Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-12-24 / 291. szám

1937. december 24 péntek LXIX. évfolyam 291. szám isarkeszfőség és kiadóhivatal Gyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32. Politikai napilap Főszerkesztő: DOBAY FERENC Előfizetés,egy .hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér A szolnoki üzenet Szolnok, ez a szorgalmas alföldi város a közeli napokban történelmi esemény színhe­lye volt. Horthy Miklós kormányzó résztvett a vármegye díszközgyűlésén, amelyen lelep­lezték a kormányzó bátyjának, Horthy Ist­ván tábornoknak az arcképét. Horthy kor­mányzó ebből az alkalomból beszédet mon­dott, amely kormányzói pályafutásának talán legnagyobb megnyilatkozása. Nemcsak az ál­lamfő szólalt meg a szavaiban, de az állam­férfi s a hazáját s fajtáját mélységesen sze­rető magyar is. Intelem volt ez a beszéd mindazokhoz, akik nem szemlélik olyan mély­séges aggodalommal és szeretettel ennek a megcsonkított kis magyar hazának a sorsát, mint Horthy Miklós. A kormányzó beszéde két részből áll. Az első, mondhatnánk inkább prózai és gya­korlati rész, gazdasági problémákról szól. A kormányzó, aki ősi magyar nemesi birtokos­családból származik s világ életében katona volt, oly mélységes megértéssel és szeretettel beszél a modern élet legfontosabb tényezőjé­nek : a gazdasági életnek a fontosságáról, hogy még azok sem tanúsíthatnának mélyebb megértést az idevágó kérdések iránt, akik benne és belőle élnek, A magyar a régi idők­ben politizált, harcolt és vérzett — mondotta a kormányzó. Kevesebbet törődött, vagyont gyarapító, a jólétet fokozó kereskedelemmel és üzlettel. Az idők gyökeresen megváltoztak. Az államok boldogulásának rendkívül fontos tényezője a nemzetek gazdasága. Az, hogy hazánk földjén olajat találtak, hogy tárházak és szabadkikötők épülnek, hogy gazdasági és pénzügyi vonatkozásban nagy fejlődés mutat­kozik, mind olyan tények, amelyek a nemzet életében rendkívül fontosak A munka közös­sége talán a világ legnagyobb közössége. Az alkotás gyönyöre talán a legmagasabbrendü emberi öröm. Ennek az együttműködésnek a fontosságát hangsúlyozta a kormányzó, ami­kor óva intette a nemzetet a széthúzástól s figyelmeztetett mindenkit, hogy sorsdöntő pillanatokban az országnak egységes véle­ményre lesz szüksége. Beszédének második része, az inkább politikai rész, a királyság kérdésével foglal­kozott. Ez az a rész, amely bízvást történelmi jelentőségűnek tekinthető, mert a legmagasabb hely mutatott irányt, hogyan kell kezelni ezt a kérdést. A kormányzó eleve elhárított min­den olyan törekvést, amely személyét a kirá­lyi trónnal óhajtaná kapcsolatba hozni. „Min­den hatalom a Szent Koronáé, minden jog belőle fakad. Ebben a felfogásban egyesülhe­tünk valamennyien, akik történelmi múltún­kat meg nem tagadjuk“ — állapította meg a kormányzó. Nem lehet világosabban és félre- érthetetlenebbül a Szent Korona tana mellé állni, mint ahogy ezekben a szavakban Ma­gyarország kormányzója tette. A királyság, mint a magyar nép nagy intézménye évezre­des múltra tekinthet vissza. A Szent Korona a történelem folyamán ragyogott a dicsőség csodálatos fényében, de volt idő, amikor lop­va mentették ki az országból. E változatos sorsban összeforrott a nemzet életével, mint a királyság ősi intézményének szimbóluma. Szót ejtett Horthy Miklós kormányzó a diktatúráról is. Ki akarna ma itt diktátor len­ni ? — kérdezte s rögtön hozzáfűzte, hogy a törvényes karhatalom garancia arra, hogy minden kalandos vállalkozás ezen a téren meghiúsuljon. Ha a nemzet egyszer elérke­zettnek látja az időt, hogy Szent István koro­náját valakinek a fejére tegye, akkor ebben a legnagyobb fontosságú kérdésben az illetékes alkotmányos tényezők vannak hivatva dönte­ni s megállapítani, hogy valóban elérkezett-e az idő a kérdés rendezésére. A kormányzói megnyilatkozás nagyon jókor jött. Az ország a titkos választójog meg­valósítása előtt áll. Ezt megelőzőleg szabályo­zást nyert a kormányzói jogkör s a választó­jog után sor kerül a felsőház reformjára. Hosz- szu évtizedek után olyan nagyfontosságu kér­désekben kell dönteni a nemzet képviseleté­nek : a parlamentnek, amelyek megoldása a jövő szempontjából döntőleg fog hatni az or­szág életére. A kormányzó, amikor mélységes államfői és államférfim bölcsességtől áthatott beszédével a magyar nemzethez fordult, nyil­ván figyelmeztetni akart arra, hegy a nehéz idők fokozott felelősséget, politikai tisztessé­get és becsületes állainhüséget követelnek. Bizonyára minden magyar füle és szive nyitva áll Horthy Miklós kormányzó tanácsainak s reméljük, hogy céljukat nem tévesztik el mély­séges okosságu szavai. JTóvöhagyta a beliig alkalmazottak kar kiuta Mint emlékezetes, Gyula város képviselő- testületének közgyűlése a városi tisztviselők