Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-12-08 / 277. szám - 1937-12-09 / 278. szám

2 B jí K E S 1937 december 8 Beszélgetésem egy Németországot járt munkással kivonni a közterhek viseléséből s igy a tőkét illető terhek másokra háramlanak. A hercegprímás ezután rámutatott arra, hogy a kereskedelem, a kisipar, de főként a földmivestársadalom sínyli a megfelelő tőke hiányát. Hiába adnak a nagybirtokosok a ma guk földjéből bármekkora hányadot is a tele- pesi célokra, hiába ad a látható, megfogható vagyon földterületeket, ha a láthatatlan ingó­vagyon nem siet a telepítések segítségére, hogy szolgáltassa a forgótőkét. Hatalmas taps fogadta a hercegprímás szavait, akinek Pál Endre bányamunkás mon­dott köszönetét. Végül a közgyűlés táviratilag fejezte ki hódolatát a kormányzó előtt név­napja alkalmából. A Thilia finmaraszinhitz műsora A Miskey együttes pénteken este kezdi meg vendégjátékát Gyulán. Kissé eltolódott a kezdés időpontja, mert jelenlegi állomáshelyén a szeretetteljes támogatást egy pár napos ráadással kellett viszonozni. Pénteken este Kék róka. Szombaton este két lány az utcán, va­sárnap délután Egy pohár viz, vasárnap este Nagyságos asszonyt már láttam valahol, hét­főn Otthon. Kedden Ne válljunk el, szerdáu János, csütörtökön Tündérlaki lányok, pénte ken Válóperes hölgy, kerül színre. Mackensen vezértábornagy 88 éves Mackensen vezértábornagy hétfőn 88 éves lett. Az agg hadvezér teljes szellemi és testi frisseségében ülte meg a születésnapot hétfőn Stettin mellett fekvő falkenwaldi bir­tokán. A stettini hadtestparancsnok a helyőrség több magasrangu tisztje kíséretében szemé­lyesen fejezte ki a hadsereg jókívánságait, Blomberg vezértábornagy hadügyminiszter pe­dig szívélyes üdvözlő táviratot küldött. A stettini gyalogezred a születésnap alkalmából diszőrséget állított fel a falkenwaldi birtokon. Nanking eleste közvetlenül küszöbön áll A japán haderők most már közvetlenül Nanking előtt állanak. A japán csapatok elő­őrsei hétfőn délben már csak öt kilométerre állottak a kinai fővárostól. A kínaiak gyenge ellenállást tanúsítanak és egymás után adják fel állásaikat. Hétfőn délután a japán tüzérség megkezdte Nanking bombázását. A támadást rendkívül élénk re­pülőtevékenység vezette be. Nemzetközi szakértőkörökben az a hatá­rozott vélemény, hogy Nanking kedden, de legkésőbb szerdán a japánok kezén lesz. Felmentették a vasmegyei főispánt A kormányzó a belügyminiszter előter­jesztésére dr. Ostffy Lajos Vas vármegye főis­pánját ettől az állástól saját kérelmére fel­mentette. Ugyanakkor a kormányzó a miniszterel­nök előterjesztésére dr. Ostffy Lajosnak, Vas vármegye főispánjának ettől az állásától való felmentése alkalmából kiváló szolgálataiért a Magyar Érdemrend középkeresztjéhez a csil­lagot adományozta. MEGJELENT HEGEDŰS LÓRÁNT l KÉ1 flHBBÁSSy ES ll IlSZft KAPHATÓ: DÓBA Y JÁNOS KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN — Jó napot főhadnagy ur, — szólt után- nam valaki-, amikor a napokban végig sétál­tam a déli órák jól eső napsugaras melegében, Gyula egyik csendes utcáján. A megszólító felé fordultam. Jól öltözött, telt arcú, mosolygós idegen állt előttem, nem ismertem. Tanácstalanul nézem reá. Emberem megsokalja s szemrehányóan mondja : — Látom, hogy nem tetszik reám ismer­ni, én volnék a Szabó. Alig hogy megmondotta nevét, már tud­tam, kiről van szó. Sőt azzal is tisztában vol­tam, miért nem ismertem fel. Ez év tavaszán láttam utoljára, amikor büszkén emlegette, hogy jó munkát talált: kimegy Németország­ba. Ázott kis szürke veréb volt. Megtépázta a háború, mint frontkatonát s ami kis zsir ma­radt a testében, azt a béke nyomorúsága szív ta ki, úgy, hogy megesett a szivem elnyűtt teste és rongyai láttán. Révedező tekintete is a nyomorba sülyedt emberi riadt nézését tük­rözte vissza. Fát vágott, mert a rendes munká­ból kimarták a társai. Felesége meghalt. Ma gára maradt egy csomó gyermekkel s öregedő apjával. A sok éhes száj elvonta a testi erejét. Nem adta fel a küzdelmet, hanem kiment Né­metországba uj életet kezdeni. — Ne vegye rossz néven Szabó, de nem ismertem magára, meghízott, megerősödött s úgy kiöltözött, mint egy nyugalmazott csen- dőrtiszthelyettes — feleltem. — Hosszú sora van az én esetemnek. Most jöttem meg Türingiából, ahol hathóna­pon keresztül dolgoztam, — mondja szerényen Szabó. — Amint látom eredményes volt a né­metországi munka, — válaszolom és végig nézek emberemen. Vadonat uj fekete magas- szárú boxcipő. Divatos szép uj ruha, színes eefiring nyakkendővel Télikabát, sportsapka. Egészséges piros arcszin. Mintha nem is föld­munkás állana előttem. Lekezelünk. Erős szoritásu keze érdes munkáskéz, de fehér, tisztára sikált, ápolt körmökkel. Egy uj és szokatlan típus nálunk Magyarországon : a jól ápolt, jól öltözött mun­kásé. Nem állhattam meg, hogy megne mond­jam neki: — Hallja Szabó, jó levegő lehetett ott, ahol maga járt s úgy látszik a szerencse is kivételesen kedvezett magának. Harmadik éve áll fenn az újvári napközi otthon. Harmadik éve annak, hogy köztámo­gatással és áldozatkész pártfogók segítségével naponkint 60—70 magyar gyermek kap táplá­ló, ízletes reggelit és ebédel. Almásy Dénes- né grófnő, a kicsinyek „kegyelmes néni“-je ennek a nemes intézménynek a jóangyala. Úgy ő, mint gyermekei, Pongrácz Jenőné grófnő, Palini Inkey Zsigmondné adományai, továbbá, vitéz Ricsóy-Uhlarik Béla főispán, Vangyel Endre dr. főszolgabíró és Gyulavári község elöljáróságának támogatása teszik le­hetővé ennek a nemes intézménynek a fent- tartását. Almásy Dénesné grófnő ezen felől és nagy szeretettel viseltetik a nélkülöző magyar gyermekek iránt. Sokszor meglátogatja őket. A kicsinyek szeme felcsillan olyankor, mert tudják, hogy mindig valami kedves meglepe­tésben van részük. Gyula és Vidéke Ipartestületétől nyert értesüléseink szerint az elmúlt hóban a kö­vetkezők jelentették be iparuk szüneteltetését Gyuláról : Komjátszeghy Lajos vendéglős, Portörő István hentes és mészáros. Végleg beadta ipa­rát Gyuláról: Szegedi Gábor hentes és mészá­ros, Gyulaváriból Horváth József kerékgyártó. Ipart váltottak: Kneifel Ferenc mészáros és hentes és Budai János lakatos, mindketten gyulai lakosok. — Na ezt igazán nem mondhatom. Türin- giában voltam. Erfurtban kezdtem meg a munkát zsákolással. Nehéz volt. Gyenge vol­tam. Levert lábamról a szokatlanul erős leve­gő. Hátam erősebb lett a rizskásával teli zsá­kok cipeléstől. Egy hétig viaskodtam a beteg­séggel, de végre győzött szívós természetem s lassan megerősödtem. Amint jobb keresethez jutottam, első volt hazaküldeni az apámnak, meg a gyermekek­nek pénzt. Azután vettem magamnak ruhát, mert szégyeltein rongyaimat. A német mun­kások mind jól öltözködnek. Voltam mezei munkán a környező nagy kertészetekben. Jól kerestem, mert megerősödve bírtam az iramot, csak a koszttal volt baj. Hiába, más a magyar gyomor. Amit igy a külön kosztolásra elköl­töttem, megélt volna belőle az egész családom itthon. Vettem 15 márkáért egy kerékpárt. Rá- költöttem még tizet s igy nagyon jó gépem lett. Összejártam az egész környéket s nyitott szemmel figyeltem mindent. Láttam nagy vá­rosokat. Gyönyörű uj és széles betonutakat. Voltam a repülőtéren is. Felakartam szállani egy nagy három motorosra, de sajnáltam a pénzt. — Mi a szándéka a jövőre. Kimenne, ha lehetne állítom meg emberem szóözönét. — De mennyire, — feleli. Kivinném az apámat és a fiaimat is. A nagyobbikat, aki igen éles eszü, jó tanuló, német iskolába ad­nám, hadd tanuljon nyelvet. Szeretném, ha idővel mérnök lenne belőle. A kisebbeket jól tudnám használni a répa egyelésnél. Ügyesek, gyorsan dolgoznak s az ilyeneknek Németor­szágban ugyanannyi munkadijat fizetnek, mint a felnőttnek. Az apám meg főzne otthon reánk és rendbe tartaná a ház táját. Ha két-három éven keresztül igy kint dolgozhatnánk, meg­lenne a kis gyulai házunk egy kis földdel. Ki­ruháznám a gyerekeket, az apámat s egész egyenesbe jönnénk. Még csak egyet óhajtok és pedig azt, hogy a jó Isten áldja meg azt, aki lehetővé tette nekünk becsületes munkával nem remélt munkabért keresni az idegenben. Más szem­mel nézem én azóta a világot. Öntudatos ma­gyar munkás lettem — végezte be beszédét a Németországot járt Szabó, aki tőlem búcsút véve, derűs arccal lépegetett haza felé a késő őszi verőfényben. Megoldódott a problémája. Nyugodtan alszik, nem üldözik már rémké­pek. így volt ez hétfőn is. A grófnő megje­lent a gyermekek között és nagy gyönyörű­séggel hallgatta a kicsinyek szavalatát és éne­keit, valamint alkalmi jelenetet. Azután maga köré gyűjtötte őket és mindegyiknek cukrott, süteményt tartalmazó Mikulás-csomagot osz­tott szét közöttük. Nagy volt az öröm a gyer­mekseregben. Azután az ebédosztást nézte meg a nap­közi otthon jóságos patrónája. Megizlelte a kitűnő nyúlpaprikást és örömmel látta, amint kis védencei jó étvággyal fogyasztják a táplá­ló eledelt. Kapnak bőven, ha keli ismételten. Ételelőtt, ételután imádkoznak. A mindeneket látó és számontartó Isten előtt bizonyára leg­kedvesebb ima a fejlődő gyermeki egészség, vidám kacaj, mely áldást kér azok fejére, akiknek szive kitárul a nyomorság előtt és akiknek legnagyobb öröme a könnyek letörlése. A mészáros- és hentesipar pangására en­ged következtetni, hogy egy hónap alatt ket­ten is megváltak iparuktól, illetve iparuk gya­korlását bizonytalan időre felfüggesztették. PAPÍRSZALVÉTÁK, TORTAPAPI ROK szépek, olcsók DOBAYNÁL Mikulás az újvári Napközi Otthonban Az elmúlt hóban sokan adták vissza és szüneteltetik iparukat Gyulán

Next

/
Oldalképek
Tartalom