megfontoljuk azt is, hogy az autóforgalom állandó emelkedésével a gazolin-állomások, a javítóműhelyek, az útmenti és városi vendégfogadók és szállodák, valamint sok más iparágnak fellendülését segíti elő, akkor megértjük, hogy az autóipar Amerika egyik legfontosabb, legjövedelmezőbb létalapja Az utóbbi években az autó-turázók egy érdekes újabb jármüvei gazdagodtak: az autóhoz kapcsolt „bútoros kocsival“, helyesebben „gördülő lakóházzal“, amelyet az amerikai „trailer“-nek ne-, vez. Kereszteljük mi azt el röviden „górlak“ nak (gördülő lakóház) Nem egyéb ez, mint egy ke- j rekekre épített lakó- és hálószoba, valamint koryha- j kombináció. Fellelhető benne az ebédlőasztaltól, a , kényelmes ágytól a villamos jégszekrényig minden, i ami egy 3—4 tagú család kielégítésére csak elképzelhető. A nyár folyamán a görlakok százezrei árasztják el a déli és nyugati államok kiránduló és