és alkalmazottak részére bizonyos százalékos kulcs szerint folyósítandó karácsonyi segélyt szavazott meg. Azt is megírtuk már, hogy Horti Béla, a Baross Szövetség Gyulai Fiók­jának elnöke, dr. Schneider -József, a Fiók vá­lasztmányi tagja és még többen indítványt terjesztettek be a képviselőtestülethez, mely-, ben a karácsonyi segély kiutalását kérték. Ez indítvány alapján a polgármester megtelte a maga javaslatát, amely azonban a város sú­lyos anyagi helyzetére való tekintettel eluta­sító volt. Az állandó választmány azonban a polgármesteri javaslatot a polgármester örö­mére elvetette és nagy szociális érzésről ta­núskodó újabb ' javaslatot terjesztett a köz­gyűlés elé, amely ezt a javaslatot teljes egé­szében elfogadta. A javaslat szerint a hatodik fizetési osztálytól a VIII.-ig bezárólag a java­dalmazás 3 százaléka lesz a karácsonyi se­gély, a VIII. fizetési osztálytól lefelé pedig minden fizetési osztályhoz tartozó tisztviselő annyit kap, mint amennyi Vili. fizetési osz­tály harmadik fokozatában levő tisztviselők kapnak. Ezenfelül minden tisztviselő és alkal­^miniszter a városi ácionji segélyének ilását mázott megkapja a családi pótlékának 50 szá­zalékát. A közgyűlés által megszavazott karácso­nyi segélyt a vármegyének és a belügyminisz­ternek jóvá kellett hagyni, csak akkor lehet kifizetni. A vármegyén minden nehézség nél­kül keresztül ment a határozat. Szerdán pe­dig a polgármester fennjárt a belügyminisz­tériumban. hogy a kormányhatósági jóváha­gyást kiszorgalmazza. A minisztériumban na­gyon jónéven vették, hogy a polgármesteri javaslattal szemben úgy az állandó választ­mány, mint a képviselőtestület egyhangúlag adta meg a város alkalmazottainak a karácso­nyi segélyt, sőt, ha a viszonyok szabta sze­rény korlátok között is, de a szellemi szük­ségmunkásokra is gondolt. Ebben a tekintet­ben Gyula városa egyedülálló az országban. A belügyminisztériumban jóváhagyták a kép­viselőtestület idevonatkozó határozatát és úgy értesülünk, hogy a karácsonyi segélyt csütörtö­kön már meg is kapták a város alkalmazot­tai. Sajnos a városi tényezőkön kívül álló okokból a nyugdíjasok részére nem folyósít­ható karácsonyi segély. Csomói Jánost kioeve szociálpolitikai Ti Az Országos Központi Hitelszövetkezet igazgatósága üdvözölte Csomós Jánost, a gyu­lai Földmunkások Válalkozók Szövetkezetének ( elnökét, hogy a magyar királyi földinivelésü- gyi minisztérium vezetésével megbízott mi­niszterelnök az Országos Mezőgazdasági Szoci­álpolitikai Tanács tagjává nevezte ki. ziék a IKeseogiizdasiägi inács tagjává A magunk részéről is örömmel köszönt­jük a gyulai földmunkások érdemes elnökét. Kinevezésében annak az értékes munkának a megbecsülését látjuk, melyet Csomós János munkástársai érdekében kifejt. Bizonyosra vészük, hogy uj munkakörében is eredménye­sen fogja betölteni nehéz feladatát. Vitézi eskü A vitézek díszes testületé két érdemes taggal gazdagodott. Vitéz Emhő Ferenc keres­kedő, köztiszteletben álló gyulai kereskedő és Mezőberény érdemes polgára vitéz Fáskerty Márton, kik vitéz Harkay Rezső alezredes, vitézi székkapitány kezébe december 21-én letették a itézi esküt. v _ A* olasz király és császár unokaöccse erélyesen állást foglalt a revizlö mellett Vittorio Emánuel császár és király uno­kaöccse, szavoyai Filibert herceg a Popolo d‘ Italiába irt cikkében megállapítja, hogy a tar­tós béke biztosítása céljából meg kell szün­tetni a háborús okokat és ehhez elsősorban revízió alá kell venni azokat a békeszerződé­seket, amelyeket a legyőzött államokra erő­szakkal rákényszeritettek. „Németország — mondja a cikk — nagy szolgálatot tett az európai békének azzal, hogy széttépte a versaillesi szerződést és újból fegyverkezett, mert ezzel megszüntette a vi­szály egyik okát“. A cikkíró ezután megállapítja, hogy min­den locarnoi értekezletnél sokkal hatásosab­ban biztosítaná a békét az, ha Németország­nak visszaadnák régi gyarmatait. A négyes egyezményt igen könnyen ismét életre lehetne hívni, ha Nagybrittanniá és Franciaország el­ismerné az Olaszbirodalmat. „Ezt a négyhatalmi egyezményt Lengyel- ország bevonásával öthatalmi egyezménnyé lehetne kiszélesíteni. Az uj egyezmény az európai béke leghathatósabb biztosítéka lenne, mert az egyezményhez csatlakoznának a rend- fenntartó hatalmak, tehát Magyarország, Ju­goszlávia, Bulgária, Ausztria, Svájc, Portugá­lia és Albánia és az igy keletkezett hatalmas államtömb feltétlenül jobban tudná biztosí­tani az európai békét, mint az immár halott Népszövetség, amely egyébként a „béke fenn­tartása érdekében“ egyetlen pillanatig sem habozott volna, hogy a szent népszövetségi elvek és az együttes biztonság még szentebb elvének betartásával egyszerűen megfojtsa az ifjú népeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom